Magabiztos győzelem a szezonzárón, a Vikings most pihenni megy

Igazából az történt, amire számítottunk, hogy az idényzárót a Vikings megnyeri és győzelemmel búcsúzik a 2021-es szezontól.

Ez maximálisan meg is történt, hiszen 31-17 arányban sikerült a csoportrivális Bears együttesét legyőzni.

Az eredmény magabiztosságot mutat és végül is az is volt, de csak a negyedik negyedben, ahol 21 pontot szereztünk, az ellenfél meg egyet sem.

Végtelenül unalmas volt az első negyed eleje, nagyon nehezen akartak beindulni a csapatok. A Bears berúgta a vezető mezőnygólt, majd gyorsan még egyet, majd a negyed vége felé TD-vel is bosszantottak minket.

Kicsit ciki lehetett Mike Zimmer utolsó meccsének ezen szakasza, talán ő is érezhette, bár itt már tudhatta sorsát, hogy a hétfői napon megköszönik neki a nyolc évig tartó itteni munkáját.

Greg Joseph megmentett a cikitől és mezőnygóljával a negyed legvégén feliratkoztunk mi is az eredményjelzőre.

Innentől kezdve magára talált az offense és hozta a szebbnél szebb TD-ket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mind a 4 szerzett hatpontosunk nagy volt, hiszen egy 21, egy 44 és egy 45 yardos TD passzal az elkapók, míg Peterson egy 66 yardos interception return TD-vel örvendeztette meg a publikumot.

A TD gyártást tehát Smith-Marsette kezdte meg, Cousins 45 yardos labdáját váltotta pontokra. Majd a negyedik negyedben jött Justin Jefferson és KJ Osborn is. 

A pontot az i-re Patrick Peterson volt, aki lehúzta Dalton labdáját és 66 yardon keresztül TD-re visszahordta.

Kiemelendő az elkapó sorunk, mert míg Jefferson a szokásos 100+ yardos meccsét hozta, addig az újonc Ihmir Smith-Marsette is elérte a bűvös három számjegyet a yardoknál, ő végül 3 elkapásból 103 yardot és a már említett TD-t hozta össze. Ezzel 100%-os teljesítményt nyújtott, hiszen mindössze 3 alkalommal vette őt célba a Vikings irányítója, mindet leszedte.

Az elkapó sorunkkal tehát nincs semmi gond, kiváló játékosok, akik közül hárman még szemtelenül fiatalok. Egy Thielen, Jefferson, Osborn, Smith-Marsette négyessel jövőre Cousins, vagy aki majd lesz a csapat irányítója, könnyedén tud majd összhangba kerülni.

És akkor még ott lesz a visszatérő Smith Jr és az idén helyére beugró Conklin is. Célpontokból tehát ligaelit szinten állunk, már csak a hívások kellenek és irány a dicsőség.

Hiába a győzelem Mike Zimmer nem úszta meg az elbocsátást, nyolc év után elküldték őt és némi meglepetésre Spielman-t is, aki 16 éve a Vikings General Managere.

A meccs vége a vezetőedző számára talán nem volt felhőtlen, mert bár nyertek, a közönség alapos fújolással búcsúztatta a mester, ugyanis bármennyire is zsebünkben volt a meccs, nem akarta, hogy Jefferson megdöntse a franchise rekordot elkapott yardok terén. Helyette inkább kitérdeltette a játékosokat, így Jefferson 17 yarddal maradt el, hogy beállítsa Moss abszolút rekordját a csapat történetében.

A szezon tehát véget ért és most már más is, sok távozónk lesz, ráadásul egyes játékosok mindenféle rejtélyes üzeneteket posztolgatnak a közösségi médiában, mintha ez lett volna az utolsó meccsük Vikings mezben. Ilyen például Anthony Barr is, aki a következő idényt nagy valószínűséggel már nem Minnesota-ban kezdi meg.

fotó: vikings.com

Meglehetősen felejthetőre sikerült a szezon utolsó idegenbeli meccse, könnyed vereség a Packers ellen

Az első félidőben az volt az ember érzése, hogy a Vikings nincs is a pályán, de aztán valaki csak berúgott egy mezőnygólt a mi oldalunkról is.

Egyébként azt hittem, hogy a Packers kihasználva azt, hogy több kulcsjátékos is hiányzott gázolni fog már a meccs elején, de nem így lett. Igaz, a meccs végére azért kialakult az a különbség, ami végig érezhető volt a két fél között.

A meccs nagyon lassan kezdődött mindkét fél részéről, ami a hazai oldalról kicsit meglepetés volt. Persze a Packers szerzett először pontokat, de második félidő közepéig mindössze csak két mezőnygólra voltak jók a sajtfejűek.

Mannion-t tette a kezdőbe a Covid-listás Cousins helyett Mike Zimmer vezetőedző, ezzel sokan nem értettünk egyet, hiszen ott van Kellen Mond, aki kitudja, akár meglepetést is okozhatott volna, Mannion-tól meg tudtuk mit várhatunk.

Mindannyian azt vártuk, hogy majd a futás fog dominálni és a visszatérő Cook negyvenszer fogja cipelni a labdát, de nem így lett. A futó mindössze 9 alkalommal kapta meg a labdát és ebből csak 13 yardot szedett össze. Még Mannion is többet futott nála, igaz csak egy yarddal.

Ez a hatalmas teljesítmény egyébként az egész első félidőre jellemző volt. Vendég oldalon, még a fű is gyorsabban nőtt, mint ahogyan mi előrehaladtunk.

A szünet előtt aztán a Packers mutatta, hogy itt ma ő fog nyerni, gyorsan fel is pakoltak két TD-t, egyet Lazard, másikat a meccsen brillírozó Adams húzta le.

Csak, hogy ne legyünk nullák Joseph megrúgta minden idők leghosszabb januári mezőnygólját a Lambeau Field-en, 51 yard-ról talált a póznák közé.

A harmadik negyedben végképp eldőlt a sorsunk. Előbb egy AJ Dillon futott TD-t, majd egy Crosby rúgott egy FG-t, így 3-30-ra elhúzott a Packers.

A negyed végére azért mi még örülhettünk egy kicsit, habár a meccsen sok örömre nem volt ok. Osborn újra TD elkapással jelentkezett, immáron a hatodikkal a szezonban. Mannion ezzel profi pályafutása első TD passzát is kiosztotta, nem kellett rá várni csak nyolc évet.

A záró részre is jutott pontszerzés, ez újra a hazai oldalon történt. Dillon duplázott, így kialakította a 10-37-es végeredményt, amivel a Green Bay Packers bebiztosította, hogy az első számú kiemelt legyen az NFC-ben és ne kelljen játszania a Playoff első körében, míg a Minnesota Vikings a vereségének köszönhetően bebiztosította a helyét a kanapén a rájátszásra.

Ezzel a Vikings lejátszotta utolsó idegenbeli mérkőzését az idei szezonban és nagy a valószínűsége annak, hogy Mike Zimmer is utoljára irányíthatta a csapatot idegenben.

Még azonban nincs vége, vár ránk egy utolsó összecsapás a csoporton belül. Ellenfelünk a Chicago Bears lesz, akiknél úgy volt, hogy Justin Fields fog kezdeni, de koronavírusos lett, így ő biztosan nem lép pályára a szezonfinálén.

Mi pedig bízhatunk egy tisztes helytállásban, mégis csak ez lesz Mike Zimmer búcsúmeccse, aki nyolc év után hagyja el a Vikings vezetőedzői posztját. (Reméljük)

fotó: vikings.com

Hiába a sok labdaszerzés, nem tudtunk élni a lehetőséggel újabb vereség a Vikings neve mellett

Tipikus meccs volt ez is, mert nem tudtunk élni az óriási lehetőségekkel és ennek meg is lett a következménye, a Vikings újfent kikapott és nagyon távol került a playofftól.

Talán nem is a rájátszás lehetőségéről kéne beszélnünk, mert bár van még esélyünk matematikailag, nem biztos, hogy az nekünk való. Addig, míg a támadók ilyen mennyiségű labdaszerzésből sem tudnak mit kezdeni, szerintem számunkra más dolgokon kell elgondolkodni.

