Történelmi mérkőzés a Green Bay ellen, a Vikings legyőzte a csoportriválisát

Fontos meccs volt ez a Vikings számára és nem is csak azért, mert így továbbra is életben tarthatta a rájátszásról szőtt álmait, hanem mert az ősi rivális ellen kellett bizonyítani.

Kiváló irányító teljesítmény, remek elkapások és közepes futójáték, de a végén győzelem, ez jellemezte a Vikings Packers elleni mérkőzését.

Kirk Cousins ismét szépen teljesített és megint eljutott 300 passzolt yard fölé valamint 3 TD passza is volt, amivel a saját statisztikáját 22 TD, 2 INT -re módosított, amivel a liga jelenlegi legjobb TD/INT mutatójával rendelkezik. Pedig volt a meccsen olyan pillanat, amikor leizzadtunk hogy beleszaladt egy eladott labdába, de azt a Packers védője nem tudta úgy megfogni, hogy ne érjen földet is, így Cousins hibátlanul hozta le a találkozót.

Ismét nagyot ment Justin Jefferson is, aki 169 elkapott yarddal és 2 TD elkapással járult hozzá a győzelemhez. Ebből 100 yardot már az első negyedben elért, nagy meccs volt neki kilátásban. Nagyon is kellett ez a kiemelkedő teljesítmény, ez is azokhoz a különbségekhez volt sorolható, ami a győzelmet jelentette. Nyilván említsük meg a másik oldal támadóit, akik szintén remekeltek, hála annak, hogy a védelmünk gyakran mutatott rövidzárlatot. Mind Davonte Adams, mind pedig Marquez Valdes-Scantling 100 elkapott yard fölé jutott. Utóbbi ráadásul a meccs végén Rodgers 75 yardos átadását is TD-re váltotta, amivel a végig küzdő Vikings csapatának előnyét tette semmissé.

A futások nem mentek a Vikings oldalon, Cook megint nem jutott el még 90 yardig sem, pedig jópárszor próbálkozott, ám a vendégek védőfala jól tette a dolgát. Mi is helytálltunk ezen a téren, legeredményesebb futójuk AJ Dillon csak 54 yardot tudott összekaparni.

Fontos, hogy ezzel a győzelemmel 5-5 lett a mérleg és bár a csoportelsőség még mindig a Packers-nél van három meccses előnnyel, de a rájátszásért folytatott harcban feljebb léptünk és stabil Wild Card helyen vagyunk.

Mint írtuk ez egy fontos történelmi meccs volt a Vikings számára, hiszen ez a győzelem volt az 500. alapszakasz sikere a csapat történetében. Erről majd érkezik egy kis írás, ahol megnézzük az első, a 100., 200., 300., 400. és természetesen az 500. sikerünket is.

Megindultunk felfelé és a cél nem más, mint a Playoff. Ehhez a következő lépés a 49ers hétvégi legyőzése, amire azért valljuk be van esély, bár 14 éve nem győztünk a Bay Area-ban, de ez most változni fog.

fotó: vikings.com

Jefferson és a Vikings is túl sok volt a Chargers-nek, győzelemmel szépített a csapatunk

Meglehetősen hasonló sémára hajazott ez a találkozó is a Vikings szempontjából, mint a korábbiak, hiszen most is a negyedik negyedre maradt a döntés arról ki is nyeri meg a meccset.

Sok hibával játszva, olykor-olykor a nyerést veszélyeztetve játszottunk, de a végén csak behúztuk. 

Az első negyed pont nélkül zajlott le és mondjuk azt, hogy a csapatok kiegyenlített teljesítményt hoztak. Pedig akár csúnyán is járhattunk volna mindjárt itt az elején, mert Cousins fumble-t hozott össze, amit a hazaiak meg is kaparintottak. Oké nem igazán Cousins, hanem O’Neill, aki rosszul ért az irányító könyökéhez, ami miatt az a labdát kiejtette. Végül ebből nem lett semmi, mint ahogy az első negyedben semmiből.

A másodikra kicsit felpörögtek az események három mezőnygóllal három pont előnyre tettünk szert, majd Kendricks interception-je után szép pozícióból egészen TD-ig vittük a drive-ot. Conklin volt a nap TD felelőse, ezen kívül még villant egyet a meccs második felében is.

Na de vissza a félidő elé. Conklin pontszerzésére alig két perc alatt azonnal felelt a Los Angeles, Larry Rountree III által, aki egy remek ugrással áthaladt a teljes mezőnyön, majd tánccal ünnepelt. Volt is mit, ez volt profi pályafutásának első pontszerzése.

A második félidő nem indult túl jól, a Chargers átvette a vezetése Ekeler TD elkapásával. Punt, Punt és pont.

Még ebben a negyedben ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést, amit végül már nem is engedtünk ki a kezeink közül.

