Super Bowl győztes koordinátor lett a Minnesota Vikings új vezetőedzője

Bár már napok óta kitudódott, de hivatalosan csak most jelentették be a felek, hogy Kevin O’Connell lett a Minnesota Vikings új vezetőedzője.

Jól megfontolt döntések és megannyi interjú után a Los Angeles Rams csapatát a Super Bowl győzelemig elvezető és segítő támadó koordinátor, Kevin O’Connell veszi át a Vikings irányítását a jövőben.

Bár már sokan kész tényként könyvelték el, hogy Jim Harbaugh lesz az akit a kineveznek a vezetőedzői posztra végül egy maratoni interjú után ajánlat nélkül távozott és tért vissza a Michigan Egyetemre. 

Az új GM állítólag Harbaugh-ot szerette volna, de a vezetőség döntött és végül O’Connell lett a befutó. Persze nem meglepő a neve, hiszen ott volt a finalisták között.

Az NFL-ben 2015-ben kezdett el dolgozni, amikor is a Cleveland Brown csapatánál lett az irányítók edzője. Nem áll tőle messze ez a poszt, hiszen az egyetemen és a rövid NFL-es pályafutása alatt is ezen a poszton játszott.

Az első három évében három csapatnál is megfordult, mint edző, legtartósabb helye az a Washington Redskins-nél volt, itt 3 évig volt az irányítók edzője, de utolsó évében már a támadó koordinátori feladatokat is ellátta.

2020 januárjában, miután a Washington Football Team új vezetőedzője nem számolt vele átkerült a Los Angeles Rams csapatához, ahol megkapta a támadókoordinátori feladatkört.

Ennek idén ért be a gyümölcse, ugyanis az idei szezonban Super Bowl győzelmet ünnepelhetett csapatával, ráadásul egy másik csúcsra is sikerült eljutnia, hiszen mostantól ő is vezetőedző szerepet tölt be az NFL-ben.

O’Connell még nagyon fiatal és bár ezek nagyon nagy szavak így előre, de sokan azt várják, hogy olyan sikereket tud majd elérni itt Minnesota-ban, mint a mentora, McVay a Rams irányításával.

A keret adott, ami az offseason-ben több helyen gyengülni fog, de ugyanakkor erősödni is és persze ott a DRAFT is, ahol már ő mondhatja ki a végső szót (a GM mellett) a játékosok kiválasztásánál.

Random Vikings #16 – Madieu WILLIAMS

Folytatjuk egy olyan játékossal aki bár nagy eredményeket nem ért el egyik csapatával sem, így természetesen velünk sem, de a pályán kívül nagyon hasznos tagja volt a társadalomnak, meg is kapta az Év Embere Díjat.

Az USA-n kívül, Sierra Leone-ban született a most bemutatott játékos, aki szüleivel kilenc éves korában érkezett az Egyesült Államokba, hogy valóra váltsák az amerikai álmot, ő Madieu Williams.

A Maryland egyetem játékosa jól teljesített már amatőr korszakában is, a Bengals a 2004-es Draft-on a második körben vette magához, ahol 4 évet töltött el.

Mindjárt az első szezonjában kezdőként számítottak rá, mind a 16 meccsen játszott és ebből csak háromszor volt csere. Igen jó idényt tudhatott magának, hiszen 103 szerelést, 2 sack-et és 3 interceptiont is bemutatott, ráadásul az egyikből TD-t is szerzett.

A sérülések azonban őt sem kerülték el, a második évét nagyrészt ki kellett hagynia és innentől kezdve nem volt olyan szezonja a Bengals-ban ahol végig egészséges volt.

Sőt, mikor a Minnesota Vikings 2008-ban szerződtette őt indításképpen az első hét meccsét nyaksérülés miatt kihagyta, amit még az edzőtáborban szedett össze. 

A Vikings tehát leigazolt őt és egy hat éves, összesen 33 millió dollárról szóló szerződést kötött vele.

Amikor nem volt sérült, akkor kezdőként kapott helyett, de már messze nem volt olyan eredményes, amilyen fénykorában. Leginkább átlagos teljesítményt láthattunk tőle. A Vikings-ban ha a pályán nem is, de a pályán kívül a legjobbat nyújtotta. Williams-nek mindig is az egészség volt a legfontosabb és, hogy az embereket is az egészséges életmód felé terelje. Milliókat fektetett az alapítványába, szintén rengeteg pénzt adományozott a Maryland-i Egyetemnek is. 2010-ben többek között ezeknek is köszönhetően, na meg, hogy minden évben ingyenes football tábort szervezett a 6-14 éves gyerekeknek, ahol egykori és akkori Terps (Maryland-i Egyetem football csapata) játékosok foglalkoztak a gyerekekkel, ezekért a tevékenységekért ő nyerte el a Walter Payton Év Embere Díjat, ami nagyon nagy megtiszteltetés. Ezzel mindössze csak a második Vikings játékos volt, aki ebben az elismerésben részesült. Előtte 1999-ben Cris Carter kapta meg a díjat, mint Minnesota-i játékos.

2011-ben a San Francisco együtteséhez távozott, de ott nem tudta magát beverekedni a kezdőbe, de így is majd minden meccsen lehetőséghez jutott.

Karrierje utolsó évében még megpróbálkozott a fővárosban és a Washington Redskins játékosa lett. Itt nem várt lehetőséghez jutott, ugyanis Tanard Jackson egész szezonra való eltiltása miatt megkapta a kezdő free Safety pozíciót és minden meccsen ő játszott elsőszámú FS-ként. Érdekesség, hogy itt a hatodik játékhéten csak, hogy a Vikings szurkolók továbbra se felejtsék el őt behúzta Christian Ponder passzát, amiből 24 yardos visszahordott TD-t csinált.

A szezon végeztével visszavonult a football-tól és a továbbiakban az alapítványára és a közösségi munkákra fókuszált.

Három vezetőedző jelölt maradt, akik közül akár már a héten kiválaszthatják, hogy ki irányítsa a csapatot a jövőben

Eredetileg négy jelölt volt a kalapban, de egy visszamondás miatt már csak három finalista van, köztük egy nagyon megosztó személy.

Hamarosan az utolsó poszt is betöltésre kerül a Minnesota Vikings együttesénél, azaz akár már a héten pont kerülhet a vezetőedző kérdésére.

Eredetileg négy jelölt volt, akit a második körben meghallgattak volna, de a 49ers védő koordinátora, DeMeco Ryans lemondta a második interjú lehetőségét, mert inkább maradna a jelenlegi csapatánál és folytatná a munkát. Ezzel együtt a jövő évi edzőkeringőnél újfent potenciális vezetőedző jelölt lehet a kereső csapatok között (lesz megint jópár).

Így tehát maradt három nevünk, abból kettő egy csapaton belül, míg a harmadik az egyetemi bajnokságból jelölt.

Kezdjük azokkal, akik a Vikings hivatalos oldalán is meg van jelölve, akik már részt vettek első és már második körös interjún is.

A Los Angeles Rams támadókoordinátora Kevin O’Connell először január 21-én érkezett az első körös interjúra, de valamivel meggyőzőbb lehetett a többi jelöltnél, mert behívták a második körre is. Na persze az sem nyomhatott keveset a latba, hogy a Rams bejutott a két hét múlva rendezendő Super Bowl-ba. O’Connell 2020 januárjában érkezett a Rams-hez, ahol a támadások koordinálásáért fele és bár voltak érdekes meccsei a Rams-nek, összességében látszik a munkájának eredményessége, elvégre Super Bowl-t fognak játszani.

A másik jelölt szintén a california-i csapattól érkezne, de ő a védőkoordinátor Raheem Morris. Morris jó pár csapatot és posztot megjárt már az NFL-ben, nem mondhatjuk, hogy ne lenne tapasztalt. Idestova már 20 éve edzősködik. Edzőként (Tampa Bay, 2002) már nyert Super Bowl-t, most ezt megint megteheti, mert egy remek védelmet rakott össze, ami hatékony, mint a példa is mutatja.

Nem tudjuk, hogy mi lesz velük, de ha közülük lenne a csapat vezetőségének a választása az biztos, hogy nem történne meg a kinevezés a Super Bowl előtt, de nem azért, mert ha vesztenek akkor már nem is kellenének, csak hogy maximálisan a jelenlegi feladatukra tudjanak koncentrálni.

