A védelem egy negyeddel korábban lépett le, ez majdnem a meccsbe került

Megint csak épphogy, de megmenekült Mike Zimmer a kirúgástól, a Vikings ugyanis egy bőven nyerhető meccsen csak hosszabbításban tudott felülkerekedni az ellenfelén.

Már szinte minden érv elfogyott Mike Zimmer megtartása mellett, valószínű most is csak az menti meg őt, hogy a csapat nem szenvedett vereséget és a rossz kezdés után a bye week-ra 3-3-as mérleggel mehetünk.

Kicsit halványak voltunk az első félidőben és mivel a legutóbbi 4 meccsen a második félidőben a támadósor egyetlen TD szerzést sem tudott felmutatni, kicsit aggódhattunk.

Igazából meg volt a lendület, de a végső lépés mindig hiányzott. Két drive-ban is csak mezőnygólig jutottunk a TD helyett, így a hazaiak az első negyedben is már vezetést tudtak szerezni. Mindezt annak ellenére, hogy Darnold első passzkísérletét az eddig gyengén muzsikáló Breeland húzta le. Sajnos mint írtuk ebből a bravúros labdaszerzésből is csak három pontot tudtunk összekaparni, holott bőven meg lett volna a lehetőség a TD-re is.

A második negyedet TD-vel kezdtük. Az eddig mellőzött Chris Herndon 2 yardos elkapásával ismét vezetést szereztünk, amit a félidőre a Panthers csak kozmetikázni tudott.

Az előbb említett okok miatt viszont kicsit aggódhattunk, hiszen a meccs eddig látott része sem volt valami meggyőző, én személy szerint borzalmas folytatásra számítottam. A harmadik negyed fele igazából akciómentesen telt el, a végére azonban három TD-t is láthatott a közönség. Előbb a Panthers Robinson révén jutott előnyhöz, de a második félidőre magára találó Dalvin Cook is megszerezte a maga TD-jét. Cook egyébként a lassú kezdés ellenére nagyon is szép teljesítményt tudott összehozni. 140 futott yard és 1 TD, emellett volt két elkapása is. És ha már lekapás.

Az egy hete szinte teljesen mellőzött Thielen kimagaslót hozott. Cousins 11 passzát húzta be, amiből 126 yardot és egy nagyon fontos TD-t is szerzett. Jó volt látni, hogy a legbiztosabb kezű elkapó ismét nagyot megy. Ott volt még Jefferson is, akinek ugyan csak 80 yard jött össze, de az fontos volt. Ráadásul ezzel a teljesítménnyel JJ lett a ligában az egyetlen olyan játékos, aki a szezon eddigi összese meccsén legalább 65 elkapott yarddal rendelkezik.

A védelmünk nagyon rendben volt, három labdaszerzésükkel nagyban hozzájárultak a csapat sikeréhez. Volt viszont egy bökkenő, valami oknál fogva úgy döntöttek, hogy egy negyeddel előbb fejezik be a meccset. Persze ott voltak a pályán, de mintha nem is azok lettek volna, akik három negyeden keresztül végig meccsben tartották a csapatot. A találkozó vége előtt még 11 ponttal, fél perccel a vége előtt pedig már nem is vezettünk. Robby Anderson a Panthers elkapója egész meccsen peches volt, a felé menő 11 labdából csak hármat tudott megszerezni, de pont akkor tudta magát összeszedni, mikor nem kellett volna. Anderson a meccs végén elkapta Darnold passzát az endzone-ban és mivel a kétpontos kísérletük is sikerült készülhettünk a hosszabbításra. Természetesen volt még idő támadni és végül sikerült is rúgótávolságra elérni, 47 yardról Greg Joseph próbálkozhatott. Ezen a meccsen két rövidebb mezőnygólt berúgott, de 54-ről egyet csúnyán mellélőtt. És ahogy az lenni szokott, ez is mellément, így jöhetett a hosszabbítás.

Itt mi kezdtük a támadást és igazából esélyt sem adtunk a Panthers-nek, hogy vissza tudjon támadni, mert Cousins a mindent eldöntő passzával KJ Osborn-t célozta meg, aki bravúros elkapása után önfeledten örülhetett a társaival együtt, mert végül, ha nagy neheze is, de megnyertük a meccset.

Minnesota 34, Carolina 28. Igazából meg van a siker és az egalizált mérleg is, de szerintem ez sem menti meg a szezon végén Zimmer-t. A szezon közbeni edzőváltás szerintem lekerül a terítékről, de itt a szezon végén, függetlenül az eredménytől változtatni kell.

1961 óta összesen 11 alkalommal állt a Vikings hat lejátszott mérkőzés után 3-3-as mérleggel. Ebből 5 alkalommal sikerült elérni a rájátszást, legutóbb 2008-ban.

Nem mondom, hogy idén meglesz a playoff, de látva egynéhány csapatot a ligában, komoly fejlődéssel a Wild Card hely már nem csak egy ködbe veszett esélyt jelent.