Érdekes, de negyedik kísérletre, igaz egy yardról de sikerült a TD szerzés, Conklin megint megoldotta. Ez volt a TE negyedik TD szerzése profi pályafutása során.

A záró negyedben Cook is futott egy TD-t, amire már csak egy mezőnygóllal válaszolt a Chargers, így végül 27-20 arányban sikerült nyerni és 4-5-re kozmetikáztuk a mérlegünket.

Ami furcsa volt a meccsen, hogy bár a ligautolsó futáselleni védelmével felálló Los Angeles volt az ellenfelünk, mégsem sikerült azt a hatalmas teljesítményt lerakni az asztalra. Cook még 100 yardot sem tudott elérni, pedig 24 alkalommal próbálkozott.

Akit ki kell emelni az Justin Jefferson, akinek most TD-t jelentő elkapás nem, de 143 yard összejött. 11 alkalommal kereste őt Cousins, ebből kilencszer meg is találta. Hatalmas előrelépés az előző két meccshez képest, ahol összesen 5 elkapása volt.

A többiek rendben voltak, Kendricks nagyot ment és nyolcszor szerelt a meccsen, de ott volt még ugye az interception szerzése és egy sack is. Aki megint szépen játszott a védelemből az Camryn Bynum volt. AZ újonc safety megszerezte első sackjét is a ligában, emellett hatszor szerelt is és volt egy leütött passza is. Szép jövő állhat előtte, ha továbbra is így megy, nem utolsósorban játéklehetőséget is egyre többet fog kapni.

A következő meccsünk a Packers ellen lesz. Izgatottan várjuk.

fotó: vikings.com

Továbbra is nagyon hiányzik a támadójáték, ez most megint egy meccsbe került

Igen, megint hosszabbítás, idén már a harmadik, de most ez megint vereséggel ért véget, mert egyszerűen nem tudunk élni a kapott lehetőségekkel még akkor sem, amikor nagyon kéne.

Továbbra sem tudjuk merre tart a csapat (oké, látszik, hogy a rossz irányba), de tényleg nem látszik, hogy mit is akarunk. Persze ma felraktunk 31 pontot az eredményjelzőre és megint csak három ponttal kaptunk ki, de akkor is érthetetlen a szereplésünk.

Ma a támadójátékkal voltak óriási problémák, ami egyáltalán nem ment. Ott vannak a sztár elkapóink, akik ma összesen öt labdát kaptak el, pedig Cousins 12 alkalommal vette őket célba. Thielen teljesen el volt tűnve ma, az egész meccsen 5 yarddal ált, míg a végén oké behúzta a TD-t, de akkor sem tudott ma hozzárakni a csapat játékához. Jefferson a meccs elején meglepte a Baltimore védelmét és egy 50 yardos TD elkapást jegyzett, de azon kívül ő is csak árnyék volt a pályán.

A futójáték is csak falakba ütközött annak ellenére, hogy milyen futóink vannak. Jó Cook futott egy 66 yardos-t, ami óriási segítség volt, hogy TD-t érjünk el, de igazából ennyi. A következő 10 kísérlete alatt 17 yardot tett meg, ami borzasztó kevés.

Kikaptunk, annak ellenére, hogy voltunk ám két labdabirtoklásnyi előnyben is a harmadik negyed közepén, de megint nem éltünk a lehetőségekkel.

Kiemelendő az újonc futónk két megmozdulása, ugyanis Kene Nwangwu a második félidőt egy 98 yardos Kickoff return TD-vel nyitotta, ami óriási játék volt tőle, majd egy trükkös játékkal 4 és 2-nél tudott first down-t szerezni.

Újoncként a védelemben is bemutatkozhatott a Safety Camryn Bynum, aki nagyon szép vetődéssel húzta be Jackson egyik labdáját és összességében jól tudta helyettesíteni a meccs előtt Covid listára került Harrison Smith-t.

És hiába voltak ilyen labdaszerzések, mert ott volt ugye Barr hosszabbításban szerzett interception-je is, egyszerűen nem volt előrehaladás. Cousins sem volt valami nagy formában, 200 yardig sem jutott el és csak alig volt jobb a passzaránya 50%-nál.

A végén tehát hagytuk feljönni a Baltimore-t, ami miatt hosszabbítás következett 31-31-es állásnál. Ott a Ravens kezdett, de Barr hihetetlenül megszerezte a labdát, amivel ugyancsak nem tudtunk élni, míg a Ravens igen és a végén Tucker 36 yardról berúgta, ezzel a Ravens megnyerte a találkozót.

Csak a szokásos Vikings játék a meccs egészében és főleg a végén. Mikor lesz már javulás?