És itt a hibája ennek az egész edzőkeresgélős történetnek, hogy ilyenkor azok a csapatok, akik a váltás mellett döntöttek, ajánlatokkal és interjúkkal bombázzák a még versenyben lévő csapatok koordinátorait, akik emiatt lehet nem tudnak teljes koncentrációt mutatni a jelen feladatuk iránt. Ebben hibás a rendszer, változtatni kellene, hogy amíg egy csapat versenyben van, addig annak az edzői nem mehetnek interjúra. Persze ez az is eredményezné, hogy a végső győztes koordinátorai esetleg lemaradnának egy nagy lehetőségről, épp ezért kéne ezt az egész edzőkeresgélős folyamatot a Super Bowl után kezdeni, addig mindenki csak élvezze a meccseket. Persze nyilván minden csapat minél előbb el akarja kezdeni az építkezést a jövőre, de valahol meg kellene húzni a határt. Na mindegy is, nem hinném, hogy egyhamar bármi is megváltozik ezen a téren.

Nos akkor térjünk rá a harmadik jelöltünkre, akinek a neve bár ott forgott a köztudatban, komolyan senki nem foglalkozott vele. A Michigan Wolverines egyetemi csapat vezetőedzőjét Jim Harbaugh-t a Vikings megkörnyékezte, ráadásul nem is lacafacáznak, szerdán már személyes interjún találkoznak a felek.

Harbaugh nem ismeretlen senkinek, hiszen 4 évig a 49ers vezetőedzője volt. Bemutatni senkinek nem kell a most 58 éves vezetőedzőt, aki a Michigan csapatával az egyetemi bajnokságban az elmúlt 7 évben bár mindig pozitív mérleggel zárta a szezont és összesen 6 BOWL meccsen szerepeltek (ebből csak egyet tudtak megnyerni), valahogy nem érte el azt a sikert, amire mindenki vágyott Michigan-ben, mégpedig a Nemzeti Bajnoki címet. Ehhez a legutóbbi szezonban voltak a legközelebb, mindössze egy lépésre, de a későbbi bajnok Georgia Bulldogs ellen nagyon alulmaradtak.

Nem feltétlenül kedveli őt mindenki, mert például öreg. Na itt nem a korával, hanem az esetleges felfogásával vitatkoznak, mert őt is régi motorosként jellemzik, ami Mike Zimmer után sokak szerint nem hozna nagy változást és forradalmi megújulást a csapatnál.

Mindenesetre jelentések szerint ha a Vikings felkínálja a vezetőedzői posztot Harbaugh-nak, akkor ő azt el fogja fogadni. Erre minimum holnapig várni kell, majd meglátjuk, de izgatottan várjuk a legújabb fejleményeket.

Új éra kezdődik, Kwesi Adofo-Mensah lett a Minnesota Vikings új general managere

Pár héttel Rick Spielman elengedése után a Vikings vezetősége döntött és kinevezte új általános igazgatóját, akire a jövőben bízzák a csapatépítést.

Jó pár jelölt volt, köztük pár igazán megkérdőjelezhető, de volt ígéretes is, végül a Cleveland Browns volt footballműveletekért felelős alelnökét, Kwesi Adofo-Mensah-t nevezték ki, hogy a jövőben a csapat ügyeit irányítsa.

Bizony nem egyszerű ez a név, de hívjuk csak Kwesi-nek, akinek előzetesen 4 év bizalmat szavaztak a Wilf testvérek.

Adofo-Mensah volt az egyik finalista a GM posztra a Vikings csapatánál, mellette még Ryan Poles volt az aki a vezetőség tetszését legjobban elnyerte, de Poles még Kwesi bejelentése előtt megállapodott a csoportriválisunkkal, a Chicago Bears-el, így Poles a szeles városban lesz GM.

Szerintem nem jártunk rosszul KAM-el, korrekt embernek tűnik. 

A kinevezés utáni sajtótájékoztatón Mark Wilf, aki a Vikings tulajdonosa és elnöke elmondta, hogy már az első pillanatban látták Kwesi-n, hogy nagyon erős vezetői képességgel, sokrétű és erős footballismerettel rendelkezik. Látták benne a lehetőséget, ahogy felvázolta a hosszú távú sikerről alkotott elképzeléseit, az átfogó, mindenre kiterjedő, alapos kutatásokba megnyilvánuló információgyűjtési módszerét és a merész döntéshozatali képességét.

Több újságíró is felvetette, hogy nem ugyanabból a közegből érkezik, mint egy hagyományos GM, hiszen Kwesi gyakran más megközelítéseket alkalmaz.

A frissen kinevezett GM úgy válaszolt, hogy sok dolog történik a Wall Street-en, ez az NFL-ben is megtörténik. A vászon ugyan más, de a művészet maga ugyanaz.

Az érkezése mellett leginkább az új vezetőedző és leginkább annak személye érdekelte a sajtót, erről is esett pár szó.

Wilf és Adofo-Mensah is elmondta, hogy pontosan tudják mire van szükségük, mire van szüksége a csapatnak. Egy vezetőre, egy kollektíven gondolkodik és kiválóan fogja össze a csapatot. Elmondták, hogy már Kwesi is részese lesz annak a testületnek, aki a vezetőedzőt ki fogja választani, természetesen a tulajdonosokkal és a szervezet többi fontos tagjával.

Adofo-Mensah elmondta, hogy amint kinevezik az új vezetőedzőt, közösen fognak azon dolgozni, hogy egy nyerő kultúrát építsenek fel itt Minnesota-ban.

Úgy zárta a mondandóját, hogy ismerik a célt: tartós és sikeres csapatot kell építeni ezeknek a nagyszerű szurkolóknak. Hozzátette “A mi dolgunk az, hogy csoportgyőzelmeket arassunk, rájátszásba kerüljünk és bajnokságot nyerjünk”

Adofo-Mensah tehát megkezdte a munkát csapatunknál, reméljük, hogy a Vikings újra a magasságokba tör és meghatározó, sőt elsöprő csapata lesz a jövő NFL-ének.

Már csak két jelölt maradt a Vikings General Manager-i pozíciójára

16 év hosszú idő és pontosan ennyi ideig volt Rick Spielman a Minnesota Vikings alkalmazásában, ebből 11 évig GM-ként tevékenykedett, de a vezetőség változtatást eszközölt és a szezon végén megvált tőle.

Rick Spielman a hírek szerint a televízióban fog elhelyezkedni és szakértőként fog tevékenykedni a következő évben.

Egy friss jelentés szerint a Kansas City Chiefs, jelenleg Director of Player Personnel pozícióját betöltő Ryan Poles láthatóan a legesélyesebb arra, hogy a Vikings következő GM-je legyen.

A Vikings és természetesen minden NFL csapat számára az a cél, hogy egy franchise irányítót szerezzenek az NFL Draft-on és köré építsék azt a csapatot, akik egészen a Super Bowl győzelemig vezetik az együttest. Na Poles pont ilyen, aki a front office tagja volt, akkor, amikor meghozták azt a döntést, hogy Patrick Mahomes mellett teszik le a voksukat, akinek vezetésével azóta már nyertek Super Bowl-t és idén is az egyik legnagyobb esélyesek a végső siker elérésére.

Jelentések szerint Poles jó eséllyel Rick Spielman utódja lesz a Vikings General Manager-i pozíciójában, ezt az NFL bennfentes Tom Pelissero is megerősítette a hírt.

De ekkor megerősítést nyert az a hír is, hogy van egy másik esélyes is, hogy a másik jelölt Kwesi Adofo-Mensah, aki jelenleg a Cleveland Browns alkalmazásában áll.

Adofo-Mensah 2020 óta van a Browns-nál, előtte 7 évig a 49ers-nél dolgozott.

Már a hétvégére kiderülhet, hogy ki lesz az, aki a következő években irányítja a csapatot a majdnem legfelső szinten hiszen Adofo-Mensah holnap, azaz kedden, míg Poles a szerdai napon fog résztvenni a második körös interjún.

Az új GM-nek, legyen az bárki mindjárt fontos döntést kell majd meghozni több téren is, hiszen minden bizonnyal beleszólhat majd az új vezetőedző személyének kérdésébe, valamint akár Kirk Cousins esetleges elcserélésével is indíthatja az itteni munkáját. Mert bizony már erről is szó van, hogy Kirk Cousins-t elcseréljük.

Random Vikings #15 – FRAN TARKENTON

Jöjjön most egy olyan játékos, akit a mostani Minnesota Vikings szurkolók közül ugyan kevesen láthattak játszani, de garantáltan mindenki ismeri a nevét.

Irányító poszton folytatjuk, a Vikings legendájával, akinek bár volt 5 évnyi eltévelyedése, mi ezt megbocsátjuk, hiszen ő mégiscsak Fran TARKENTON.

1940 februárjában, a Virginia-i Richmond-ban látta meg a nepvilágot Francis Asbury Tarkenton, aki karrierje során számos elismerést besöpört, klubikon és természetesen Hall of Fame tag lett.

Már egyetemen is kitűnt az átlagból, irányításával a Georgia Bulldogs 1959-ben csúcsra ért a SEC-ben.