A meccs egyetlen pillanatában sem voltunk képesek vezetni a találkozó, pedig Stafford rendesen szórta az eladott labdákat. Kétszer Barr egyszer pedig Woods húzta le a Rams irányítójának passzát, de csak 10 pontot tudtunk elérni ekkora lehetőségből. 

A támadóknak nem nagyon ment és csak két TD-t tudtunk összehozni, Mattison és Osborn örülhetett a pontszerzéseknek. Futásból nem igazán tömtük a játékosokat, Mattison is csak 13 alkalommal kísérletezett. Ma inkább a passzok mentek hazai oldalon, Cousins majd 40 passzából 315 yardot, 1 TD-t és egy eladott labdát hozott össze. Eredményesség szempontjából a meccs elején teljesen eltűnt Jefferson végül 116 yardot hozott össze, így újabb NFL rekordot döntött meg, mivel ő lett az a játékos, aki a legtöbb elkapott yarddal rendelkezik az első két évében, úgy, hogy ennek a szezonnak még nincs vége. A rekordot eddig a mostani ellenfélnél játszó Odell Beckham Jr. tartotta eddig. Thielen sajnos megint megsérült, újra a bokájával volt gond, nem tudtuk teljesen használni őt.

K.J. Osborn ismét eredményes volt, ő az 5. TD elkapását jegyezte, szép és reményteli jövő előtt áll. Visszatérve még Jefferson teljesítményére, látszik, hogy Ramsey egy ideig tudta tartani, de végül ő is behódolt a Vikings kiválósága előtt, pedig néha mondta rendesen a szöveget az elkapó felé.

Ha már elkapók, akkor az ellenféltől is ki kell emelnünk Kupp-ot, aki megint elért 100 yard fölé és ezzel tovább menetel a fényességes úton. Elismerésre méltó teljesítmény. A meccs első felében egyébként ő sem állt éppen nagy számokkal, a végére tudott beindulni.

A védelműnk megpróbált mindent, volt három labdaszerzésünk is és párszor Stafford-ot is a földhöz vágtuk, összességében nem volt velük nagy gond.

Ami a meccset nagyban befolyásolta, az a támadók és leginkább a playhívás minősége, na meg volt egy puntból visszahordott TD is, amit csak néztünk, a Rams-nél valószínűsíthető, hogy az volt a fordulópont.

Mint mondtam, egyetlen percre sem vezettünk a meccsen, mindig csak szaladtunk az eredmény után, de ez a szezon már csak ilyen.

A meccs végül 30-23-as Rams sikerrel ért véget és bár nincs győzelem, a még mindig pozitív szemléletű szurkolóknak a megnyugtatására lehet mondani, hogy ez a meccs is egyetlen labdabirtoklásnyi különbséggel dőlt el. Vajon Zimmer is ezzel védekezik a vezetőségnél, akiknek ennyi magyarázat elég?

A mérleg ezzel 7 győzelem és 8 vereség, tavaly ez már csak egy ikszes szezon lehetett volna, de idén még esély van egy pozitív szezonra is, bár ehhez a csoportgyőztes Green Bay Packers-t kell megvernünk jövő héten, akik hazai pályán szerepelnek majd és persze ott lesznek a bírók is. Na de ne kezdjünk el már most bírózni elég lesz újév első vasárnapján is.

A 2021-es naptári évre tehát befejezte a Vikings, a következő meccs már januárban vár a fiúkra.

fotó: vikings.com

Szellemcélpontokat kergető Cousins és a támadók szörnyű játéka ellenére győzelemmel hangoltunk a végjátékra

Már csak három meccs van hátra az alapszakaszból és 7-7-es mérleggel várjuk a folytatást, ami nem lesz egyszerű.

Na de nézzük ezt a tragédiát, ami hétfő este a Soldier Field-en zajlott. Kevés pont, két borzalmasan gyengén játszó együttes, minden idők leggyengébb Cousins teljesítménye, turnoverek sora és kiállított játékos, minden volt, amit csak akarsz.

A Vikings kezdett jobban, már az első negyedben meglett a szokásos Jefferson TD, akinek nagyon gyenge számai lettek ezen a meccsen. Csak 4 elkapása volt, pedig tízszer volt célpont és csak 47 yardot ért el a TD mellett.

A tízszer volt célpont, hát szó-szó, mert Cousins profi karrierje leggyengébb teljesítményével nem nagyon segítette az elkapókat. Kirk mióta a ligában van 118 meccsen játszott és most hozta össze a legkevesebb passzolt yardját egy meccsen. Összesen 87 yard jött össze neki, de nem is csoda, hiszen olyan homályokat dobott, hogy az hihetetlen. Az eladott labdája is úgy született, hogy kb csak egyetlen Bears védő volt a saját térfelén és ő mégis megtalálta. Ez pont olyan, mint abban a videóban, mikor a BMW-s ügyes kezű a teljesen üres parkolóban nekimegy az egyetlen villanyoszlopnak és összetöri a kocsiját.

Na de lapozzunk is.

Ezt a meccset a védelem tartotta életben számunkra, akik mindent megtettek, hogy Fields-t és a Bears offense-t levegyék a pályáról. EZ meg is történt, hiszen nulla másodperccel a meccs vége előtt szerzett csak TD-t a hazai csapat, egy elég vitatható döntés után. A Vikings D háromszor is labdát szerzett az ellenféltől, de sackek sorával is boldogította az újonci irányítót, aki néha azt se tudta milyen rendezvényen van.

Futás terén Mattison nem játszott, mert Covid listás, helyette Nwangwu volt a csere, de a majd harmincszor próbálkozó Cook mellett, csak három futási lehetőséget kapott. Ezzel al ehetőséggel viszont élt, mert 3 futás 33 yardos mutatóval zárt.

Még egy újonc lehetett boldog a hétfői meccsen, ő pedig nem más, mint a Vikings elkapója Ihmir Smith-Marsette, aki eddig nagyon mellőzve volt a szezonban, rendre inaktív volt, most viszont volt egy elkapása, amiből egy szép TD-t szerzett. Ez volt profi pályafutásának első hatpontosa, reméljük sok tucat követi még.

A meccs krónikájához hozzátartozik még, hogy Eric Kendricks a kiállítás sorsára jutott, mert állítólag feleslegesen szabálytalankodott a Bears irányítójával. Ezt a döntést is bőven meg lehet kérdőjelezni.

A győzelem megvan és a egyelőre a 7. playoff hely is, de kérdés, hogy ilyen játékkal mi keresnivalónk van ott.

Jön a Rams, ami a halasztott meccsen nyerni tudott, így bár nekik nagyon rövid a regenerálódási és a felkészülési idő az ellenünk következő meccsre, de majd meglátjuk, vasárnap este kiderül.

fotó: vikings.com

A győzelem megvan, de így leadni a meccset még talán nem láttunk csapatot

29 ponttal is vezetett a Vikings a végén mégis izgulni kellett, hogy nehogy kikapjanak a srácok, valami nagyon nincs rendben, ha még ekkora előnynél is előjönnek a hibák.

A meccs főműsoridőben volt, ami köztudott, hogy Cousins kriptonitja, most is majdnem megégtek, de végül megvan a győzelem.

A ponttermelés nagyon hamar megkezdődhetett volna, de mind a hazai mind a vendég oldalon kihagyott mezőnygól kísérlettel indítottak a felek.

Először a gólvonal mögé Jefferson révén jutottunk, aki a meccsen Thielen távollétében abszolút nagy terhelésre számíthatott, ami meg is volt, hiszen 15 alkalommal célozták meg az elkapót, ő viszont csak kevesebb mint a kísérletek felét, összesen 7 elkapást jegyzett, egyik a már említett TD volt. A yardtermelése is messze elmaradt az előző hetiektől, most egy szolid 79 yarddal zárt.

Nem ment az elkapás, ment a futás, a sérüléséből visszatérő Dalvin Cook 27 futási kísérletből 205 yardot és 2 TD-t hozott össze. Ez a teljesítménye messze kiemelkedik az évben.

A vendégek első pontszerzéséig egészen a harmadik negyed végéig kellett várni, csak akkor tudták magukat az eredményjelzőre felrakni, mikor a Vikings már 29 ponttal vezetett. 

Itt viszont nem aprózták el, 5 perc leforgása alatt 20 pontot faragtak le a hátrányukból két passzolt és egy futott TD-vel.

