Közel 80 000 ezer ember vesztette el idei hazai veretlenségét a New York Jets csapata, miután 37:17 arányban sikerült őket felülmúlnunk.
Bár a Jets együttese hazai pályán a legutóbbi két meccsén 76 pontot szerzett, ellenünk most nem találták az ellenszert, hiszen a védelem már sorozatban harmadik meccse remekül helytállt. Mindemellett a támadók is hozták a kötelezőt, így egy nagyszerű siker lett a végeredmény, amivel ismét visszakerültünk oda, ahova kell, azaz a csoport élére.
Thielen rekordbeállításra készült, ami végül össze is jött neki, bár a végén annyira izgultunk, hogy meglesz-e neki, hiszen az előny nem indokolta volna a további hosszú passzos játékokat. Ez azonban meglett, így Thielen sorozatban 7. meccsén is 100 yard felett kapott el, amivel egy 1961 óta íródó rekordot állított be.
A meccs első TD-je is az ő nevéhez fűződik, Cousins-al való összjátékból szerzett egy 34 yardos TD-t. Mintaszerű drive volt, ami után kicsit visszavettünk a tempóból (ki tudja miért), így a Jets még a negyed vége előtt döntetlenre hozta a meccset.
A második negyedben a védelmeké és Dan Bailey-é volt a főszerep. A Vikings rúgója előbb betalált, majd kihagyott egy mezőnygólt. Utóbbihoz tegyük hozzá (nem a játékos védelmében), hogy elég erős szél fújt, ami sikerrel kiterelte a labdát a helyes irányból.
A második félidőben Latavius Murray futotta meg idei második, illetve a záró negyedben a harmadik TD-jét is. Ezzel nagy előnyhöz juttatva a csapatot. Bár a Jets időközben egy passzolt hatpontossal hozott a hátrányán Aldrick Robinson mesteri elkapásával, ami TD-t ért, eldöntötte a meccset, már ha addig nem lett volna egyértelmű.
Ez a meccs nekünk lett kitalálva, hiszen jól játszottunk és minden csapatrész jól játszott. A védelemben három játékos, azaz Smith, Waynes és a lesérült Rhodes helyére beálló Holton Hill is interceptiont szerzett, így ilyen téren is feljebb léptünk, ez valahogy eddig hiányzott.
Most egy igazi próbatétel vár majd ránk, hiszen bár otthon játszunk ellenfelünk az eddig jól teljesítő Saints lesz.