Profi karrierjét ő dönthette el hol kezdi, ugyanis az akkor NFL-ben szereplő újonc csapat a Minnesota Vikings a harmadik körben, míg a Boston Patriots az ötödik körben választotta ki. Fran végül a Vikings csapatához írt alá és ekkor még nem is tudta, hogy milyen nagyságokba fog itt emelkedni.

1961 szeptember 17-én a Chicago Bears ellen lépett pályára először a csapat színeiben, egyben a csapat első mérkőzésén is, ugyanis a Vikings ezzel a meccsel indult meg a hosszú úton. Bár a találkozót George Shaw mögött a padon kezdte meg, hamar világossá vált, hogy játszania kell és amint beáll a meccs gyönyörű fordulatot vett. Tarkenton kifogástalanul hozta le a meccset. Kiosztott 4 TD passzt és ezt megfejelte egy futott TD-vel is, így a Vikings könnyed, 37-13-as győzelmet aratott ellenfele ellen. 2002-ig ez volt az utolsó olyan alkalom, mikor újonnan a ligához csatlakozott csapat győzelemmel kezdje a történetét, 2002-ben a Houston Texans tudott még sikerrel rajtolni, aztán inkább más utat választottak.

Mint írtuk Tarkenton nem tartozott végig a Vikings kötelékébe, ugyanis 1966 és 1971 között a Nagy Almába szerződött, ahol 5 éven keresztül a New York Giants tagja volt. Persze ennek a manővernek ő csak elszenvedője volt, a Vikings három Draft cetlit és egy játékost kapott érte.

Tarkenton számai mondjuk úgy átlagosak voltak, de ugye nem csak az állandó rekorddöntögetéssel lehet valaki igazi ikon. 

A footballhoz való hozzáállása példaértékű volt. Minden percét élvezte a pályán töltött időnek, ezt sokszor hangoztatta akkor és persze most is.

A csere után, mikor is a Giants-hez került újul erővel vágott bele az új kalandba. Mindjárt első idényében egyéni csúcsot állított be passzolt TD-k terén, de igazán a második idénye volt számára emlékezetes, mikor egy borzasztó 3 vereséggel indított szezonkezdet után sorozatban 9 meccset tudtak megnyerni és így elhódították az NFC East divízió címét.

1972-ben újra cserélték őt, a résztvevők ugyanazok voltak, akik első alkalommal is, ugyanis Tarkenton visszatért Minnesota-ba, ahol további 7 évig volt a csapat kezdő irányítója.

Ez egy dicsőségesebb korszak volt, mind neki, mind pedig a csapat számára, hiszen 1972 és 1978 között egy év kivételével minden évben a playoffba jutott a csapat, ráadásul három évben a Super Bowl sikertől sem álltunk messze, de se a VIII., se a IX., sem pedig a XI. Super Bowl nem nekünk kedvezett, ráadásul ezeken a meccseken Fran-nek sem menet annyira a játék, mert a három meccsen 1/6 volt a TD-INT ratio-ja, amivel akkor nem lehetett nyerni.

Ennek ellenére nem búsulhat, mert sokat letett az asztalra.

Karrierje során 29 negyedik negyedes fordításban, 33 mérkőzést nyerő drive-ban irányította csapatait, 9 Pro Bowl-ra szavazták őt be, 1975-ben MVP címet szerzett és még sokminden mást is, így nyugodtan nevezhetjük a korszaka egyik legjobbjának.

A profi football-al 1978-ban hagyott fel, de itt sem állt meg az elismerések besöprése. Ekkor már tagja volt a Georgia Sport Hall of Fame-nek, 1986-ban pedig Canton-ban is megkapta a maga kis szobrát, hiszen beválasztották az NFL Hírességek Csarnokába.

Az öreg Tarkenton a profi karrierje után számos könyvet megírt, amiben volt életrajzi könyv, krimi, önsegítő és motivációs könyv is. De tulajdonos volt szoftvercégben is, amit később eladtak, majd volt ebből egy kis pénzmosási ügye is, de végül bírsággal megúszta, persze azt soha nem ismerte el, hogy vétett volna a törvény ellen.

2016-ban beszédet mondott a Republikánus Párt nemzeti kongresszusán is, ahol támogatásáról biztosította az akkor elnökjelöltet, Donald Trumpt-ot.

Tarkneton tehát elég sokmindent megélt már, jelenleg 81 éves, pár hét múlva lesz a 82. születésnapja. Ma már leggyakoribb megjelenése a Vikings hazai meccsein van.

Random Vikings #14 – GORDON SMITH

Egy olyan játékos következik, akit nem biztos, hogy sokan láttunk játszani, sőt megmerem kockáztatni, hogy itt Magyarországon 0 és 1 közé tehető ez a száma, de maga a játékos sem volt sokat a ligában, karrierje mindössze 5 évig tartott.

TE poszton a Vikings az utóbbi időben nagyon erős, sikerül mindig olyan játékosokat kiválasztani, akik mind blokkolásban, mint elkapásban nagyban segítik a csapatot. 1961-ben került csapatunkhoz az a játékos, aki inkább blokkolásban jeleskedett, de a TD szerzés sem állt távol tőle, ő Gordon SMITH.

A Missouri egyetemre járó játékos karrierje elég rövid ideig, mindössze 5 évig tartott, ami nem nagyon sok. Viszont.

Megkerülhetetlen dolog, hogy ő is tagja volt a Minnesota Vikings első csapatának, hiszen mint tudjuk kedvenc együttesünk ebben az évben szerepelt először az NFL-ben egy évvel korábbi alapítása után. 

Így tehát ott volt, mikor a Vikings első edzője Norm Van Brocklin irányításával megindultunk a szép jövő felé. 

Az itt töltött 5 év alatt mint írtuk inkább a blokkolásokkal vetette észre magát, de ennek ellenére is volt 57 elkapása és szerzett 13 TD-t is. Ezek közül mindegyiket a Vikings legendás irányítójától, Fran Tarkenton-tól kapta, ami nem kis dolog.

Sok információ sajnos nincs a játékosról, így nagy sztorikkal nem tudunk szolgálni. Legeredményesebb idénye az utolsó profi éve volt, 1965-ben 22 elkapásból 431 yardot és 5 TD-t ért el. 

Talán még annyit, hogy mindjárt újonc évében az egyik leghosszabb elkapást mutatta be a ligában, ugyanis Tarkenton 71 yardos passzát sikerült behúznia.

A veterán Smith, aki nemcsak kora miatt veterán, hiszen szolgált az Egyesült Államok hadseregében is, ma 82 éves és vígan él az USA-ban.

Magabiztos győzelem a szezonzárón, a Vikings most pihenni megy

Igazából az történt, amire számítottunk, hogy az idényzárót a Vikings megnyeri és győzelemmel búcsúzik a 2021-es szezontól.

Ez maximálisan meg is történt, hiszen 31-17 arányban sikerült a csoportrivális Bears együttesét legyőzni.

Az eredmény magabiztosságot mutat és végül is az is volt, de csak a negyedik negyedben, ahol 21 pontot szereztünk, az ellenfél meg egyet sem.

Végtelenül unalmas volt az első negyed eleje, nagyon nehezen akartak beindulni a csapatok. A Bears berúgta a vezető mezőnygólt, majd gyorsan még egyet, majd a negyed vége felé TD-vel is bosszantottak minket.

Kicsit ciki lehetett Mike Zimmer utolsó meccsének ezen szakasza, talán ő is érezhette, bár itt már tudhatta sorsát, hogy a hétfői napon megköszönik neki a nyolc évig tartó itteni munkáját.

Greg Joseph megmentett a cikitől és mezőnygóljával a negyed legvégén feliratkoztunk mi is az eredményjelzőre.

Innentől kezdve magára talált az offense és hozta a szebbnél szebb TD-ket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mind a 4 szerzett hatpontosunk nagy volt, hiszen egy 21, egy 44 és egy 45 yardos TD passzal az elkapók, míg Peterson egy 66 yardos interception return TD-vel örvendeztette meg a publikumot.

A TD gyártást tehát Smith-Marsette kezdte meg, Cousins 45 yardos labdáját váltotta pontokra. Majd a negyedik negyedben jött Justin Jefferson és KJ Osborn is. 

A pontot az i-re Patrick Peterson volt, aki lehúzta Dalton labdáját és 66 yardon keresztül TD-re visszahordta.

Kiemelendő az elkapó sorunk, mert míg Jefferson a szokásos 100+ yardos meccsét hozta, addig az újonc Ihmir Smith-Marsette is elérte a bűvös három számjegyet a yardoknál, ő végül 3 elkapásból 103 yardot és a már említett TD-t hozta össze. Ezzel 100%-os teljesítményt nyújtott, hiszen mindössze 3 alkalommal vette őt célba a Vikings irányítója, mindet leszedte.