És még mielőtt ennél is nagyobb vérszemet kaptak volna Cousins Osborn-t találta meg a passzával és az elkapó az elkapott labdával begyalogolt az endzone-ba, 62 yardos TD-t szerezve. Gondoltuk, hogy ezzel lezárjuk a meccset, de közel sem volt igaz.

Cousins másodjára is eladta a labdát, amit a Steelers pontokra is váltott és egy labdabirtoklásnyira megközelített minket.

Aztán eljött a meccs azon része, ami számunkra idén mindig kritikus, a vége. Most sem volt ez másképp, hiszen az utolsó passzal lett vége a meccsnek, amit a Steelers végül nem tudott TD-re váltani Smith és Watts jól védekeztek Freiermuth-on, aki előbb TD-vel ünnepelt, de duplázni nem tudott, így a Vikings megmenekült.

Borzasztó sok volt a hiba a meccsen. A támadósor az első három negyedben kiválóan muzsikált, de a negyedik negyedre teljesen eltűntek. A védelem meg a lehető legrosszabbkor omlott darabjaira és ez megint majdnem a meccsünkbe került.

Tipikus idei Vikings teljesítményt láthattunk a végén most nekünk volt szerencsének, ilyen is előfordul.

Most egy nagyobb at pihenhet a csapat, mert legközelebb hétfőn este a Bears ellen lépünk pályára, ahol illene nyerni, de ezek után és a hektikus szezonban látottak alapján ki tudja mi fog történni.

Ez a meccs tehát úgy ahogy, de megvan és a playoff esélyeink a duplájára 32%-ra nőttek. Hamarosan folytatjuk.

fotó: vikings.com

Vállalhatatlan játékot nyújtott a Vikings, vereséget szenvedtünk a liga leggyengébb csapatától

Várjunk csak, ha kikapunk a liga leggyengébb csapatától, akkor mi vagyunk az új leggyengébb csapat?

Ezt így elég merész lenne kijelenteni, de tény, hogy a mai Lions ellen mutatott játékunk és az ebből fakadó vereség az komoly aggodalomra ad okot.

Lehet itt mindenféle playoff álmokról beszélni, meg, hogy tele vagyunk sztárokkal, de mégis visszafog minket valami, ami miatt nem vagyunk képesek előrelépni.

Ezzel a mai vereséggel minden bizonnyal megadta a végső lökést a Mike Zimmer, Klint Kubiak és Rick Spielman trió, hogy legkésőbb a szezon végén elköszönjenek tőlük. A következő idényben új General Manager, vezetőedző és támadó koordinátorral kell nekivágnunk. Ha nem így lesz, akkor jövőre is ugyanez a szenvedéssel teli, lélektelen játék lesz a jellemző és lesüllyedünk a liga hátsó felébe.

A találkozón egy pillanatig sem voltunk dominánsak és vezetni is csak rövid ideig vezettünk, ráadásul oda lett a statisztika, miszerint minden meccsen vezetünk legalább 7 ponttal. A Lions annak ellenére, hogy azért elég sokat megtett azért, hogy ne nyerje meg a találkozót, valahogy a meccs jelentős részében mégis előnyben volt. Ez mindent elmond rólunk. Oké lehet mondani, hogy a védelem jócskán foghíjas volt, ez tény, de ennek ellenére is meg kellett volna állítani a támadásokat. Eleinte ment is, de aztán jöttek a rossz szerelések és a hibák, a Lions pedig mind ki is használta.

Én csak szegény Justin Jefferson-t és a hasonlóan jól játszó játékosainkat sajnálom, akik kénytelenek most ezt a megaláztatást elviselni. Jefferson szépet ment ma is, 11 elkapásból 182 yardot és 1 TD-t tudott szerezni.

A második negyedben sehol nem voltunk, pontot sem bírtunk elérni, pedig volt kivédekezett negyedik kísérletünk is már az ellenfél térfelén, de abból sem lett pont. Ellenben a Lions ezt a negyedet nyomta meg annyira, ami végülis nagyban elősegítette, hogy ma nyerjen.

A harmadik negyed közepéig mi csak mezőnygólokat tudtunk elérni, ami a támadójáték semmilyenségét mutatja. Sajnos bokaficam miatt már az első negyedben kiállít a játékból Adam Thielen, vele már nem számolhattunk a meccsen. Helyére a később TD-t szerző Osborn állt be, aki 4 elkapással, 47 yarddal és a már említett TD-vel zárt a a meccset.

Szóval mint mondtuk a harmadik negyed feléig még TD-t sem szereztünk, de akkor végre Mattison bepréselte magát a gólvonal mögé. A futójátékunk megint csak egy átalgos ,vagy inkább még átlag alatti volt, ráadásul Zimmer a meccs előtt azt mondta, hogy Nwangwu több lehetőséget fog ma kapni a támadósorban, de összesen csak két futási lehetőséget kapott, amiből 0 yardot tudott összehozni. Emellett volt egy nagy visszahordott kickoffja is, a pálya feléig hozta vissza a játékszert az idei év legjobb visszahordója.

A meccsen az utolsó másodpercig vezettünk, de a Lions egy Goff – Amon-Ra St. Brown összjátékkal a végén megfordította és megnyerte a meccset a hazaiak számára.

Összesen 6 pontot hagytunk benne a meccsben, mert mind a három TD-nk után kétpontos kísérletre mentünk rá, de egyik sem sikerült, se a két futási kísérlet, se az egy passz. 

És most ne kezdjük el, hogy de ha rúgunk, akkor az pont három pont és, akkor egy ponttal nyerünk. Nem kell mi lett volna hát játszani, mert ha a lottószámokat is tudtuk volna akkor már rég a saját szigetünkön lazulnánk.

Ez a meccs így alakult, ezt el kell fogadni bármennyire is fáj, de tény, hogy nagyon gyorsan nagy változtatásokra van szükség.

De, hogy ez most vagy a szezon végén fog megtörténni, egyáltalán megtörténik-e, azt majd a vezetők eldöntik. Mi szurkolók bízhatunk abban, hogy ezt a szezont a pocsék teljesítmény ellenére pozitív mérlegre tudjuk hozni, még pont 5 meccsünk van, hogy ezt megtegyük.

Most viszont nincs idő sokat nyalogatni a sebeinket, mert csütörtökön máris meccselünk, ellenfelünk pedig a Pittsburgh Steelers lesz, ahol ma kiderült Ben Roethlisberger utoljára szerepelt az NFL-ben ebben a szezonban, mert az idény végeztével visszavonul a profi football-tól.

fotó: vikings.com

Vissza a régi sablonhoz, megint veszített a csapat

Valahogy nem akar összejönni az idei szezon, a Vikings kulcsfontosságú meccsen valahogy mindig elveszti a koncentrációt és beleszalad egy pofonba.

Nem nagy különbséggel, de most is vereséget szenvedett egy olyan meccsen, ahol igazából esélyes volt, de a szokásos hibák eldöntötték a találkozót.

Igen, Cousins rossz játékos mögé állt a negyedik negyedben 4 és gólnál, de azért ennél kicsit több volt az, ami a vereségünket eredményezte.

Persze elég szomorú, hogy az irányító nem tudja, hogy hol a helye – szó szerint -, de ne felejtsük el a többit se. Több, mint 200 yardot futottak ellenünk, szabálytalanságok sorát szedtük be, ez utóbbi egész idényben hatalmas probléma.

Mi vagyunk az egyetlen csapat a ligában, akik minden meccsen vezettek ellenfelük ellen 7+ ponttal, és nem volt ez másképp most sem. Viszont ebből a 11 meccsből hatszor buktunk. Persze a 7-10 pont nem nagy előny, mert nagyon gyorsan lehet nyelni a TD-ket.

Mi is ezt tettük, hiszen rövid idő alatt 21 pontot pakolt fel a 49ers az eredményjelzőre, így a hét pontos előnyből hamar 14 pontos hátrányba kerültünk.

Az első félidő kiegyensúlyozott volt, már ami a pontokat illeti. Szépen haladgattunk előre Thielen kétszer is megkapta úgy a labdát, hogy abból TD szerzett.

A félidő után, a harmadik negyedben a meccs is eldőlt, igaz akkor ezt még nem tudtunk, csak annyi volt biztos, hogy a csapatok alaposan megszórták a másikat pontokkal, a Vikings 12, míg a 49ers 20 pontot szerzett.