És akkor csak leírunk pár statisztikai adatot a meccsről. Ravens 500 támadóyard, 247 futott yard, majdnem 47 perc támadójáték és 36 first down a Ravens offense-től. Ezek a számok mindent elmondanak.

Mike Zimmer a meccs után röviden elmondta, hogy nagyon csalódott az offense teljesítménye miatt, de különösen amiatt, hogy a Vikings kétszer is interceptiont bírt szerezni, de ezekből még egyetlen first down-t sem sikerült szerezni.

Sokan úgy vannak vele, hogy Zimmer-nek mennie kell, ezt nem is vitatjuk. Az, hogy ezt mindenki azonnal követeli az is tiszta sor, mert minél több ilyen meccset látnak a szurkolók annál inkább elpártolnak a csapat mellől. Rossz megfogalmazás. Már nem tudnak úgy lelkesedni valamiért, amiért eddig tudtak, amíg Mike Zimmer marad a vezetőedző. Ezt a vezetőségnek is mérlegelnie kell, mert minél tovább marad ez a felállás, annál jobban mérgezi a csapat és szurkolók közötti légkört.

Következő meccsünk idegenben a Chargers ellen lesz, megnézzük mire megyünk Los Angeles-ben. És, hogy Zimmer-el vagy sem az majd kiderül a jövő héten.

fotó: vikings.com

Képtelenek vagyunk alkalmazkodni az ellenfél lépéseihez, megint vereség a vége

Minden adott volt ahhoz, hogy a Vikings pozitív irányba mozdítsa el az idei mérlegét, hiszen az ellenfélből kidőlt a kezdőirányító, mégis úgy alakult, hogy megalázott minket egy olyan csereirányító, aki 4 éve egyetlen passzt sem adott.

Amikor a félidőben vezetsz, de a saját szurkolótáborod hangos fújolással honorálja ezt a nézőtérről, ott lehet gondok vannak. Amikor egy olyan irányítót, akinek eddig csak 3 passza volt az NFL-ben – és az is több éve – naggyá teszel és hagyod, hogy több, mint 300 yardot passzoljon, akkor gondok vannak.

És bizony, a Vikings csapatánál gondok vannak. Mert lehet azt mondani, hogy ez egy sokkal jobb csapat, mint azt a mérlege mutatja, de ez nem lesz igaz. Lehet, csak pár ponttal kapunk ki, most is lehet nyugodtan mondani, hogy de hát a Cowboys, aki lassan csoportgyőztesnek mondható és menetel a Super Bowl felé csak négy ponttal vert meg minket, de ez nem mentség arra, amit a csapat, a vezetőedző és az edzők mérkőzésről mérkőzésre leművelnek.

Egyszerűen már kár is a szánkat tépni, mert minden héten ugyanazokat a sorokat írhatnánk le. Most is mi történt? Volt egy jó első drive, ahol alig több, mint 3 perc alatt 75 yardot meneteltünk előre, a végén pedig Adam Thielen megszerezte a szokásos TD-jét. És ennyi. Itt megint megállt a tudomány.

Oké a Cowboys-t a védelmünk jól semlegesítette, és csak két mezőnygólkísérletet hagyott nekik az első félidőben, amiből ráadásul az első be sem ment. Ráadásul interception-t is szereztünk, amiből idén nem túl sok van. Mindezt a tényt megkoronázva épp a Cowboys-tól érkezett Xavier Woods hozta ezt nekünk össze.

Mint előbb leírtuk, a szünetre menet hangosan fújolt a kilátogató nézősereg, csalódottságuk jogos, hiszen támadójátéknak az első három percet leszámítva nyoma sem volt.

Cousins, akit eddig védtünk és mondtuk, hogy az idei szezon nem rajta áll eddig, most tett róla, hogy megint elővegyük. Egy 35 milliós irányító, sztár elkapó páros, csak 2-3 yardos passzokra vagyunk képesek? Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy Cousins mennyi labdát passzolt meg legalább 10 yard fölé. Borzalmas, hogy mennyire nem volt képben. Oké, hogy tré a játékhívás, de akkor is bepasszolja a labdát három védő közé, mikor Thielen ott mászkál teljesen üresen 15 yardra tőle? Ez elkeserítő.

A második félidőben a Cowboys hordott vissza és gyorsan ki is egyenlítettek, Rush 73 yardos TD passzt adott Wilson-nak. És ha már passzvédekezés, akkor meg kell említeni Breeland-et is, aki mellett Amari Cooper azt csinált amit csak akart, meg is lett neki 8 elkapás és 122 yard, ja és persze a győztes TD is, amit a meccs vége előtt alig egy perccel szereztek.

Előre akartunk, de léptünk egyet hátra, viszont az a furcsa, hogy még így is van esélye a csapatnak a rájátszásra. Már csak az a kérdés, hogy ez a tanácstalan támadójáték mennyire mutatna jól a Playoff-ban.