Az elkapó sorunkkal tehát nincs semmi gond, kiváló játékosok, akik közül hárman még szemtelenül fiatalok. Egy Thielen, Jefferson, Osborn, Smith-Marsette négyessel jövőre Cousins, vagy aki majd lesz a csapat irányítója, könnyedén tud majd összhangba kerülni.

És akkor még ott lesz a visszatérő Smith Jr és az idén helyére beugró Conklin is. Célpontokból tehát ligaelit szinten állunk, már csak a hívások kellenek és irány a dicsőség.

Hiába a győzelem Mike Zimmer nem úszta meg az elbocsátást, nyolc év után elküldték őt és némi meglepetésre Spielman-t is, aki 16 éve a Vikings General Managere.

A meccs vége a vezetőedző számára talán nem volt felhőtlen, mert bár nyertek, a közönség alapos fújolással búcsúztatta a mester, ugyanis bármennyire is zsebünkben volt a meccs, nem akarta, hogy Jefferson megdöntse a franchise rekordot elkapott yardok terén. Helyette inkább kitérdeltette a játékosokat, így Jefferson 17 yarddal maradt el, hogy beállítsa Moss abszolút rekordját a csapat történetében.

A szezon tehát véget ért és most már más is, sok távozónk lesz, ráadásul egyes játékosok mindenféle rejtélyes üzeneteket posztolgatnak a közösségi médiában, mintha ez lett volna az utolsó meccsük Vikings mezben. Ilyen például Anthony Barr is, aki a következő idényt nagy valószínűséggel már nem Minnesota-ban kezdi meg.

fotó: vikings.com

8 év után távozik a Vikings vezetőedzője, már nem Mike Zimmer irányítja a csapatot

Szomorú pillanatok ezek a csapat, a szurkolók és persze a játékosok életében is, de sajnos ez egy olyan lépés, amit meg kell tenni a megújulás irányába.

Zimmer nem tudott megújulni, ezáltal a csapat sem, ez pedig megölte a játékunkat és a meccseinket is. Gyakran fújolták a szurkolók az edzőt ebben az idényben, én sem mindig rajongtam érte és egyes döntéseiért, nyilatkozataiért, de ilyenkor azért nem könnyű nekünk sem, mert mégiscsak 8 évig volt meghatározó része a csapatnak. 8 év, sok. Csak gondoljunk bele, hogy ezzel a sok évvel Mike Zimmer lett a csapatot harmadik legtöbb ideig irányító vezetőedző.

2014-ben mint a megváltót úgy vártuk, hogy rendet tegyen a csapatnál és a győzelmek útjára vezessen minket. Leslie Frazier után volt káosz bőven, de jött Zimmer és azt hittük sínen vagyunk.

Az első idényben meglehetősen félresiklottak a dolgok és negatív rekordos szezon után, csak a csoport harmadik helyén végeztünk, ami eléggé felháborította a szurkolókat.

Egy évvel később, már összekaptuk magunkat és a csoportot megnyerve masíroztunk a playoffban. Itt egy nem sok pontot hozó, de annál emlékezetesebb meccsen búcsúztunk a Seattle ellen a Wild Card körben.

A Vikings szereplése itt sormintát vett, ugyanis a páros számú években lemaradtunk a rájátszásról, rendszerint rossz idényt is hoztunk össze, míg a páratlan számú években ott voltunk a legjobbak között, de a döntőig nem sikerült eljutnunk.

2015-ben és 2017-ben sikerült a csoportgyőzelem is és ez talán elhitette velünk, hogy szép jövő előtt állunk, mint csapat.

Az utóbbi két évben, azonban csak negatív rekordot sikerült összehozni és igazából nem úgy tűnt, mint akik rájátszásba valók. Ez részben a játékosok hibája is volt, de az edzőké is.

Mike Zimmer még egy régi motoros, van egy bevett sémája és azt erőlteti, amíg csak tudja. Azt erőlteti, mikor már rég nem kéne, sajnos nem meccsek közben sem alkalmazkodott az ellenfél taktikájához, játékához, így az eredmények, a győzelmek elmaradása hűen tükrözte, hogy valami nem oké.

Nem mondhattuk, hogy irányító részről könnyű helyzetben volt Zimmer, mert itteni karrierje során 5 irányítóval kellett együtt dolgozni, így nem igazán mondhattunk, hogy állandóság van ezen a téren. Bridgewater, Cassel, Bradford, Keenum. Ők négyen voltak huzamosabb ideig Zimmer alatt kezdők. Persze ott volt még Ponder, Hill és most legutóbb Mannion is, de ők mindössze három meccsen helyettesítették az éppen aktuális kezdőt. 

2018-ban aztán nagy anyagi áldozatok árán megkapta Kirk Cousins-t és azt mondták, hogy na most aztán, most majd figyeljétek meg, irány a Super Bowl.

Indulásként kapásból lemaradtunk a rájátszásról. Négy év alatt összesen egyszer jutottunk túl az alapszakaszon úgy, hogy januárban is érdekeltek voltunk, ez nagyon kevés. Nagyon sok pénzt és draftcetlit áldoztunk játékosokra, akiket akartak, de mégsem tudtunk előrelépni.

Mindenki azt mondta, hogy Mike Zimmer defense guru, oké ezt nem is tagadjuk, a Bengals-nál jól keverte a lapokat. Itt évek alatt azért rendesen megkopott a tudománya, például idén az utolsó előtti volt a Vikings védelme a ligában, ez a legrosszabb, mióta a csapatot irányítja. Persze egy vezetőedző nem figyelhet csak egy egységre, mert akkor a többivel mi lesz. Megpróbálták ezt is, hiszen voltak évek, mikor a támadásokat teljesen rábízta a támadó koordinátorára és ő inkább a védelmet alakítgatta, természetesen a szokásos vezetőedzői tevékenységek mellett.

De, hogy ne csak letargikus legyen ez a poszt meg kell említeni, hogy Zimmer nem rossz edző, csak nem tud váltani. Ragaszkodik ahhoz, amit eltervezett, de ez a mai NFL-ben már nem elég.

2019-ben úgy volt, hogy a szezon végén megválnak tőle, de végül nem ez történt, sőt 2020-ban hároméves szerződéshosszabbítást kötöttek vele, ami most már tudjuk nem lesz kitöltve.

Mike Zimmer mindössze a 9. vezetőedzője volt a Minnesota Vikings együttesének és mint írtuk a harmadik legtöbb időt töltötte nálunk. 

Összesen az alapszakaszt és a rájátszást is beleszámolva 130 mérkőzésen irányította kedvenceinket.

Dennis Green és Bud Grant után ő dicsekedhet a legtöbb sikerrel a csapat történetében. 2014 óta a Vikings Zimmer munkássága alatt 72 mérkőzésen győztesként hagyta el a pályát ami az alapszakaszt illeti, a rövid playoff szerepléseinkben pedig két győzelemmel büszkélkedhet.

Voltunk fent, voltunk lent, de most szétválnak útjaink. 

A csapat új kihívásokat keres, Zimmer edzőnek, meg minden jót a továbbiakban, hiszen ha csak a védelemre kell koncentrálni, akkor még lehet pár jó éve a ligában a most 65 éves mesternek.

Minden jót és köszönjük az elmúlt 8 évet.

Random Vikings #13 – MARCUS SHERELS

Nem telhet el hét, hogy ne mutassunk be egy egykori Vikings játékost, most sincs ez másképp, ráadásul szerintem nincs olyan szurkoló, aki ne ismerné a jelenlegi alanyt.

Ha punt visszahordás szerintem az ő neve, aki mindenkinek beugrik, hiszen sok-sok éven keresztül képviselte ezen a poszton csapatunkat, Marcus SHERELS.

Egész életét, középiskolai, egyetemi karrierjét, valamint profi karrierjének döntő többségét Minnesota államban töltötte a Vikings egykori játékosa.

Sherels tehát Minnesota államban, Rochester városában született. Középiskolában szülővárosába, míg egyetemre a University of Minnesota-ra járt.

Egyetemi éveiben a védelem tagja volt, nagy arányban számítottak rá a defense-ben. Mindössze 3 évig volt a Golden Gophers tagja és 4 interceptiont tudott elérni ezidő alatt, nem beszélve egy 88 yardos fumble return TD-ről.

Igazából 2008-ban volt az, amikor visszahordóként is jelentősebb számban számítottak rá, még nem tudta, de a profi pályafutása során ez lett a specialitása.

2010-ben jelentkezett a draftra is, de nem sikerült csapatot találni, de a Vikings segítő kezet nyújtott neki és újonc szabadügynökként szerződtette.

Nagyon erős edzőtábort nyomott le, ezzel kivívta , hogy a tartalékok közé visszaszerződtessék őt. Első idényében, igazából az aktív keret és a tartalékok között dobálgatta őt a csapat, majd egy évvel később már oda tudott érni a legjobbakhoz.