Előbb a hazaiak két gyors TD-vel elléptek tőlünk, amire Mattison révén reagáltunk is, de kevés volt, ráadásul az extra pont is kimaradt.

Jött egy hazai drive, aminek a végén Gould mezőnygólt értékesített, ekkor már elúszni látszott a meccs.

Na de senki nem számolt Kene Nwangwu-val, aki 99 yardos kickoff return TD-vel ismét meccsbe hozta a Vikings együttesét. Ez volt az újonc játékos második visszahordott TD-je az idei szezonban, kétségtelenül ért hozzá. Megpróbálkoztunk a kétpontos kísérlettel, de nagyon nem jött össze.

A végére még Gould rúgott egy mezőnygólt, amivel kialakított a végeredményt a harmadik negyed végén.

Sajnos a vereség mellett elvesztettük Dalvin Cook-ot, aki megsérült a meccsen és úgy számolnak a 16 játékhétre tud majd visszatérni. Igaz, ő sem az igazi idén, ezen a meccsen 10 futási kísérletből csak 39 yardot ért el.

De ez a meccs Cousins-nak is csak egy átlagos volt, hiszen 238 yarddal és 2 TD mellett 1 eladott labdával zárt.

Ezzel a vereséggel egészen hétfő estéig még playoff helyen voltunk, de mivel a Washington legyőzte a Baltimore-t, így a hetedik helyről is kicsúsztunk, jelenleg a legjobb playoffba nem jutó csapat vagyunk.

Hátra van még hat meccs, bár nem tudom, hogy megérdemeljük-e egyáltalán a rájátszásban való részvételt. Most jön a Lions, illetve mi megyünk hozzájuk, egy még mindig győzelem nélkül álló csapatot illene legyőzni, méghozzá nagy arányban.

fotó: vikings.com

Történelmi mérkőzés a Green Bay ellen, a Vikings legyőzte a csoportriválisát

Fontos meccs volt ez a Vikings számára és nem is csak azért, mert így továbbra is életben tarthatta a rájátszásról szőtt álmait, hanem mert az ősi rivális ellen kellett bizonyítani.

Kiváló irányító teljesítmény, remek elkapások és közepes futójáték, de a végén győzelem, ez jellemezte a Vikings Packers elleni mérkőzését.

Kirk Cousins ismét szépen teljesített és megint eljutott 300 passzolt yard fölé valamint 3 TD passza is volt, amivel a saját statisztikáját 22 TD, 2 INT -re módosított, amivel a liga jelenlegi legjobb TD/INT mutatójával rendelkezik. Pedig volt a meccsen olyan pillanat, amikor leizzadtunk hogy beleszaladt egy eladott labdába, de azt a Packers védője nem tudta úgy megfogni, hogy ne érjen földet is, így Cousins hibátlanul hozta le a találkozót.

Ismét nagyot ment Justin Jefferson is, aki 169 elkapott yarddal és 2 TD elkapással járult hozzá a győzelemhez. Ebből 100 yardot már az első negyedben elért, nagy meccs volt neki kilátásban. Nagyon is kellett ez a kiemelkedő teljesítmény, ez is azokhoz a különbségekhez volt sorolható, ami a győzelmet jelentette. Nyilván említsük meg a másik oldal támadóit, akik szintén remekeltek, hála annak, hogy a védelmünk gyakran mutatott rövidzárlatot. Mind Davonte Adams, mind pedig Marquez Valdes-Scantling 100 elkapott yard fölé jutott. Utóbbi ráadásul a meccs végén Rodgers 75 yardos átadását is TD-re váltotta, amivel a végig küzdő Vikings csapatának előnyét tette semmissé.

A futások nem mentek a Vikings oldalon, Cook megint nem jutott el még 90 yardig sem, pedig jópárszor próbálkozott, ám a vendégek védőfala jól tette a dolgát. Mi is helytálltunk ezen a téren, legeredményesebb futójuk AJ Dillon csak 54 yardot tudott összekaparni.

Fontos, hogy ezzel a győzelemmel 5-5 lett a mérleg és bár a csoportelsőség még mindig a Packers-nél van három meccses előnnyel, de a rájátszásért folytatott harcban feljebb léptünk és stabil Wild Card helyen vagyunk.

Mint írtuk ez egy fontos történelmi meccs volt a Vikings számára, hiszen ez a győzelem volt az 500. alapszakasz sikere a csapat történetében. Erről majd érkezik egy kis írás, ahol megnézzük az első, a 100., 200., 300., 400. és természetesen az 500. sikerünket is.

Megindultunk felfelé és a cél nem más, mint a Playoff. Ehhez a következő lépés a 49ers hétvégi legyőzése, amire azért valljuk be van esély, bár 14 éve nem győztünk a Bay Area-ban, de ez most változni fog.

fotó: vikings.com

Jefferson és a Vikings is túl sok volt a Chargers-nek, győzelemmel szépített a csapatunk

Meglehetősen hasonló sémára hajazott ez a találkozó is a Vikings szempontjából, mint a korábbiak, hiszen most is a negyedik negyedre maradt a döntés arról ki is nyeri meg a meccset.

Sok hibával játszva, olykor-olykor a nyerést veszélyeztetve játszottunk, de a végén csak behúztuk. 

Az első negyed pont nélkül zajlott le és mondjuk azt, hogy a csapatok kiegyenlített teljesítményt hoztak. Pedig akár csúnyán is járhattunk volna mindjárt itt az elején, mert Cousins fumble-t hozott össze, amit a hazaiak meg is kaparintottak. Oké nem igazán Cousins, hanem O’Neill, aki rosszul ért az irányító könyökéhez, ami miatt az a labdát kiejtette. Végül ebből nem lett semmi, mint ahogy az első negyedben semmiből.

A másodikra kicsit felpörögtek az események három mezőnygóllal három pont előnyre tettünk szert, majd Kendricks interception-je után szép pozícióból egészen TD-ig vittük a drive-ot. Conklin volt a nap TD felelőse, ezen kívül még villant egyet a meccs második felében is.

Na de vissza a félidő elé. Conklin pontszerzésére alig két perc alatt azonnal felelt a Los Angeles, Larry Rountree III által, aki egy remek ugrással áthaladt a teljes mezőnyön, majd tánccal ünnepelt. Volt is mit, ez volt profi pályafutásának első pontszerzése.

A második félidő nem indult túl jól, a Chargers átvette a vezetése Ekeler TD elkapásával. Punt, Punt és pont.

Még ebben a negyedben ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést, amit végül már nem is engedtünk ki a kezeink közül.

Érdekes, de negyedik kísérletre, igaz egy yardról de sikerült a TD szerzés, Conklin megint megoldotta. Ez volt a TE negyedik TD szerzése profi pályafutása során.

A záró negyedben Cook is futott egy TD-t, amire már csak egy mezőnygóllal válaszolt a Chargers, így végül 27-20 arányban sikerült nyerni és 4-5-re kozmetikáztuk a mérlegünket.

Ami furcsa volt a meccsen, hogy bár a ligautolsó futáselleni védelmével felálló Los Angeles volt az ellenfelünk, mégsem sikerült azt a hatalmas teljesítményt lerakni az asztalra. Cook még 100 yardot sem tudott elérni, pedig 24 alkalommal próbálkozott.

Akit ki kell emelni az Justin Jefferson, akinek most TD-t jelentő elkapás nem, de 143 yard összejött. 11 alkalommal kereste őt Cousins, ebből kilencszer meg is találta. Hatalmas előrelépés az előző két meccshez képest, ahol összesen 5 elkapása volt.

A többiek rendben voltak, Kendricks nagyot ment és nyolcszor szerelt a meccsen, de ott volt még ugye az interception szerzése és egy sack is. Aki megint szépen játszott a védelemből az Camryn Bynum volt. AZ újonc safety megszerezte első sackjét is a ligában, emellett hatszor szerelt is és volt egy leütött passza is. Szép jövő állhat előtte, ha továbbra is így megy, nem utolsósorban játéklehetőséget is egyre többet fog kapni.