A következő meccsünk a Baltimore Ravens ellen lesz, szerencsére amiatt nem kell nagyon sokáig fennmaradni.

fotó: vikings.com

A védelem egy negyeddel korábban lépett le, ez majdnem a meccsbe került

Megint csak épphogy, de megmenekült Mike Zimmer a kirúgástól, a Vikings ugyanis egy bőven nyerhető meccsen csak hosszabbításban tudott felülkerekedni az ellenfelén.

Már szinte minden érv elfogyott Mike Zimmer megtartása mellett, valószínű most is csak az menti meg őt, hogy a csapat nem szenvedett vereséget és a rossz kezdés után a bye week-ra 3-3-as mérleggel mehetünk.

Kicsit halványak voltunk az első félidőben és mivel a legutóbbi 4 meccsen a második félidőben a támadósor egyetlen TD szerzést sem tudott felmutatni, kicsit aggódhattunk.

Igazából meg volt a lendület, de a végső lépés mindig hiányzott. Két drive-ban is csak mezőnygólig jutottunk a TD helyett, így a hazaiak az első negyedben is már vezetést tudtak szerezni. Mindezt annak ellenére, hogy Darnold első passzkísérletét az eddig gyengén muzsikáló Breeland húzta le. Sajnos mint írtuk ebből a bravúros labdaszerzésből is csak három pontot tudtunk összekaparni, holott bőven meg lett volna a lehetőség a TD-re is.

A második negyedet TD-vel kezdtük. Az eddig mellőzött Chris Herndon 2 yardos elkapásával ismét vezetést szereztünk, amit a félidőre a Panthers csak kozmetikázni tudott.

Az előbb említett okok miatt viszont kicsit aggódhattunk, hiszen a meccs eddig látott része sem volt valami meggyőző, én személy szerint borzalmas folytatásra számítottam. A harmadik negyed fele igazából akciómentesen telt el, a végére azonban három TD-t is láthatott a közönség. Előbb a Panthers Robinson révén jutott előnyhöz, de a második félidőre magára találó Dalvin Cook is megszerezte a maga TD-jét. Cook egyébként a lassú kezdés ellenére nagyon is szép teljesítményt tudott összehozni. 140 futott yard és 1 TD, emellett volt két elkapása is. És ha már lekapás.

Az egy hete szinte teljesen mellőzött Thielen kimagaslót hozott. Cousins 11 passzát húzta be, amiből 126 yardot és egy nagyon fontos TD-t is szerzett. Jó volt látni, hogy a legbiztosabb kezű elkapó ismét nagyot megy. Ott volt még Jefferson is, akinek ugyan csak 80 yard jött össze, de az fontos volt. Ráadásul ezzel a teljesítménnyel JJ lett a ligában az egyetlen olyan játékos, aki a szezon eddigi összese meccsén legalább 65 elkapott yarddal rendelkezik.

A védelmünk nagyon rendben volt, három labdaszerzésükkel nagyban hozzájárultak a csapat sikeréhez. Volt viszont egy bökkenő, valami oknál fogva úgy döntöttek, hogy egy negyeddel előbb fejezik be a meccset. Persze ott voltak a pályán, de mintha nem is azok lettek volna, akik három negyeden keresztül végig meccsben tartották a csapatot. A találkozó vége előtt még 11 ponttal, fél perccel a vége előtt pedig már nem is vezettünk. Robby Anderson a Panthers elkapója egész meccsen peches volt, a felé menő 11 labdából csak hármat tudott megszerezni, de pont akkor tudta magát összeszedni, mikor nem kellett volna. Anderson a meccs végén elkapta Darnold passzát az endzone-ban és mivel a kétpontos kísérletük is sikerült készülhettünk a hosszabbításra. Természetesen volt még idő támadni és végül sikerült is rúgótávolságra elérni, 47 yardról Greg Joseph próbálkozhatott. Ezen a meccsen két rövidebb mezőnygólt berúgott, de 54-ről egyet csúnyán mellélőtt. És ahogy az lenni szokott, ez is mellément, így jöhetett a hosszabbítás.

Itt mi kezdtük a támadást és igazából esélyt sem adtunk a Panthers-nek, hogy vissza tudjon támadni, mert Cousins a mindent eldöntő passzával KJ Osborn-t célozta meg, aki bravúros elkapása után önfeledten örülhetett a társaival együtt, mert végül, ha nagy neheze is, de megnyertük a meccset.

Minnesota 34, Carolina 28. Igazából meg van a siker és az egalizált mérleg is, de szerintem ez sem menti meg a szezon végén Zimmer-t. A szezon közbeni edzőváltás szerintem lekerül a terítékről, de itt a szezon végén, függetlenül az eredménytől változtatni kell.