Itt töltött 8+1 éve alatt szinte nem lehetett elképzelni, hogy más legyen a csapat visszahordója. A franchise történetében ő rendelkezik a legjobb punt visszahordott yard átlaggal, a leghosszabb visszahordott punt-jával, a legtöbb TD-re visszahordott puntjával egy idényen belül, a legtöbb TD-re visszahordott punttal egy karrier során és bár holtversenyben övé a legtöbb special team TD a franchise történetében.

2013-ban a Giants ellen egy egészen elképesztő 119 yardos punt visszahordással segítette a csapatot, ez a csapat történetében a legjobb teljesítmény.

Sokat köszönhetünk neki a special team-ben ez kétségtelen. 

Ám nem csak ott, hanem a védelemben is helyt kellett állni, hiszen bár leginkább sérülések és játékoshiány miatt, de be kellett állni eredeti posztjára a cornerback posztra.

A Vikings mezében összesen 108 alkalommal lépett pályára, de nem csak itt próbált szerencsét. 

Ezek az állomások, azaz a New Orleans Saints és a Miami Dolphins igazából jelentéktelenek voltak, hiszen mindkét helyen alig pár hónapot töltött csak.

2020-ban láthattuk őt utoljára a pályán, méghozzá Vikings mezben, ugyanis ebben az évben még visszaigazolták őt, de ez sem tartott sokáig, a punt visszahordó specialista ebben az évben befejezte profi pályafutását.

Karrierjének befejezése után sem tétlenkedik, hiszen társtulajdonos egy speciális takarító cégben, a The Big Cleaners-ben, ami Rochester városának – ez Sherels szülővárosa – köztéri, lakossági, céges és egyéb szemeteseit, de bevásárlókocsikat és kosarakat is a speciális takarító járművekkel takarítják és fertőtlenítik.

Beharangozó 18. hét: BEARS – VIKINGS

Utolsó köréhez érkezett az alapszakasz, a Minnesota Vikings búcsúzik a szezontól, ugyanúgy mint ellenfele és a hírek szerint edzőjétől is, szintén ugyanúgy mint ellenfele.

A Chicago Bears csapatát fogadjuk ma a US Bank Stadium-ban, hogy véget vessünk ennek a nem túl fényes szezonnak.

Nem szaporítjuk nagyon a szót, hiszen nincs is minek. Kötelező a győzelem nem is kérdéses. Persze ezzel csak magunknak rontjuk a draftpozíciónkat, mert jelenleg a 12. helyen vagyunk, de ez akár 25-26. helyig is romolhat. Az, hogy két-három helyért leadjunk a meccset szerintem nem lenne érdemes. Ez nem mi vagyunk, más csapat csinálhatja, mi ne.

A Bears-nél nem lesz ott Justin Fields, akinek ezzel vége a szezonjának. Nem mondhatja, hogy erős idényt zárt, mindössze 7 TD passzt osztott ki, emellett 10 eladott labdája volt. Nálunk visszatér a Covid listáról Cousins, akitől sokan szeretnének megszabadulni a szurkolók közül, de ő pont a héten nyilatkozta azt, hogy karrierje végéig is maradna a Vikings kötelékében. Ez nekünk súlyos milliókba kerülne, de ugye eredmény hiányában (bármennyire is nem mindig ő tehető felelőssé a rosszabb szereplésért) nem biztos, hogy tízmilliókkal tömnék ki a zsebét az elkövetkezendő években. Jövőre egyébként 45 millió dollárunkba fog kerülni, ha kitesszük, akkor is.

Ami szinte borítékolható, hogy ezután a meccs után megváltozik, az a vezetőedző kiléte, Mike Zimmer ugyanis jelentések szerint a hétfői naptól kezdve már nem fog a Minnesota Vikings csapatának alkalmazásában állni. Rick Spielman, aki a General Manager ő elvileg maradni fog.

De még foglalkozzunk ezzel a meccsel, az utána való történésekkel ráérünk később, lesz rá jó sok idő.

A meccsen mi vagyunk az esélyesek és ennek megfelelően kell ma játszani, meg Zimmer se vereséggel búcsúzzon már a hazai publikumtól.

Egyébként a túloldalon se jobb a vezetőedző helyzete, valószínű rá is ugyanaz vár, mint a miénkre.

A meccs tehát bőven a hazaiak az esélyesek, remélem végre nagyon tudunk nyerni és 40+ pontot szerzünk és nem centizzük ki, mint legutóbb, de legalább ne fulladjon olyan unalomba.

A meccs 19 órakor kezdődik, nézzük meg utoljára fiainkat ebben a szezonban, hogy utána kényelmesen a kanapéról izgulhassuk végig a rájátszást. SKOL.

Meglehetősen felejthetőre sikerült a szezon utolsó idegenbeli meccse, könnyed vereség a Packers ellen

Az első félidőben az volt az ember érzése, hogy a Vikings nincs is a pályán, de aztán valaki csak berúgott egy mezőnygólt a mi oldalunkról is.

Egyébként azt hittem, hogy a Packers kihasználva azt, hogy több kulcsjátékos is hiányzott gázolni fog már a meccs elején, de nem így lett. Igaz, a meccs végére azért kialakult az a különbség, ami végig érezhető volt a két fél között.

A meccs nagyon lassan kezdődött mindkét fél részéről, ami a hazai oldalról kicsit meglepetés volt. Persze a Packers szerzett először pontokat, de második félidő közepéig mindössze csak két mezőnygólra voltak jók a sajtfejűek.

Mannion-t tette a kezdőbe a Covid-listás Cousins helyett Mike Zimmer vezetőedző, ezzel sokan nem értettünk egyet, hiszen ott van Kellen Mond, aki kitudja, akár meglepetést is okozhatott volna, Mannion-tól meg tudtuk mit várhatunk.

Mindannyian azt vártuk, hogy majd a futás fog dominálni és a visszatérő Cook negyvenszer fogja cipelni a labdát, de nem így lett. A futó mindössze 9 alkalommal kapta meg a labdát és ebből csak 13 yardot szedett össze. Még Mannion is többet futott nála, igaz csak egy yarddal.

Ez a hatalmas teljesítmény egyébként az egész első félidőre jellemző volt. Vendég oldalon, még a fű is gyorsabban nőtt, mint ahogyan mi előrehaladtunk.

A szünet előtt aztán a Packers mutatta, hogy itt ma ő fog nyerni, gyorsan fel is pakoltak két TD-t, egyet Lazard, másikat a meccsen brillírozó Adams húzta le.

Csak, hogy ne legyünk nullák Joseph megrúgta minden idők leghosszabb januári mezőnygólját a Lambeau Field-en, 51 yard-ról talált a póznák közé.

A harmadik negyedben végképp eldőlt a sorsunk. Előbb egy AJ Dillon futott TD-t, majd egy Crosby rúgott egy FG-t, így 3-30-ra elhúzott a Packers.

A negyed végére azért mi még örülhettünk egy kicsit, habár a meccsen sok örömre nem volt ok. Osborn újra TD elkapással jelentkezett, immáron a hatodikkal a szezonban. Mannion ezzel profi pályafutása első TD passzát is kiosztotta, nem kellett rá várni csak nyolc évet.

A záró részre is jutott pontszerzés, ez újra a hazai oldalon történt. Dillon duplázott, így kialakította a 10-37-es végeredményt, amivel a Green Bay Packers bebiztosította, hogy az első számú kiemelt legyen az NFC-ben és ne kelljen játszania a Playoff első körében, míg a Minnesota Vikings a vereségének köszönhetően bebiztosította a helyét a kanapén a rájátszásra.

Ezzel a Vikings lejátszotta utolsó idegenbeli mérkőzését az idei szezonban és nagy a valószínűsége annak, hogy Mike Zimmer is utoljára irányíthatta a csapatot idegenben.

Még azonban nincs vége, vár ránk egy utolsó összecsapás a csoporton belül. Ellenfelünk a Chicago Bears lesz, akiknél úgy volt, hogy Justin Fields fog kezdeni, de koronavírusos lett, így ő biztosan nem lép pályára a szezonfinálén.

Mi pedig bízhatunk egy tisztes helytállásban, mégis csak ez lesz Mike Zimmer búcsúmeccse, aki nyolc év után hagyja el a Vikings vezetőedzői posztját. (Reméljük)

fotó: vikings.com

Beharangozó 17. hét: VIKINGS – PACKERS

Már csak csekély esélyünk van a rájátszásban való részvételre, ami vasárnap a nullára konvergálhat, miután van bőven hiányzó kulcsjátékosunk.

Semmi nem nekünk kedvez a Packers elleni meccs. Nagyon hideg lesz, idegenben kell helytállnunk és egy olyan irányító fogja vezetni csapatunkat, aki még az életben nem adott TD passzt az NFL-ben.