A következő meccsünk a Packers ellen lesz. Izgatottan várjuk.

fotó: vikings.com

Továbbra is nagyon hiányzik a támadójáték, ez most megint egy meccsbe került

Igen, megint hosszabbítás, idén már a harmadik, de most ez megint vereséggel ért véget, mert egyszerűen nem tudunk élni a kapott lehetőségekkel még akkor sem, amikor nagyon kéne.

Továbbra sem tudjuk merre tart a csapat (oké, látszik, hogy a rossz irányba), de tényleg nem látszik, hogy mit is akarunk. Persze ma felraktunk 31 pontot az eredményjelzőre és megint csak három ponttal kaptunk ki, de akkor is érthetetlen a szereplésünk.

Ma a támadójátékkal voltak óriási problémák, ami egyáltalán nem ment. Ott vannak a sztár elkapóink, akik ma összesen öt labdát kaptak el, pedig Cousins 12 alkalommal vette őket célba. Thielen teljesen el volt tűnve ma, az egész meccsen 5 yarddal ált, míg a végén oké behúzta a TD-t, de akkor sem tudott ma hozzárakni a csapat játékához. Jefferson a meccs elején meglepte a Baltimore védelmét és egy 50 yardos TD elkapást jegyzett, de azon kívül ő is csak árnyék volt a pályán.

A futójáték is csak falakba ütközött annak ellenére, hogy milyen futóink vannak. Jó Cook futott egy 66 yardos-t, ami óriási segítség volt, hogy TD-t érjünk el, de igazából ennyi. A következő 10 kísérlete alatt 17 yardot tett meg, ami borzasztó kevés.

Kikaptunk, annak ellenére, hogy voltunk ám két labdabirtoklásnyi előnyben is a harmadik negyed közepén, de megint nem éltünk a lehetőségekkel.

Kiemelendő az újonc futónk két megmozdulása, ugyanis Kene Nwangwu a második félidőt egy 98 yardos Kickoff return TD-vel nyitotta, ami óriási játék volt tőle, majd egy trükkös játékkal 4 és 2-nél tudott first down-t szerezni.

Újoncként a védelemben is bemutatkozhatott a Safety Camryn Bynum, aki nagyon szép vetődéssel húzta be Jackson egyik labdáját és összességében jól tudta helyettesíteni a meccs előtt Covid listára került Harrison Smith-t.

És hiába voltak ilyen labdaszerzések, mert ott volt ugye Barr hosszabbításban szerzett interception-je is, egyszerűen nem volt előrehaladás. Cousins sem volt valami nagy formában, 200 yardig sem jutott el és csak alig volt jobb a passzaránya 50%-nál.

A végén tehát hagytuk feljönni a Baltimore-t, ami miatt hosszabbítás következett 31-31-es állásnál. Ott a Ravens kezdett, de Barr hihetetlenül megszerezte a labdát, amivel ugyancsak nem tudtunk élni, míg a Ravens igen és a végén Tucker 36 yardról berúgta, ezzel a Ravens megnyerte a találkozót.

Csak a szokásos Vikings játék a meccs egészében és főleg a végén. Mikor lesz már javulás?

És akkor csak leírunk pár statisztikai adatot a meccsről. Ravens 500 támadóyard, 247 futott yard, majdnem 47 perc támadójáték és 36 first down a Ravens offense-től. Ezek a számok mindent elmondanak.

Mike Zimmer a meccs után röviden elmondta, hogy nagyon csalódott az offense teljesítménye miatt, de különösen amiatt, hogy a Vikings kétszer is interceptiont bírt szerezni, de ezekből még egyetlen first down-t sem sikerült szerezni.

Sokan úgy vannak vele, hogy Zimmer-nek mennie kell, ezt nem is vitatjuk. Az, hogy ezt mindenki azonnal követeli az is tiszta sor, mert minél több ilyen meccset látnak a szurkolók annál inkább elpártolnak a csapat mellől. Rossz megfogalmazás. Már nem tudnak úgy lelkesedni valamiért, amiért eddig tudtak, amíg Mike Zimmer marad a vezetőedző. Ezt a vezetőségnek is mérlegelnie kell, mert minél tovább marad ez a felállás, annál jobban mérgezi a csapat és szurkolók közötti légkört.

Következő meccsünk idegenben a Chargers ellen lesz, megnézzük mire megyünk Los Angeles-ben. És, hogy Zimmer-el vagy sem az majd kiderül a jövő héten.

fotó: vikings.com

Képtelenek vagyunk alkalmazkodni az ellenfél lépéseihez, megint vereség a vége

Minden adott volt ahhoz, hogy a Vikings pozitív irányba mozdítsa el az idei mérlegét, hiszen az ellenfélből kidőlt a kezdőirányító, mégis úgy alakult, hogy megalázott minket egy olyan csereirányító, aki 4 éve egyetlen passzt sem adott.

Amikor a félidőben vezetsz, de a saját szurkolótáborod hangos fújolással honorálja ezt a nézőtérről, ott lehet gondok vannak. Amikor egy olyan irányítót, akinek eddig csak 3 passza volt az NFL-ben – és az is több éve – naggyá teszel és hagyod, hogy több, mint 300 yardot passzoljon, akkor gondok vannak.

És bizony, a Vikings csapatánál gondok vannak. Mert lehet azt mondani, hogy ez egy sokkal jobb csapat, mint azt a mérlege mutatja, de ez nem lesz igaz. Lehet, csak pár ponttal kapunk ki, most is lehet nyugodtan mondani, hogy de hát a Cowboys, aki lassan csoportgyőztesnek mondható és menetel a Super Bowl felé csak négy ponttal vert meg minket, de ez nem mentség arra, amit a csapat, a vezetőedző és az edzők mérkőzésről mérkőzésre leművelnek.

Egyszerűen már kár is a szánkat tépni, mert minden héten ugyanazokat a sorokat írhatnánk le. Most is mi történt? Volt egy jó első drive, ahol alig több, mint 3 perc alatt 75 yardot meneteltünk előre, a végén pedig Adam Thielen megszerezte a szokásos TD-jét. És ennyi. Itt megint megállt a tudomány.

Oké a Cowboys-t a védelmünk jól semlegesítette, és csak két mezőnygólkísérletet hagyott nekik az első félidőben, amiből ráadásul az első be sem ment. Ráadásul interception-t is szereztünk, amiből idén nem túl sok van. Mindezt a tényt megkoronázva épp a Cowboys-tól érkezett Xavier Woods hozta ezt nekünk össze.

Mint előbb leírtuk, a szünetre menet hangosan fújolt a kilátogató nézősereg, csalódottságuk jogos, hiszen támadójátéknak az első három percet leszámítva nyoma sem volt.

Cousins, akit eddig védtünk és mondtuk, hogy az idei szezon nem rajta áll eddig, most tett róla, hogy megint elővegyük. Egy 35 milliós irányító, sztár elkapó páros, csak 2-3 yardos passzokra vagyunk képesek? Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy Cousins mennyi labdát passzolt meg legalább 10 yard fölé. Borzalmas, hogy mennyire nem volt képben. Oké, hogy tré a játékhívás, de akkor is bepasszolja a labdát három védő közé, mikor Thielen ott mászkál teljesen üresen 15 yardra tőle? Ez elkeserítő.

A második félidőben a Cowboys hordott vissza és gyorsan ki is egyenlítettek, Rush 73 yardos TD passzt adott Wilson-nak. És ha már passzvédekezés, akkor meg kell említeni Breeland-et is, aki mellett Amari Cooper azt csinált amit csak akart, meg is lett neki 8 elkapás és 122 yard, ja és persze a győztes TD is, amit a meccs vége előtt alig egy perccel szereztek.

Előre akartunk, de léptünk egyet hátra, viszont az a furcsa, hogy még így is van esélye a csapatnak a rájátszásra. Már csak az a kérdés, hogy ez a tanácstalan támadójáték mennyire mutatna jól a Playoff-ban.

A következő meccsünk a Baltimore Ravens ellen lesz, szerencsére amiatt nem kell nagyon sokáig fennmaradni.

fotó: vikings.com

A védelem egy negyeddel korábban lépett le, ez majdnem a meccsbe került

Megint csak épphogy, de megmenekült Mike Zimmer a kirúgástól, a Vikings ugyanis egy bőven nyerhető meccsen csak hosszabbításban tudott felülkerekedni az ellenfelén.