1961 óta összesen 11 alkalommal állt a Vikings hat lejátszott mérkőzés után 3-3-as mérleggel. Ebből 5 alkalommal sikerült elérni a rájátszást, legutóbb 2008-ban.

Nem mondom, hogy idén meglesz a playoff, de látva egynéhány csapatot a ligában, komoly fejlődéssel a Wild Card hely már nem csak egy ködbe veszett esélyt jelent.

Most pihenünk. Mármint a csapat, mi nem, mert jövünk egy rövid mi volt eddig és majd később egy mi várható ezután cikkel és persze az új sorozatunk a Random Vikings második része is megjelenik.

És miután ezt leírtam jött a hír, hogy sajnos IR listára kerül Patrick Peterson, mert combizom sérülést szenvedett. Ez legalább egyhónapos pihenő lesz, azaz minimum három meccsen nem számíthatunk a veterán CB-re. Zimmer szerint bíznak a felépülésében, nem hinné hogy olyan súlyos lenne, ami miatt véget érne a szezonja.

fotó: vikings.com

Botrányos támadójátékkal és egy szerencsés végkimenetellel nagy nehezen, de megvan a szezon második sikere is

Nagyon nagy mázli, hogy ez a meccs magyar idő szerint este hétkor kezdődött, mert ha ilyen teljesítmény miatt kellene éjszakázni, akkor nagyon meggondolná magát az ember, hogy folytassa-e a meccsek követését a szezon hátralévő részében.

Borzalmasan gyenge a Vikings támadójátéka és azon belül is a játékok hívása, ez a Lions elleni meccsen nagyon előjött. És bár a vezetőedző szerint nem érezni azt, hogy túl konzervatív lenne a támadójáték, mi szurkolók is azon vagyunk, hogy persze ez nem konzervatív, ez szar.

Elnézést a vulgáris kifejezésért pláne a kiskorú szurkolóktól, de egyszerűen nem nincs jobb szó, amivel a Lions elleni játékhívásokat és az ezzel járó támadójáték milyenségét ki lehetne fejezni. Négy alkalommal volt a meccsen olyan harmadik számú kísérletünk, amikor több, mint 9 yardot kellett volna megtenni. Mi történt? Igen, mind a négy alaklommal screen passz volt. Csak gratulálni tudok a hívásokhoz. Kár, hogy elfelejtették, hogy már nem a hetvenes évek vannak, hanem 2021.

A meccs megint nem hozott túl sok pontot, ami kiábrándító pláne úgy, hogy én csak a Vikings-tól 40-et vártam.

Az első negyedben csak két mezőnygólt láthattunk, meg igen gyengén muzsikáló támadójátékot mindkét oldalról.

A második negyedben nagy nehezen megszereztük az első TD-nket, hála Mattison 15 yardos elkapásának. Cousins tehát megint passzolt egy hatpontost, de sajnos messze  nem olyan az ő teljesítménye sem, mint az első három héten volt. Míg a  Bengals, a Cardinals és a Seahawks ellen összesen 8, addig most a legutóbbi két meccsen csak kettő kiosztott TD passza volt. És itt is nagyon kiüt Kubiak érthetetlen playhívási stratégiája.

A félidőre tehát, ha nem is hatalmas előnnyel, de kivonulhattunk.

Majd jött a második játékrész, ahol a harmadik negyedben semmi nem történt az égvilágon.

A záró etapot Greg Joseph kezdte meg egy 55 yardos mezőnygóllal, amire a Lions is válaszolt 40-ről.

Majd csak, hogy mi se maradjunk ki a vasárnapi mellérugdosásokból, Joseph a meccset akár lezáró mezőnygólt kísérletet szépen melléhelyezett 49 yardról. És ahogy ilyenkor lenni szokott jött az ellenfél és alig több, mint fél perccel a találkozó vége előtt megfordította a meccset egy TD és kétpontos kombival.

Ám még egy csavar volt a meccsen, ugyanis valami csoda folytán sikerült mezőnygól távolságba verekednünk magunkat és Joseph 54 yard-ról már berúgta, amivel megmentette a hátsónkat. És nem csak a miénket, hanem valószínű Zimmer-ét is, aki így még egy meccsig megtarthatja az állását biztosan. Minden a Panthers elleni találkozón fog múlni, mert utána itt a bye week, ahol lehet edzőcsere fog következni, amennyiben nem egalizált mérleggel fogunk pihenőre vonulni.

Mindezek ellenére, hogy most óriási mázlival nyertünk a változtatás elkerülhetetlen. És most mindegy, hogy most azonnal, egy hét múlva vagy a szezon végén, de Mike Zimmer munkáját meg kell köszönni. Nem tud fejlődni vele a csapat és ha tovább folyik ez a megrekedt projekt csak elherdálunk rengeteg tehetséget, akik többre érdemesek.