Sean Mannion fogja vezetni a Vikings a Packers elleni harcban és mondjuk úgy nem nekünk áll a zászló. Cousins koronavírus tesztje pozitív lett, így a hivatalos protokoll szerint karanténba került és nem játszhat a hétvégén. Cousins egyébként nincs is beoltva, szerinte nem az oltás a megoldás, emiatt egyébként sokszor nézeteltérésbe került a vezetőedzővel, Mike Zimmer-el.

Mannion hetedik éve van az NFL-ben és még soha nem volt TD passza, igaz eddig mindössze 11 meccset játszott. Múlt héten még ő is Covid listán volt, nem volt ott a Rams ellen. Most viszont ott lesz, de nem sok jót remélünk az eddig látottakból ítélve. Azt nem tudni, hogy a vezetőedző miért nem Mond-ot játszatja, hiszen ugyanannyira nincs játékban, de akár meglepetést is okozhat, ami Mannion-tól nem feltétlenül várható.

Thielen a hétközben IR listára került, már nem játszik idén, nélküle kell megoldanunk a hátralévő meccseket. Nem tudjuk mekkora az összhang Mannion és a Jefferson, Osborn páros között, de van sejtésünk.

Visszatér a Covid listáról Dalvin Cook, aki a Rams ellen kimaradt. Ő alaposan felkészülhet, mert meg van győződve róla mindenki, hogy a passz ellenében a futásokat fogjuk erőltetni kiküszöbölve az esetleges eladott labdákat és hibákat. Cook akár 40 futást is csinálhat a meccsen, de Mattison és Nwangwu is jó ha felkészül. Ráadásul a fagyos talaj, a szél sem lesz barátjuk. Az előrejelzések szerint legalább nem fog havazni, bár a -13 fok önmagában is elég cidri.

Idén az első találkozásunkkor legyőztük a Packers, mindenki nagyon meg is lepődött, most biztos, hogy revansot akarnak venni és hazai pályán jól megverni minket.

Rodgers-ék már biztos rájátszás résztvevők, de az NFC első helyéért is mennek, amit ezzel a meccsel nagyjából be is biztosítanának.

A védelmünkből Michael Pierce megint nem lesz ott, betegség miatt hiányzik a védő falember. A futások így mehetnek ellenünk és mivel idén amúgy sem az erősségünk ezeknek a megállítása, szétfuthatnak minket.

Nem lesz egyszerű tehát ez a meccs, egy tisztes helytállásban bízhatunk, győzelmi esélyekről a tényeket ismerve nem nagyon beszélhetünk. Bízzunk abban, hogy egy nagy verést elkerülünk ország-világ szeme láttára, a meccs ugyanis főműsoridős.

Random Vikings #12- Aldrick ROBINSON

Új év, új név, folytatjuk a Random Vikings sorozatunkat, ahol ma egy elkapót mutatunk, aki bár rövid ideig volt nálunk, mégis karrierje legeredményesebb állomása volt.

Mindössze egy évet töltött nálunk, de a legtöbb pontszerzést itt jegyezte, az elkapó Aldrick ROBINSON.

A 2011-es draft hatodik körében a Washington Redskins választotta ki az egykori SMU játékost, aki első állomáshelyén négy évet töltött.

Habár az edzőtáborban jól szerepelt az aktív keretbe nem jutott be, de a tartalékok közé azért visszaszerződtették és itt töltötte újonc idényét.

A profi bemutatkozásra egy évet várnia kellett, de 2012-ben eljött a nagy lehetőség, Garcon sérülése miatt már a nyitóhéten beállt és meg is szerezte első TD-jét is. Ezen felbuzdulva és persze Pierre Garcon sérülése miatt is, máris kezdőként számítottak rá a második játékhéten, majd utána az összes alapszakasz meccsen lehetőséget kapott. Viszonylag eredményes bemutatkozó szezonjában 3 TD-t mutatott fel a csere elkapó.

A harmadik szezonjában már inkább csak kiegészítő ember volt, ahogy újonc szerződésének utolsó évében is, nem is kapta meg a plusz egy éves opciót. Ám a szerződése végét sem várták meg, 2014 decemberében megváltak tőle, majd a Ravens csapatánál kötött ki. Itt csak a holtidényt és az előszezont töltötte, az edzőtábor után megváltak tőle.

Majdnem egy év telt el mire újra pályán láthattuk, az Atlanta Falcons hívta be és szerződtette a 2016-os idényben. Itt két hatpontosig jutott és az NFL csúcsára is felülhetett volna, hiszen csapatával részt vettek az 51. Super Bowl-on, csak hát ugye a Patriots 28-3-ről fordított és megnyerte a meccset.

2017-ben ismét csapatot váltott, most a nyugati-parton, a San Francisco 49ers-nél próbálkozott, ahova két éves szerződést írt alá. Itt is csak epizódszerepek jutottak neki, ami végig jellemző volt a karrierje során.

Végül elérkezett a 2018-as év is, amikor a 49ers augusztusban a végső keretszűkítésnél ugyan megvált tőle, de a Vikings lecsapott rá és szerződtette.

A negyedik játékhétig kellett várni a bemutatkozására nálunk, ami a Rams ellen érkezett el. Olyannyira jól sikerült, hogy két TD-t is szerzett, bár a meccset végül a Los Angeles-i csapat nyerte.

Mint írtuk ez volt a legeredményesebb állomása, TD szempontjából mindenképp, mert vár a Redskins-ben, a Vikings-hoz hasonlóan 5 TD-t ért el, de míg nálunk egy szezon alatt, addig a fővárosban három idény alatt hozta ezt össze.

2019-re nem marasztaltuk az elkapót, aki a Vikings-es évében végül 17 elkapással, 231 yarddal és 5 TD-vel zárt, de nem nyújtott olyat, amiért itt tudtuk volna tartani.

Utolsó profi évében még a Carolina Panthers-nél megpróbálkozott, de csak az előszezont élte túl, a végső keretszűkítésen már nem jutott túl.

Így ért véget a most 33 éves egykori elkapó profi pályafutása, aki bár hat csapatnál is próbálkozott a nyolc éves karrierje során, mégsem tudott helyet kiharcolni magának a kezdőben.

Cousins tesztje pozitív lett, Mannion lehet a csapat kezdő irányítója a Packers ellen

Nemrég jött a bejelentés, miszerint Kirk Cousins a Vikings kezdő irányítója felkerült a Covid listára, így nem játszhat a csoportrivális elleni meccsen.

Nem vagyunk még így is elég nehéz helyzetben, most a kezdő irányítónkat vesztettük el legalább egy mérkőzésre, Cousins ugyanis ma pozitív Covid tesztet produkált.

Ez a teszt sajnos nem olyan, hogy minél több pontot érsz el annál jobb, hanem ha pozitív akkor bukta. Most ez a helyzet Kirk-el is, aki ráadásul továbbra is távoltarja magát az oltástól, mondván neki nincs szüksége rá.

A pozitív eredménynek hála a Packers ellen biztos, hogy nem léphet pályára. Valószínű a vezetők már korábban tudták ezt, hiszen a hét elején az aktív keretbe igazolták az irányító Kyle Sloter-t, aki régi-új Vikings játékos. Nem tartom valószínűnek, hogy ő fog kezdeni és mégannyira sem biztos, hogy Kellen Mond, a csapat újonca fogja vezetni a srácokat.

Ugyanis Sean Mannion aktiválva lett a Covid listáról, így ő bevethető és mivel nem a kockáztatás hívei az edzők (nyugi már csak két meccs és csere jön ezen a téren), véleményem szerint Mannion fog kifutni a Lambeau Field-re a Packers ellen.

Már csak azért is vagyok ezen a véleményen, hiszen Mannion egy meccset kivéve végig ott volt a meccseken, beállni ugyan egyszer sem állt be, de ott volt. Mond-ról ez nem mondható (haha) el, hiszen ő csak a múltheti meccsen volt a meccsen aktív keret tagja először. Sloter meg még új a fedélzeten, így nem biztos, hogy képben van a play-ekkel. Bár annyira amennyire az offensive koordinátor Klint Kubiak, annyira talán igen.

Ezzel a történéssel nem nekünk ál la zászló és szinte biztos, hogy a Packers gálázni akar, márcsak azért is mert idén az első találkozásunkkor megvertük őket.

fotó: oregonlive.com

Hiába a sok labdaszerzés, nem tudtunk élni a lehetőséggel újabb vereség a Vikings neve mellett

Tipikus meccs volt ez is, mert nem tudtunk élni az óriási lehetőségekkel és ennek meg is lett a következménye, a Vikings újfent kikapott és nagyon távol került a playofftól.