Már szinte minden érv elfogyott Mike Zimmer megtartása mellett, valószínű most is csak az menti meg őt, hogy a csapat nem szenvedett vereséget és a rossz kezdés után a bye week-ra 3-3-as mérleggel mehetünk.

Kicsit halványak voltunk az első félidőben és mivel a legutóbbi 4 meccsen a második félidőben a támadósor egyetlen TD szerzést sem tudott felmutatni, kicsit aggódhattunk.

Igazából meg volt a lendület, de a végső lépés mindig hiányzott. Két drive-ban is csak mezőnygólig jutottunk a TD helyett, így a hazaiak az első negyedben is már vezetést tudtak szerezni. Mindezt annak ellenére, hogy Darnold első passzkísérletét az eddig gyengén muzsikáló Breeland húzta le. Sajnos mint írtuk ebből a bravúros labdaszerzésből is csak három pontot tudtunk összekaparni, holott bőven meg lett volna a lehetőség a TD-re is.

A második negyedet TD-vel kezdtük. Az eddig mellőzött Chris Herndon 2 yardos elkapásával ismét vezetést szereztünk, amit a félidőre a Panthers csak kozmetikázni tudott.

Az előbb említett okok miatt viszont kicsit aggódhattunk, hiszen a meccs eddig látott része sem volt valami meggyőző, én személy szerint borzalmas folytatásra számítottam. A harmadik negyed fele igazából akciómentesen telt el, a végére azonban három TD-t is láthatott a közönség. Előbb a Panthers Robinson révén jutott előnyhöz, de a második félidőre magára találó Dalvin Cook is megszerezte a maga TD-jét. Cook egyébként a lassú kezdés ellenére nagyon is szép teljesítményt tudott összehozni. 140 futott yard és 1 TD, emellett volt két elkapása is. És ha már lekapás.

Az egy hete szinte teljesen mellőzött Thielen kimagaslót hozott. Cousins 11 passzát húzta be, amiből 126 yardot és egy nagyon fontos TD-t is szerzett. Jó volt látni, hogy a legbiztosabb kezű elkapó ismét nagyot megy. Ott volt még Jefferson is, akinek ugyan csak 80 yard jött össze, de az fontos volt. Ráadásul ezzel a teljesítménnyel JJ lett a ligában az egyetlen olyan játékos, aki a szezon eddigi összese meccsén legalább 65 elkapott yarddal rendelkezik.

A védelmünk nagyon rendben volt, három labdaszerzésükkel nagyban hozzájárultak a csapat sikeréhez. Volt viszont egy bökkenő, valami oknál fogva úgy döntöttek, hogy egy negyeddel előbb fejezik be a meccset. Persze ott voltak a pályán, de mintha nem is azok lettek volna, akik három negyeden keresztül végig meccsben tartották a csapatot. A találkozó vége előtt még 11 ponttal, fél perccel a vége előtt pedig már nem is vezettünk. Robby Anderson a Panthers elkapója egész meccsen peches volt, a felé menő 11 labdából csak hármat tudott megszerezni, de pont akkor tudta magát összeszedni, mikor nem kellett volna. Anderson a meccs végén elkapta Darnold passzát az endzone-ban és mivel a kétpontos kísérletük is sikerült készülhettünk a hosszabbításra. Természetesen volt még idő támadni és végül sikerült is rúgótávolságra elérni, 47 yardról Greg Joseph próbálkozhatott. Ezen a meccsen két rövidebb mezőnygólt berúgott, de 54-ről egyet csúnyán mellélőtt. És ahogy az lenni szokott, ez is mellément, így jöhetett a hosszabbítás.

Itt mi kezdtük a támadást és igazából esélyt sem adtunk a Panthers-nek, hogy vissza tudjon támadni, mert Cousins a mindent eldöntő passzával KJ Osborn-t célozta meg, aki bravúros elkapása után önfeledten örülhetett a társaival együtt, mert végül, ha nagy neheze is, de megnyertük a meccset.

Minnesota 34, Carolina 28. Igazából meg van a siker és az egalizált mérleg is, de szerintem ez sem menti meg a szezon végén Zimmer-t. A szezon közbeni edzőváltás szerintem lekerül a terítékről, de itt a szezon végén, függetlenül az eredménytől változtatni kell.

1961 óta összesen 11 alkalommal állt a Vikings hat lejátszott mérkőzés után 3-3-as mérleggel. Ebből 5 alkalommal sikerült elérni a rájátszást, legutóbb 2008-ban.

Nem mondom, hogy idén meglesz a playoff, de látva egynéhány csapatot a ligában, komoly fejlődéssel a Wild Card hely már nem csak egy ködbe veszett esélyt jelent.

Most pihenünk. Mármint a csapat, mi nem, mert jövünk egy rövid mi volt eddig és majd később egy mi várható ezután cikkel és persze az új sorozatunk a Random Vikings második része is megjelenik.

És miután ezt leírtam jött a hír, hogy sajnos IR listára kerül Patrick Peterson, mert combizom sérülést szenvedett. Ez legalább egyhónapos pihenő lesz, azaz minimum három meccsen nem számíthatunk a veterán CB-re. Zimmer szerint bíznak a felépülésében, nem hinné hogy olyan súlyos lenne, ami miatt véget érne a szezonja.

fotó: vikings.com

Botrányos támadójátékkal és egy szerencsés végkimenetellel nagy nehezen, de megvan a szezon második sikere is

Nagyon nagy mázli, hogy ez a meccs magyar idő szerint este hétkor kezdődött, mert ha ilyen teljesítmény miatt kellene éjszakázni, akkor nagyon meggondolná magát az ember, hogy folytassa-e a meccsek követését a szezon hátralévő részében.

Borzalmasan gyenge a Vikings támadójátéka és azon belül is a játékok hívása, ez a Lions elleni meccsen nagyon előjött. És bár a vezetőedző szerint nem érezni azt, hogy túl konzervatív lenne a támadójáték, mi szurkolók is azon vagyunk, hogy persze ez nem konzervatív, ez szar.

Elnézést a vulgáris kifejezésért pláne a kiskorú szurkolóktól, de egyszerűen nem nincs jobb szó, amivel a Lions elleni játékhívásokat és az ezzel járó támadójáték milyenségét ki lehetne fejezni. Négy alkalommal volt a meccsen olyan harmadik számú kísérletünk, amikor több, mint 9 yardot kellett volna megtenni. Mi történt? Igen, mind a négy alaklommal screen passz volt. Csak gratulálni tudok a hívásokhoz. Kár, hogy elfelejtették, hogy már nem a hetvenes évek vannak, hanem 2021.

A meccs megint nem hozott túl sok pontot, ami kiábrándító pláne úgy, hogy én csak a Vikings-tól 40-et vártam.

Az első negyedben csak két mezőnygólt láthattunk, meg igen gyengén muzsikáló támadójátékot mindkét oldalról.

A második negyedben nagy nehezen megszereztük az első TD-nket, hála Mattison 15 yardos elkapásának. Cousins tehát megint passzolt egy hatpontost, de sajnos messze  nem olyan az ő teljesítménye sem, mint az első három héten volt. Míg a  Bengals, a Cardinals és a Seahawks ellen összesen 8, addig most a legutóbbi két meccsen csak kettő kiosztott TD passza volt. És itt is nagyon kiüt Kubiak érthetetlen playhívási stratégiája.

A félidőre tehát, ha nem is hatalmas előnnyel, de kivonulhattunk.

Majd jött a második játékrész, ahol a harmadik negyedben semmi nem történt az égvilágon.

A záró etapot Greg Joseph kezdte meg egy 55 yardos mezőnygóllal, amire a Lions is válaszolt 40-ről.

Majd csak, hogy mi se maradjunk ki a vasárnapi mellérugdosásokból, Joseph a meccset akár lezáró mezőnygólt kísérletet szépen melléhelyezett 49 yardról. És ahogy ilyenkor lenni szokott jött az ellenfél és alig több, mint fél perccel a találkozó vége előtt megfordította a meccset egy TD és kétpontos kombival.