Fel kell rázódnunk, mert jön a Panthers, akik a kezdeti lendület után megtorpanni látszanak, de az ilyen csapatok a legveszélyesebbek. A végeredménnyel búcsúzunk, Lions 17, Vikings 19. Szebb jövőt!

fotó: vikings.com

A Cleveland védelme felőrölte az ötlettelen minnesota-i támadásokat, elfogadhatatlan vereség hazai pályán

Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon csalódottak vagyunk a Vikings legutóbb látott teljesítményét követően, mert nem igaz, hogy csak ennyi van a csapatban, vagy mégis?

Győzelemre készültünk, én megmondom az őszintét, szoros meccset, de hazai sikert vártam legutóbb vasárnap, de milliónyi szurkolótársammal együtt leszegett fejjel, csalódottan kellett ülnöm a meccs végén.

Ott még nem tartunk, mint az Újpest FC, akinek a hétvégi blamája után a szurkolók a “Vedd le a mezt!” skandálták. Itt még nem, de sokkal többet vártunk.

Volt egy nyitó driveunk, amit alaposan elnyújtottunk, és a végén Jefferson révén meg is szereztük a vezetést. Ott folytattuk, ahol a Seahawks ellen egy hete abbahagytuk. Majd jött a Browns és ők sem aprózták el az óra pörgetését, az első támadássorozatuk a második negyedre is átnyúlt.

Meglehetősen hosszan mutatkoztak be a támadók és így a védelmek is. Itt meg kell említeni, hogy a Browns a kétpontos kísérletre ment rá Chubb TD-je után, így átvették a vezetést, amit a meccs végéig már meg is őriztek.

Mindkét offense bőven hagyott kívánnivalót maga után, leginkább punt párharcot láthattunk. A vendégek McLaughlin révén két mezőnygólt is felírhattak a nevük mellé, amire egészen hihetetlen, de egyszerűen nem tudtunk mit reagálni.

A futójáték borzasztó gyenge volt, Cook bár visszatért, mondjuk a sérülése miatt nem tudott kiemelkedően teljesíteni, sőt a meccs vége felé meg is sérült, bár később visszaállt. Mattison sem tudott sokat hozzátenni a játékhoz.

Cousins szériája megtört, mert bár a Jefferson-nak kiosztott első negyedbeli TD passza volt a 100., amit Vikings színekben szerzett a továbbiak sajnos nem követték. Jött viszont az első eladott labda, amivel már ő sem hibátlan, ráadásul elég tiszta interception volt, tehát nem csak ilyen véletlen odapattanó. A meccsen jópár lehetett még volna ebből, de szerencsére ezek elmaradtak. Nem maradt el viszont a vereség a Brown pontosan kettő mezőnygóllal volt jobb nálunk, de összességében két botrányosan támadó meccsét láthatta a nagyérdemű. 

Sokan már most Zimmer fejét követelik, de egyelőre nincs változás. Persze, a soron következő meccsen, a Lions ellen is így leszerepel a csapat könnyen lehet, hogy lesújt a pallos. De igazából, ha engem kérdeztek a vezetőség a bye week-en fog lépni. De addig még hátravan az eddig csak vereséget szenvedő csoportellenfél Lions és idegenben, a Darnold-al jó szereplő Panthers.

A végeredmény tehát Cleveland 14, Minnesota 7, nem is kell többet mondani. Találkozunk a Lions ellen.

fotó: vikings.com

Nem várt siker hazai pályán, a Vikings simázott a Seahawks ellen

Oké a simázott kicsit költői túlzás, de igazából csak a félidőig volt kérdés, hogy ezt a mérkőzést melyik csapat fogja megnyerni, a Vikings odatette magát és azt a meccset nyerte meg az első három közül, amelyiket legkevésbé vártuk. 

Hazai pályán nem nagyon adtunk esélyt a Seahawks-nak, hogy érvényesüljön, annak ellenére, hogy a vendégek a meccs elején viszonylag könnyedén kerültek egy TD-nyi előnybe.

A védelem nagyon nem volt a helyzet magaslatán, Breeland csak kísérő szerepet játszott Metcalf mellett, jöttek is felé a passzok, az elkapó meg köszönte szépen azokat, szerzett is egy TD-t.

Nem volt csüggedés, mert a most is remek meccset managelő Cousins megpasszolta Conklin-t, aki máris egyenlítetett. És bizony egyenlítettünk is, most Greg Joseph nem hibázott, magabiztos volt mind a három extrapontja, mind a három mezőnygólja.