Talán nem is a rájátszás lehetőségéről kéne beszélnünk, mert bár van még esélyünk matematikailag, nem biztos, hogy az nekünk való. Addig, míg a támadók ilyen mennyiségű labdaszerzésből sem tudnak mit kezdeni, szerintem számunkra más dolgokon kell elgondolkodni.

A meccs egyetlen pillanatában sem voltunk képesek vezetni a találkozó, pedig Stafford rendesen szórta az eladott labdákat. Kétszer Barr egyszer pedig Woods húzta le a Rams irányítójának passzát, de csak 10 pontot tudtunk elérni ekkora lehetőségből. 

A támadóknak nem nagyon ment és csak két TD-t tudtunk összehozni, Mattison és Osborn örülhetett a pontszerzéseknek. Futásból nem igazán tömtük a játékosokat, Mattison is csak 13 alkalommal kísérletezett. Ma inkább a passzok mentek hazai oldalon, Cousins majd 40 passzából 315 yardot, 1 TD-t és egy eladott labdát hozott össze. Eredményesség szempontjából a meccs elején teljesen eltűnt Jefferson végül 116 yardot hozott össze, így újabb NFL rekordot döntött meg, mivel ő lett az a játékos, aki a legtöbb elkapott yarddal rendelkezik az első két évében, úgy, hogy ennek a szezonnak még nincs vége. A rekordot eddig a mostani ellenfélnél játszó Odell Beckham Jr. tartotta eddig. Thielen sajnos megint megsérült, újra a bokájával volt gond, nem tudtuk teljesen használni őt.

K.J. Osborn ismét eredményes volt, ő az 5. TD elkapását jegyezte, szép és reményteli jövő előtt áll. Visszatérve még Jefferson teljesítményére, látszik, hogy Ramsey egy ideig tudta tartani, de végül ő is behódolt a Vikings kiválósága előtt, pedig néha mondta rendesen a szöveget az elkapó felé.

Ha már elkapók, akkor az ellenféltől is ki kell emelnünk Kupp-ot, aki megint elért 100 yard fölé és ezzel tovább menetel a fényességes úton. Elismerésre méltó teljesítmény. A meccs első felében egyébként ő sem állt éppen nagy számokkal, a végére tudott beindulni.

A védelműnk megpróbált mindent, volt három labdaszerzésünk is és párszor Stafford-ot is a földhöz vágtuk, összességében nem volt velük nagy gond.

Ami a meccset nagyban befolyásolta, az a támadók és leginkább a playhívás minősége, na meg volt egy puntból visszahordott TD is, amit csak néztünk, a Rams-nél valószínűsíthető, hogy az volt a fordulópont.

Mint mondtam, egyetlen percre sem vezettünk a meccsen, mindig csak szaladtunk az eredmény után, de ez a szezon már csak ilyen.

A meccs végül 30-23-as Rams sikerrel ért véget és bár nincs győzelem, a még mindig pozitív szemléletű szurkolóknak a megnyugtatására lehet mondani, hogy ez a meccs is egyetlen labdabirtoklásnyi különbséggel dőlt el. Vajon Zimmer is ezzel védekezik a vezetőségnél, akiknek ennyi magyarázat elég?

A mérleg ezzel 7 győzelem és 8 vereség, tavaly ez már csak egy ikszes szezon lehetett volna, de idén még esély van egy pozitív szezonra is, bár ehhez a csoportgyőztes Green Bay Packers-t kell megvernünk jövő héten, akik hazai pályán szerepelnek majd és persze ott lesznek a bírók is. Na de ne kezdjünk el már most bírózni elég lesz újév első vasárnapján is.

A 2021-es naptári évre tehát befejezte a Vikings, a következő meccs már januárban vár a fiúkra.

fotó: vikings.com

Random Vikings #11 – Bryant MCKINNIE

Sose könnyű egy olyan játékosról írni, aki nem termeli a yardokat se földön, sem levegőben, nem szerez labdákat, de még az irányítót sem viszi a földre.

Most egy ilyen játékos jött szembe nekünk, aki 9 évig volt a csapatunk tagja és mindig kezdőként számítottak rá, ezt a lehetőséget meg is hálálta, ő nem más, mint Bryant MCKINNIE.

Megjárta a Pro Bowl-t és a Super Bowl-t is, utóbbit meg is nyerte, igaz sajnos nem velünk, de karrierje szépen ívelt felfelé, megérdemelten zárhatta le a csúcson.

McKinnie egyetemi karrierjét a Lackawanna College-ben kezdte, ahonnan két év után a University of Miami-ra transzferált át. Itt olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy utolsó évében esélyes is volt a Heisman Trophy-ra, de végül összesített nyolcadik helyen végzett a szavazáson.

A teljesítményének hála magasan jegyezték őt az elkövetkezendő Draft-on és ez be is vált, ugyanis a Vikings az összesített 7. helyen kiválasztotta a támadó falembert.

Még egy apró visszatekintés, McKinnie nem mindig a labda ezen oldalán játszott, középiskolában védő falember volt, csak magára szedett egy kis súlyt és izmot, így posztot váltott az egyetemre.

Szóval 2002-ben új történet kezdődött Bryant életében és a Vikings támadófalának összeállításában is, hiszen innentől kezdve több, mint 8 évig megkerülhetetlen volt McKinnie az offensive line összeállításánál.

Noha az első évében csak kilenc meccsen játszott – ebből nyolcszor kezdőként – utána már csak egy sérülés miatt hiányzott 4 meccset, de összesen ebben a lila-fehér mezben 132 alkalommal lépett pályára, 131 alkalommal kezdőként.

2003 és 2007 között zsinórban 70 meccsen kezdett, ennek a sorozatnak egy sérülés vetett véget. 

2009-ben végre beszavazták őt a Pro Bowl-ra, de sajnos nem tudott részt venni rajta láb és boka sérülés miatt, így a hawaii-i túra elmaradt.

Utolsó Vikings-es szezonja előtt kis súlyfelesleggel érkezett az edzőtáborba, így fel is került az NFI listára. Elmondta, hogy mindent megtesz a formába lendülésért, személyi edzőt fogadott, hogy súlyfelesleget dolgozzon le, sőt teniszleckéket vett a teniszcsillag, Venus Williams-től.

Azonban nem csak a példamutató munka volt jellemző McKinnie-re, volt pár eset, amikor kétes szituációba keveredett, hol egyedül, hol pár csapattársával együtt.

2006-ban a híres, neves Love boat party, ahol két bérelt lakóhajón több Vikings játékos sexparty-t tartott. Volt itt minden, amit az ember csak el tud képzelni, McKinnie is elég változatosan adta elő magát. McKennie-nek is kellett pénzbírságot fizetnie, akárcsak a csapatársainak, de talán nem viselte meg annyira őt, hogy kb. 50 ezer dollárt ki kellett kiadnia, mert egy nappal ezután 7 éves, 48 millió dolláros szerződéshosszabbítást kötöttek vele.

2008-ban pedig kidobták egy klubból, majd arcon köpte a kidobó embert, akivel végül össze is verekedett, végül letartóztatták.

2011 nyarának végén elváltak a Vikings és a játékos útjai, hosszú, stabil időszak ért véget. 

McKinnie, azonban jó helyre került, hiszen két év alatt felért az NFL csúcsára és a Baltimore Ravens tagjaként megnyerte az áramszünet miatt majd egy órára félbeszakított 49ers elleni emlékezetes Super Bowl-t.

NFL-es karrierjében végül volt egy harmadik állomás is, a Miami Dolphins, ahova a 2013-as szezon közepén írt alá és játszott le 10 meccset kezdőként. Megmentőnek igazolták le, de végül a szezon legrosszabb baloldali tackle-je lett a PFF szerint. Így ért véget a karrierje.

A visszavonulása óta sokféle dologgal foglalkozik az egykori játékos. Leginkább kiemelendő a lemezkiadó cége, de sokat jótékonykodik és sokat szerepel a nyilvánosság előtt, de most már a jó értelemben.

Beharangozó 16. játékhét: RAMS – VIKINGS

Izgalmas találkozó vár ránk ezen a héten, ,ellenfelünk a playoff felé menetelő Los Angeles Rams lesz, akik bár voltak hullámvölgyben, most sorozatban három sikerrel érkeznek hozzánk.

Minket sem kell félteni, mert bár eléggé hektikus a szezonunk, volt hogy meglepetést tudtunk okozni sokkal esélyesebb csapat ellen.

Most a Rams mindenképp esélyesebbnek számít, kivétel nélkül szinte mindenki őket várja ma győztesként.

Mi kicsit megfogyatkozni, illetve sérülten megyünk a pályára. Cook nem játszik, mert Covid listán van, Thielen csak kérdőjeles, Cousins törött bordával játszik, nem néz ki túl jól.

Esetleg a hazai pálya előnye lehet velünk, mert ilyen előjelekkel tényleg nem nekünk áll a zászló.