Ám még egy csavar volt a meccsen, ugyanis valami csoda folytán sikerült mezőnygól távolságba verekednünk magunkat és Joseph 54 yard-ról már berúgta, amivel megmentette a hátsónkat. És nem csak a miénket, hanem valószínű Zimmer-ét is, aki így még egy meccsig megtarthatja az állását biztosan. Minden a Panthers elleni találkozón fog múlni, mert utána itt a bye week, ahol lehet edzőcsere fog következni, amennyiben nem egalizált mérleggel fogunk pihenőre vonulni.

Mindezek ellenére, hogy most óriási mázlival nyertünk a változtatás elkerülhetetlen. És most mindegy, hogy most azonnal, egy hét múlva vagy a szezon végén, de Mike Zimmer munkáját meg kell köszönni. Nem tud fejlődni vele a csapat és ha tovább folyik ez a megrekedt projekt csak elherdálunk rengeteg tehetséget, akik többre érdemesek.

Fel kell rázódnunk, mert jön a Panthers, akik a kezdeti lendület után megtorpanni látszanak, de az ilyen csapatok a legveszélyesebbek. A végeredménnyel búcsúzunk, Lions 17, Vikings 19. Szebb jövőt!

fotó: vikings.com

A Cleveland védelme felőrölte az ötlettelen minnesota-i támadásokat, elfogadhatatlan vereség hazai pályán

Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon csalódottak vagyunk a Vikings legutóbb látott teljesítményét követően, mert nem igaz, hogy csak ennyi van a csapatban, vagy mégis?

Győzelemre készültünk, én megmondom az őszintét, szoros meccset, de hazai sikert vártam legutóbb vasárnap, de milliónyi szurkolótársammal együtt leszegett fejjel, csalódottan kellett ülnöm a meccs végén.

Ott még nem tartunk, mint az Újpest FC, akinek a hétvégi blamája után a szurkolók a “Vedd le a mezt!” skandálták. Itt még nem, de sokkal többet vártunk.

Volt egy nyitó driveunk, amit alaposan elnyújtottunk, és a végén Jefferson révén meg is szereztük a vezetést. Ott folytattuk, ahol a Seahawks ellen egy hete abbahagytuk. Majd jött a Browns és ők sem aprózták el az óra pörgetését, az első támadássorozatuk a második negyedre is átnyúlt.

Meglehetősen hosszan mutatkoztak be a támadók és így a védelmek is. Itt meg kell említeni, hogy a Browns a kétpontos kísérletre ment rá Chubb TD-je után, így átvették a vezetést, amit a meccs végéig már meg is őriztek.

Mindkét offense bőven hagyott kívánnivalót maga után, leginkább punt párharcot láthattunk. A vendégek McLaughlin révén két mezőnygólt is felírhattak a nevük mellé, amire egészen hihetetlen, de egyszerűen nem tudtunk mit reagálni.

A futójáték borzasztó gyenge volt, Cook bár visszatért, mondjuk a sérülése miatt nem tudott kiemelkedően teljesíteni, sőt a meccs vége felé meg is sérült, bár később visszaállt. Mattison sem tudott sokat hozzátenni a játékhoz.

Cousins szériája megtört, mert bár a Jefferson-nak kiosztott első negyedbeli TD passza volt a 100., amit Vikings színekben szerzett a továbbiak sajnos nem követték. Jött viszont az első eladott labda, amivel már ő sem hibátlan, ráadásul elég tiszta interception volt, tehát nem csak ilyen véletlen odapattanó. A meccsen jópár lehetett még volna ebből, de szerencsére ezek elmaradtak. Nem maradt el viszont a vereség a Brown pontosan kettő mezőnygóllal volt jobb nálunk, de összességében két botrányosan támadó meccsét láthatta a nagyérdemű. 

Sokan már most Zimmer fejét követelik, de egyelőre nincs változás. Persze, a soron következő meccsen, a Lions ellen is így leszerepel a csapat könnyen lehet, hogy lesújt a pallos. De igazából, ha engem kérdeztek a vezetőség a bye week-en fog lépni. De addig még hátravan az eddig csak vereséget szenvedő csoportellenfél Lions és idegenben, a Darnold-al jó szereplő Panthers.

A végeredmény tehát Cleveland 14, Minnesota 7, nem is kell többet mondani. Találkozunk a Lions ellen.

fotó: vikings.com

Nem várt siker hazai pályán, a Vikings simázott a Seahawks ellen

Oké a simázott kicsit költői túlzás, de igazából csak a félidőig volt kérdés, hogy ezt a mérkőzést melyik csapat fogja megnyerni, a Vikings odatette magát és azt a meccset nyerte meg az első három közül, amelyiket legkevésbé vártuk. 

Hazai pályán nem nagyon adtunk esélyt a Seahawks-nak, hogy érvényesüljön, annak ellenére, hogy a vendégek a meccs elején viszonylag könnyedén kerültek egy TD-nyi előnybe.

A védelem nagyon nem volt a helyzet magaslatán, Breeland csak kísérő szerepet játszott Metcalf mellett, jöttek is felé a passzok, az elkapó meg köszönte szépen azokat, szerzett is egy TD-t.

Nem volt csüggedés, mert a most is remek meccset managelő Cousins megpasszolta Conklin-t, aki máris egyenlítetett. És bizony egyenlítettünk is, most Greg Joseph nem hibázott, magabiztos volt mind a három extrapontja, mind a három mezőnygólja.

Szóval Cousins. Rá nagyon nem lehet idén panasz, bármennyire is próbált ráhárítani Zimmer az első meccsen. Idén eddig 8 kiosztott TD passza volt, nem volt eladott labdája. Bőven 73% felett passzol és ha így halad, akkor a projekciója az év végére 43 TD passz lehet eladott labda nélkül. Ez persze elképesztő lenne és minden kételkedőnek (köztük nekem) is odamutatna, hogy minek kételkedtünk, de lesznek majd nehéz ellenfelek is, akik ellen nem biztos, hogy így fog menni, de amíg kitart a lendület, vezeti a csapatot. 

A második negyed elején talán kicsit aggódni is kezdhettünk, hogy már megint hozzuk a régi formánkat, a Seattle tíz pontos előnyre tett szert, de félidő előtt szerencsére megvillant a mi offense-ünk is és Jefferson, valamint Thielen TD elkapásával már az öltözőbe vonulásra magunkhoz ragadtuk az előnyt.

Érdekesség is volt a meccsen, méghozzá Justin Jefferson, aki elérte profi karrierje 100. elkapását is. Ez önmagában nem nagy dolog sok elkapó átesik ezen, viszont ő lett a legrövidebb idő alatt ezt elért játékos. Jefferson-nak, mindössze 19 meccsre volt szüksége ehhez a bravúrhoz. Eddig ezt a rekordot Steffon Diggs (2015-16) és Jermaine Wiggins (2004-05) vezette, mindketten a 20. meccsen érték el a 100. elkapásukat.

A második félidő igazából a védelmekről szólt, akik nagyon szépen végezték a dolgukat, de szerencsére a mieink voltak a jobb munkások. A Seahawks ugyanis engedett három mezőnygólt, míg a mienk nulla ponton tartották a Wilson vezette támadóegységet, így némi meglepetésre a Vikings legyőzte a Seahawks együttesét és ezzel megszerezte a katasztrofálisan induló szezon első győzelmét.

A vége tehát Seahawks 17, Vikings 30. Innen várjuk a folytatást, ami majd a három meccses hazai sorozatból a második lesz, ellenfelünk a Kevin Stefanski irányította Cleveland Browns lesz, akik a hétvégén lépni sem engedték csoportellenfelünket, a Bears-t.

fotó: vikings.com

Balszerencse a meccs végén, de nem fogható csak erre a Vikings újabb veresége

Nem vártuk hogy a második fordulóban nyerünk, de tisztes helytállást azt megköveteltünk.

A srácok, leginkább az offense odatette magát, ennek köszönhetően a végéig kiélezett volt a meccs és minden esélyünk megvolt a sikerre.

Zimmer-nek egy szava sem lehetett Cousins-ra a félidőben, hogy esetleg lassan kezdett volna, ugyanis nem egész 40 másodperc alatt máris TD-t ünnepelhettünk. Cousins KJ Osborn-t kínálta meg egy 64 yardos passzal, aki egy remek elkapás és versenyfutás után végül TD-t szerzett.