Szóval Cousins. Rá nagyon nem lehet idén panasz, bármennyire is próbált ráhárítani Zimmer az első meccsen. Idén eddig 8 kiosztott TD passza volt, nem volt eladott labdája. Bőven 73% felett passzol és ha így halad, akkor a projekciója az év végére 43 TD passz lehet eladott labda nélkül. Ez persze elképesztő lenne és minden kételkedőnek (köztük nekem) is odamutatna, hogy minek kételkedtünk, de lesznek majd nehéz ellenfelek is, akik ellen nem biztos, hogy így fog menni, de amíg kitart a lendület, vezeti a csapatot. 

A második negyed elején talán kicsit aggódni is kezdhettünk, hogy már megint hozzuk a régi formánkat, a Seattle tíz pontos előnyre tett szert, de félidő előtt szerencsére megvillant a mi offense-ünk is és Jefferson, valamint Thielen TD elkapásával már az öltözőbe vonulásra magunkhoz ragadtuk az előnyt.

Érdekesség is volt a meccsen, méghozzá Justin Jefferson, aki elérte profi karrierje 100. elkapását is. Ez önmagában nem nagy dolog sok elkapó átesik ezen, viszont ő lett a legrövidebb idő alatt ezt elért játékos. Jefferson-nak, mindössze 19 meccsre volt szüksége ehhez a bravúrhoz. Eddig ezt a rekordot Steffon Diggs (2015-16) és Jermaine Wiggins (2004-05) vezette, mindketten a 20. meccsen érték el a 100. elkapásukat.

A második félidő igazából a védelmekről szólt, akik nagyon szépen végezték a dolgukat, de szerencsére a mieink voltak a jobb munkások. A Seahawks ugyanis engedett három mezőnygólt, míg a mienk nulla ponton tartották a Wilson vezette támadóegységet, így némi meglepetésre a Vikings legyőzte a Seahawks együttesét és ezzel megszerezte a katasztrofálisan induló szezon első győzelmét.

A vége tehát Seahawks 17, Vikings 30. Innen várjuk a folytatást, ami majd a három meccses hazai sorozatból a második lesz, ellenfelünk a Kevin Stefanski irányította Cleveland Browns lesz, akik a hétvégén lépni sem engedték csoportellenfelünket, a Bears-t.

fotó: vikings.com

Balszerencse a meccs végén, de nem fogható csak erre a Vikings újabb veresége

Nem vártuk hogy a második fordulóban nyerünk, de tisztes helytállást azt megköveteltünk.

A srácok, leginkább az offense odatette magát, ennek köszönhetően a végéig kiélezett volt a meccs és minden esélyünk megvolt a sikerre.

Zimmer-nek egy szava sem lehetett Cousins-ra a félidőben, hogy esetleg lassan kezdett volna, ugyanis nem egész 40 másodperc alatt máris TD-t ünnepelhettünk. Cousins KJ Osborn-t kínálta meg egy 64 yardos passzal, aki egy remek elkapás és versenyfutás után végül TD-t szerzett.

Nagy volt az adok-kapok a meccsen, az első félidőben hat alaklommal is gólvonal mögé értek a labdával a csapatok. Szoros volt a meccs végig, pedig volt lehetőségünk ellépni a félidőre, viszont ezt nem tettük meg, sőt hazaiak egy ponttal felénk is kerekedtek a félidőre, mert bár ugyanúgy szerezték a pontokat, mint mi, viszont Joseph kihagyott egy extra pontot.

Ekkor még nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, de mint kiderült bőven mérkőzésbefolyásoló volt.

Láthattunk egy franchise rekordot is, igaz nem a Vikings-tól. Matt Prater, aki amúgy is szépen rúg távolról, megrúgta a Cardinals történetének leghosszabb mezőnygólját, egész pontosan 62 yard-ról talált be.

Az amúgy nagyon gyengén muzsikáló védelemben, már ami a bekapott pontok ismeretében megállapítható, azért voltak szép teljesítmények. Danielle Hunter háromszor sackelte Murray-t, de ott van például Nick Vigil, aki nagyon jól játszott. Volt egy hihetetlen reflexxel elkapott fumble-ja is, de érvénytelenítették, mert csak egy lábbal tudott az oldalvonalon belül maradni. Ezután viszont Murray passzát szerezte meg és 38 yardos interception TD-t szerzett. Bár nem az első szerzett labdája volt karrierje során, a labdaszerzést TD-re váltani viszont most először tudta.

A meccs végén volt esélyünk a meccs megnyerésére. Greg Joseph ált oda a labdához és bár kihagyott egy extra pontot, bíztunk benne, mert egy hete 53-ról is magabiztosan értékesítette a kísérletet és ezen a meccsen is berúgta már 52 yardról ráadásul kétszer is. A táv 37 yard volt, de sajnos a labda célt tévesztett és a kapufát kívülről került. Ez a Cardinals győzelmét jelentette és azt is, hogy a Vikings megint kikap, sőt 0-2-es mérleggel kezdi a szezont. 