Stafford mióta megérkezett a Rams-hez újjászületett és talán most megtalálta számításait. Egy jó célpontját mindenképp, Cooper Kupp-ot, aki idén NFL rekordra hajt, elkapások, TD-k és yardot tekintetében is. Ehhez most nekünk is kell egy két szót hozzáfűznünk és megakadályozni, hogy az elkapó tündökölhessen. Nálunk is van egy kiválóság, aki Kupp mögött a liga második legeredményesebbje, Jefferson. Nagyon nagy számokat hoz az ifjú elkapó, de most nem lesz könnyű dolga. Mindenki készül belőle, de főképp a Rams CB-je Jaylen Ramsey, akivel párban lesznek a meccsen. Nem biztos, hogy ma Jefferson fogja kapni a sok passzt.

Előkerülhet a múlthéten TD-t szerző Smith-Marsette és az idei év feltörekvője Osborn is. 

Futójátéknál ugye nem számíthatunk Cook-ra, de visszatér Mattison, aki amikor kezdő volt a csapatna keléggé jól ment, négyből háromszor is tudtunk nyerni. Nem feltétlenül kell alapozni, de legalább reménnyel tölt el.

A védelem már mindkét oldalon megmutatta, hogy képes olyan teljesítményt letenni az asztalra, ami akár meccse is érhet a csapatoknak. A két defense összesen 83 alkalommal vitte földre az éppen aktuális ellenfele irányítóját, a Vikings 44-el vezeti a ligát, míg a Rams 39-es az ötödik ebben a mutatóban. Nem fogunk tehát unatkozni és ebből kiindulva az irányítók sem.

A Rams-nek a kiemelés, nekünk a playoff részvétel múlik ezen a meccsen, de legalábbis most, aki nem nyer az nehéz helyzetbe kerül acéljait illetően.

És nekünk mi más lehetne a célunk, mint a hátralévő három meccs megnyerése, a playoff részvétel és Zimmer állásának megmentése.

Szellemcélpontokat kergető Cousins és a támadók szörnyű játéka ellenére győzelemmel hangoltunk a végjátékra

Már csak három meccs van hátra az alapszakaszból és 7-7-es mérleggel várjuk a folytatást, ami nem lesz egyszerű.

Na de nézzük ezt a tragédiát, ami hétfő este a Soldier Field-en zajlott. Kevés pont, két borzalmasan gyengén játszó együttes, minden idők leggyengébb Cousins teljesítménye, turnoverek sora és kiállított játékos, minden volt, amit csak akarsz.

A Vikings kezdett jobban, már az első negyedben meglett a szokásos Jefferson TD, akinek nagyon gyenge számai lettek ezen a meccsen. Csak 4 elkapása volt, pedig tízszer volt célpont és csak 47 yardot ért el a TD mellett.

A tízszer volt célpont, hát szó-szó, mert Cousins profi karrierje leggyengébb teljesítményével nem nagyon segítette az elkapókat. Kirk mióta a ligában van 118 meccsen játszott és most hozta össze a legkevesebb passzolt yardját egy meccsen. Összesen 87 yard jött össze neki, de nem is csoda, hiszen olyan homályokat dobott, hogy az hihetetlen. Az eladott labdája is úgy született, hogy kb csak egyetlen Bears védő volt a saját térfelén és ő mégis megtalálta. Ez pont olyan, mint abban a videóban, mikor a BMW-s ügyes kezű a teljesen üres parkolóban nekimegy az egyetlen villanyoszlopnak és összetöri a kocsiját.

Na de lapozzunk is.

Ezt a meccset a védelem tartotta életben számunkra, akik mindent megtettek, hogy Fields-t és a Bears offense-t levegyék a pályáról. EZ meg is történt, hiszen nulla másodperccel a meccs vége előtt szerzett csak TD-t a hazai csapat, egy elég vitatható döntés után. A Vikings D háromszor is labdát szerzett az ellenféltől, de sackek sorával is boldogította az újonci irányítót, aki néha azt se tudta milyen rendezvényen van.

Futás terén Mattison nem játszott, mert Covid listás, helyette Nwangwu volt a csere, de a majd harmincszor próbálkozó Cook mellett, csak három futási lehetőséget kapott. Ezzel al ehetőséggel viszont élt, mert 3 futás 33 yardos mutatóval zárt.

Még egy újonc lehetett boldog a hétfői meccsen, ő pedig nem más, mint a Vikings elkapója Ihmir Smith-Marsette, aki eddig nagyon mellőzve volt a szezonban, rendre inaktív volt, most viszont volt egy elkapása, amiből egy szép TD-t szerzett. Ez volt profi pályafutásának első hatpontosa, reméljük sok tucat követi még.

A meccs krónikájához hozzátartozik még, hogy Eric Kendricks a kiállítás sorsára jutott, mert állítólag feleslegesen szabálytalankodott a Bears irányítójával. Ezt a döntést is bőven meg lehet kérdőjelezni.

A győzelem megvan és a egyelőre a 7. playoff hely is, de kérdés, hogy ilyen játékkal mi keresnivalónk van ott.

Jön a Rams, ami a halasztott meccsen nyerni tudott, így bár nekik nagyon rövid a regenerálódási és a felkészülési idő az ellenünk következő meccsre, de majd meglátjuk, vasárnap este kiderül.

fotó: vikings.com

Random Vikings #10 – Amp LEE

Folytassuk sorozatunkat egy futóval, aki a második körben lett kiválasztva és Super Bowl-t is nyerni tudott, igaz nem velünk.

Futó poszton a Vikings mindig is jó volt, sok elit játékos megfordult már a csapatban. Jelenleg Dalvin Cook aprítja az ellenfelet, de sok másik jó játékos is megfordult nálunk a múltban. Nem tudjuk, hogy a mai játékosunk mekkora nyomott hagyott a Vikings szurkolóiban, de ma rá esett a választás, érkezzen Amp Lee.

Teljes nevén Anthonea Wayne Lee három évig viselte a Vikings mezét, de még mielőtt erre rátérünk nézzük a korábbi éveit.

A Florida State-en töltötte egyetemi éveit, összesen hármat. A csapatot nem csak futásaival, de elkapásaival is segítette méghozzá elég jól, így nem csoda, hogy a Draft-on a második körben választotta ki a San Francisco 49ers csapata.

Két évet töltött itt, leginkább csere volt, ami azért végigkísérte egész karrierjét, kezdő futóként csak egy-egy meccset kapott idényenként.

Így volt ez nálunk is, amikor 1994-ben megérkezett Minnesota-ba. Karrierje során a lila-fehér mezt hordta a legtöbbet, összesen 45 meccsen kapott lehetőséget edzőinktől, hatszor kezdőként is. Mondjuk úgy, hogy nem a TD szerzés volt a fő feladata, mindössze kettőt szerzett a három éve alatt, de profi pályafutása alatt is csak hátszer ért be az endzone-ba a földön.

Más a helyzet az elkapásoknál, mert futó játékosként elég sokat volt célpontja az irányítóknak,. Mindez abból is levehető, hogy míg futni csak 116 alkalommal futott a 9 éves pályafutása során, elkapásoknál 450 alkalommal volt célpontja a QB-knak.

Rájátszásba kétszer jutott velünk, de azt viszont elmondhatja magáról, hogy mindegyik NFL-es csapatával megfordult a playoffban.

Három itt töltött évéből minden bizonnyal az 1995-ös szezon volt számára a legjobb. Eredményesség szempontjából mindenképp, összesen 71 elkapással zárta az évet.

1997-ben továbbállt a St. Louis Rams-hez, ahol első évében a csapat legértékesebb játékosának választották.

Karrierje és az NFL csúcsára 1999-ben ért fel, mikor a Rams tagjaként megnyerte a 34. Super Bowl-t, ahol a Titans-t sikerült legyőzniük. Ehhez a győzelemhez vezető úton a Vikings együttesével is találkozniuk kellett. Ez a találkozó a főcsoport elődöntőjében esett meg, ahol a St. Louis egy nagyon pontgazdag találkozón 49-37-re győzte le a Minnesota-t.

2000-ben a Philadelphia Eagles-be szerződött, ahol már csak pár play jutott neki. 2001-ben a Lions tartalékai között ért véget a karrierje.

Profi játékos pályafutása után sem tétlenkedett. Igaz, hogy nem profi szinten, de edzősködött, ugyanis négy éven keresztül volt a Las Vegas Locomotives  RB edzője, akik a UFL-ben szerepeltek.

Még egy kis érdekesség vele kapcsolatban, ami talán számára is nagyon emlékezetes. 1992-ben búcsúzott el a 49ers-től Joe Montana, aki utolsó TD passzát 49ers játékosként éppen Amp Lee-nek passzolta.