Nagy volt az adok-kapok a meccsen, az első félidőben hat alaklommal is gólvonal mögé értek a labdával a csapatok. Szoros volt a meccs végig, pedig volt lehetőségünk ellépni a félidőre, viszont ezt nem tettük meg, sőt hazaiak egy ponttal felénk is kerekedtek a félidőre, mert bár ugyanúgy szerezték a pontokat, mint mi, viszont Joseph kihagyott egy extra pontot.

Ekkor még nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, de mint kiderült bőven mérkőzésbefolyásoló volt.

Láthattunk egy franchise rekordot is, igaz nem a Vikings-tól. Matt Prater, aki amúgy is szépen rúg távolról, megrúgta a Cardinals történetének leghosszabb mezőnygólját, egész pontosan 62 yard-ról talált be.

Az amúgy nagyon gyengén muzsikáló védelemben, már ami a bekapott pontok ismeretében megállapítható, azért voltak szép teljesítmények. Danielle Hunter háromszor sackelte Murray-t, de ott van például Nick Vigil, aki nagyon jól játszott. Volt egy hihetetlen reflexxel elkapott fumble-ja is, de érvénytelenítették, mert csak egy lábbal tudott az oldalvonalon belül maradni. Ezután viszont Murray passzát szerezte meg és 38 yardos interception TD-t szerzett. Bár nem az első szerzett labdája volt karrierje során, a labdaszerzést TD-re váltani viszont most először tudta.

A meccs végén volt esélyünk a meccs megnyerésére. Greg Joseph ált oda a labdához és bár kihagyott egy extra pontot, bíztunk benne, mert egy hete 53-ról is magabiztosan értékesítette a kísérletet és ezen a meccsen is berúgta már 52 yardról ráadásul kétszer is. A táv 37 yard volt, de sajnos a labda célt tévesztett és a kapufát kívülről került. Ez a Cardinals győzelmét jelentette és azt is, hogy a Vikings megint kikap, sőt 0-2-es mérleggel kezdi a szezont. 

Viszont csak halkan megkérdezzük, hogy miért nem csináltunk semmit, mikor Osborn elkapta a labdát az ellenfél 19 yardos vonalánál és volt még hátra 41 másodperc? Miért kellett lepörgetni azt az órát, mikor ott volt még egy időkérésünk is? Futhattunk még volna, hogy még közelebb kerüljünk a gólvonalhoz, de mivel ott volt a pályán Thielen, Jefferson, Osborn és Cook is simán rámehettünk volna a TD szerzésre is. Ehelyett lepörgettük az órát 41 másodpercről 2 másodpercre, majd rúgtunk egy mezőnygól kísérletet. Ez persze kimaradt, most mindent ráfogunk a kickerre, hogy de hát ő hagyta ki. Ez most sajnos így lesz, így kerül be a történelemkönyvekbe, pedig ez ugyanúgy edzői hiba is. Sőt.

A végeredmény tehát Vikings 33, Cardinals 34, csapatunk 0-2-es mérleggel áll az NFC North utolsó helyén, jó távol a rájátszástól.

Két idegenbeli meccs után most hazatérünk és otthon folytatjuk a szezont. Ellenfelünk a Seahawks lesz, akik az első heti magabiztos győzelem után a Titans ellen hosszabbításban kikaptak. Nem vár ránk könnyű meccs.

Ennél több fog kelleni, a Vikings vereséggel indította az új szezont

Hiába szereztük meg a vezetést az első negyedben a meccset végül elvesztettük, mert túl későn ébredtünk, de voltak itt egyéb bajok is.

Nem mondhatjuk, hogy ha nem akarunk, akkor nem tudunk, mert azért ledolgoztunk két TD-nyi hátrányt és hosszabbításra mentettük a meccset, egy egyéni hiba ismét a találkozóba került nekünk.

Thielen remekül játszott, hiszen majd száz yardot és 2 TD-t kapott el, sokat tett azért, hogy esélyünk legyen a meccsen. Alapból nekünk állt a zászló a találkozón, ha nem is túl könnyed, de azért Vikings sikert várt mindenki, a szakértők is eszerint adták le tippjeiket.

Namost ehhez képest sok hibát vétettünk. Kezdjük ott, hogy az első nyolc play-bők négynél büntetést fújtak be és mind a mi oldalunkon. Három false start és egy holding, ezt sokan felrótták a csapatnak. A teljes meccsen végül 12 büntetéssel és az ebből fakadóan 116 yard mínusszal zártuk. Ez megengedhetetlen, reméljük a szezon hátralévő részében összeszedettebbek leszünk e téren is.

Szóval a meccset vezetéssel indítottuk, de utána nagyon belealudtunk emiatt a Bengals harmadik negyed elejére 21-7-re is eltudott húzni tőlünk. Sajnos mint írtuk későn ébredtünk, de a hosszabbítás kiharcolásához még éppen időben.

Greg Joseph a rendes játékidő lejárta előtt 53 yard-ól értékesítette a mezőnygól kísérletet, amivel jöhetett a hosszabbítás.

Ott voltak érdekes dolgok, például mindkét csapatnak igencsak nehezére esett akárcsak a first down megszerzése is. Amikor meg ez meglett volna, jött egy egyéni hiba, Cook ugyanis kritikus pillanatban vesztette el a labdát, a Bengals pedig megszerezte azt.

Ezt a hazaiak már nem szalasztották el és egy mezőnygóllal a hosszabbítás lejárta elő pár másodperccel megszerezték a győzelmet.

Tipikus döntetlenszagú volt ez a meccs a végéig, mondom úgy, hogy az találkozót megelőzően durván a Minnesota javára billent a mérleg.

Nem könnyű vereséggel indítani az szezont. Illetve azzal indítani könnyű, csak nekünk szurkolóknak nehéz lenyelni ezt a keserű pirulát.

A vége tehát hosszabbításban Vikings 24, Bengals 27. Most poénkodhatunk azzal, hogy mivel az első fordulóban az NFC North összes csapata vereséggel indult, de miénk a legkisebb mínuszos pontkülönbség, így playoff helyen van a Vikings csoportelsőként, de nem érdemes. Szerintem ez nem igazán teljesítmény.

Nem vár ránk könnyű időszak, hiszen most megyünk Arizona-ba, akik alaposan helybenhagyták a Titans együttesét a nyitó fordulóban. Majd jön a Seahawks és a Browns, az előbbit szerintem nem kell magyarázni, utóbbi pedig bőven partiban volt a két évvel ezelőtti bajnokkal, tehát nem várnak ránk könnyű meccsek. Ti mit gondoltok, az első négy forduló után milyen mérleggel fog állni csapatunk? Szerintem 1-3.

fotó: vikings.com

Összegző: VIKINGS 37, LIONS 35

Véget ért a móka mára, zárul a Vikings mókatára. De ha tetszett …. nem, nem tetszett, határozottan nem tetszett kedvenc csapatunk idén mutatott játéka, de legalább nem vereséggel zártuk ezt a borzalmat.

Utolsó 2020-as idénybeli meccsünkön a sok pontot hozó találkozón 37:35 arányban sikerült a csoportrivális Detroit Lions együttesét két vállra fektetni, így megszerezve a 7. sikert idén 7-9-es mutatóval mehetünk téli álomra.

“Összegző: VIKINGS 37, LIONS 35” olvasásának folytatása

Összegző: VIKINGS 33, SAINTS 52

Örülünk, hogy egy újabb NFL rekordhoz járulhattunk hozzá, Alvin Kamara egymagában eltörölte a Vikings védelmét a Föld színéről, elmaradt a Vikings karácsonyi csodája.

Hatalmas pofonba szaladt bele karácsony napján a Minnesota Vikings csapata, 1963 óta nem kapott ilyen sok pontot, mint a mai napon, a Saints 52:33-ra múlta felül kedvenceinket.

“Összegző: VIKINGS 33, SAINTS 52” olvasásának folytatása

Összegző: BEARS 33, VIKINGS 27

Nem sokon múlott a Vikings győzelme, már ami a pontokat illeti, de ami a mutatott játékot, na ott igazán sok volt a lemaradásunk.

Ezt a meccset meg lehetett volna nyerni, ha egy kicsit hatékonyabb lett volna a védelem, mert sajnos be kell ismerni, a defense guru Zimmer most nem tudta kézben tartani a védelmet.

“Összegző: BEARS 33, VIKINGS 27” olvasásának folytatása