Viszont csak halkan megkérdezzük, hogy miért nem csináltunk semmit, mikor Osborn elkapta a labdát az ellenfél 19 yardos vonalánál és volt még hátra 41 másodperc? Miért kellett lepörgetni azt az órát, mikor ott volt még egy időkérésünk is? Futhattunk még volna, hogy még közelebb kerüljünk a gólvonalhoz, de mivel ott volt a pályán Thielen, Jefferson, Osborn és Cook is simán rámehettünk volna a TD szerzésre is. Ehelyett lepörgettük az órát 41 másodpercről 2 másodpercre, majd rúgtunk egy mezőnygól kísérletet. Ez persze kimaradt, most mindent ráfogunk a kickerre, hogy de hát ő hagyta ki. Ez most sajnos így lesz, így kerül be a történelemkönyvekbe, pedig ez ugyanúgy edzői hiba is. Sőt.

A végeredmény tehát Vikings 33, Cardinals 34, csapatunk 0-2-es mérleggel áll az NFC North utolsó helyén, jó távol a rájátszástól.

Két idegenbeli meccs után most hazatérünk és otthon folytatjuk a szezont. Ellenfelünk a Seahawks lesz, akik az első heti magabiztos győzelem után a Titans ellen hosszabbításban kikaptak. Nem vár ránk könnyű meccs.

Ennél több fog kelleni, a Vikings vereséggel indította az új szezont

Hiába szereztük meg a vezetést az első negyedben a meccset végül elvesztettük, mert túl későn ébredtünk, de voltak itt egyéb bajok is.

Nem mondhatjuk, hogy ha nem akarunk, akkor nem tudunk, mert azért ledolgoztunk két TD-nyi hátrányt és hosszabbításra mentettük a meccset, egy egyéni hiba ismét a találkozóba került nekünk.

Thielen remekül játszott, hiszen majd száz yardot és 2 TD-t kapott el, sokat tett azért, hogy esélyünk legyen a meccsen. Alapból nekünk állt a zászló a találkozón, ha nem is túl könnyed, de azért Vikings sikert várt mindenki, a szakértők is eszerint adták le tippjeiket.

Namost ehhez képest sok hibát vétettünk. Kezdjük ott, hogy az első nyolc play-bők négynél büntetést fújtak be és mind a mi oldalunkon. Három false start és egy holding, ezt sokan felrótták a csapatnak. A teljes meccsen végül 12 büntetéssel és az ebből fakadóan 116 yard mínusszal zártuk. Ez megengedhetetlen, reméljük a szezon hátralévő részében összeszedettebbek leszünk e téren is.

Szóval a meccset vezetéssel indítottuk, de utána nagyon belealudtunk emiatt a Bengals harmadik negyed elejére 21-7-re is eltudott húzni tőlünk. Sajnos mint írtuk későn ébredtünk, de a hosszabbítás kiharcolásához még éppen időben.

Greg Joseph a rendes játékidő lejárta előtt 53 yard-ól értékesítette a mezőnygól kísérletet, amivel jöhetett a hosszabbítás.

Ott voltak érdekes dolgok, például mindkét csapatnak igencsak nehezére esett akárcsak a first down megszerzése is. Amikor meg ez meglett volna, jött egy egyéni hiba, Cook ugyanis kritikus pillanatban vesztette el a labdát, a Bengals pedig megszerezte azt.

Ezt a hazaiak már nem szalasztották el és egy mezőnygóllal a hosszabbítás lejárta elő pár másodperccel megszerezték a győzelmet.

Tipikus döntetlenszagú volt ez a meccs a végéig, mondom úgy, hogy az találkozót megelőzően durván a Minnesota javára billent a mérleg.

Nem könnyű vereséggel indítani az szezont. Illetve azzal indítani könnyű, csak nekünk szurkolóknak nehéz lenyelni ezt a keserű pirulát.

A vége tehát hosszabbításban Vikings 24, Bengals 27. Most poénkodhatunk azzal, hogy mivel az első fordulóban az NFC North összes csapata vereséggel indult, de miénk a legkisebb mínuszos pontkülönbség, így playoff helyen van a Vikings csoportelsőként, de nem érdemes. Szerintem ez nem igazán teljesítmény.

Nem vár ránk könnyű időszak, hiszen most megyünk Arizona-ba, akik alaposan helybenhagyták a Titans együttesét a nyitó fordulóban. Majd jön a Seahawks és a Browns, az előbbit szerintem nem kell magyarázni, utóbbi pedig bőven partiban volt a két évvel ezelőtti bajnokkal, tehát nem várnak ránk könnyű meccsek. Ti mit gondoltok, az első négy forduló után milyen mérleggel fog állni csapatunk? Szerintem 1-3.

fotó: vikings.com