Most pihenünk. Mármint a csapat, mi nem, mert jövünk egy rövid mi volt eddig és majd később egy mi várható ezután cikkel és persze az új sorozatunk a Random Vikings második része is megjelenik.

És miután ezt leírtam jött a hír, hogy sajnos IR listára kerül Patrick Peterson, mert combizom sérülést szenvedett. Ez legalább egyhónapos pihenő lesz, azaz minimum három meccsen nem számíthatunk a veterán CB-re. Zimmer szerint bíznak a felépülésében, nem hinné hogy olyan súlyos lenne, ami miatt véget érne a szezonja.

fotó: vikings.com

Beharangozó 6. hét: VIKINGS – PANTHERS

Az egy héttel ezelőtti, Lions ellen kiszenvedett győzelem után, most itt a lehetőség a csapat számára, hogy a pihenőhétre úgy menjen el, hogy egalizálja a mérlegét.

A Bengals és a Cardinals elleni vereséget követően jött egy Seahawks elleni meglepően magabiztos siker, majd a Browns elleni valami után nyögvenyelősen legyőztük a Lions-t, így ma esélyünk van arra, hogy 3-3-ra mentsük a mérleget a borzasztó kezdés ellenére is.

Ehhez viszont a Carolina Panthers csapatán vezet az út, akikkel ma idegenben kell megmérkőznünk.

Már most jó hír a Vikings szurkolóknak, hogy mindenki tudja vállalni a játékot nálunk, ideértbe Jefferson-t, Thielen-t, Barr-t, Cook-ot és meglepő módon Pierce-t is. Ugyanez hazai oldalról már nem mondható el, hiszen Christian McCaffrey továbbra sem bevethető, így a Panthers kiváló futója ma csak az oldalvonalról fogja a meccset megtekinteni.

Két helyen nyerhetjük meg ezt a mai meccset, de akkor mindkét egységnek jónak kell lenni. Elsősorban a védelemre támaszkodhatunk, akik az utóbbi két meccsen bebizonyították, hogy végig partiban tartják a támadókat, annak ellenére, hogy ők gyakran úgy tűnik semmit nem is csinálnak. Griffen és Hunter ma is tarolhat a Panthers offense ellen, ketten nagyot mennek idén. Griffen az elmúlt négyből három meccsen, míg Hunter az összes meccsén legalább egyszer sackelt az ellenfél irányítóját. Erre ma is megvan az esély, Darnold sokat mozog ki a zsebből, könnyebb célpont lehet, mint mondjuk egy hete Goff. És ha már célpont, Darnold az elmúlt két meccsen ötször is eladta a labdát, ebből háromszor múlthéten. Igaz idén nem emelkedünk ki interception téren, már ami a szerzést illeti, de most itt a lehetőség a mutatók alapos javítására.

A másik egység, ami a meccset nyerheti nekünk értelemszerűen a támadóegység, amiből az elmúlt két héten nagyon keveset láttunk. Jobban ki kellene használni, hogy ilyen emberek állnak ott, mint Thielen, Jefferson, Osborn, Conklin. Oké Jefferson a Lions ellen 120+ yard felett kapott el, na de Thielen, aki magabiztos minden téren csak háromszor került célkeresztbe és akkor is csak a meccs végén. Ilyen méretű luxust nem engedhetünk meg magunknak.

Na meg persze az edzők sem, akik alatt alaposan inog a kispad, gondolok itt Zimmer vezetőedzőre és a rengeteg alkalommal érthetetlen játékot hívó Klint Kubiak támadó koordinátorra.

Ezt a Lions és Browns elleni is látott szerencsétlenkedést és “nem túl konzervatív” playhívást be kell fejezni, mert a saját állásukkal játszanak.

Két meccs előtti bejelentés is történt. Az egyik, hogy új kezdő bal oldali tackle-je lesz a csapatunknak, Rashod Hill-t, a már teljesen egészséges Christian Darrisaw váltja, aki kezdő lesz és a snappek döntő többségében ő lesz a pályán. Darrisaw sérülése miatt csak a legutóbbi héten tudott bemutatkozni, a Lions ellen 26 snap erejéig volt a pályán, de mivel ő a csapat jövője, most már kezdőként számolnak vele.

A másik bejelentés, hogy a héten szerződtetett Luke Stocker máris aktiválásra került a tartalékok közül, így akár ő is játszhat ma. Erre mármint az aktiválására és egyáltalán a szerződtetésére azért volt szükség, mert az amúgy is vékony TE poszt Ellefson kiesésével tovább gyengült. Stocker, amennyiben pályára lép inkább blokkolni fog, már csak azért is, mert ez jobban megy neki, mint az elkapás.

Ma este héttől meglátjuk, hogy mire megyünk a bye week előtt. Fennáll-e a veszélye majd az edzőváltás lehetőségének a bye week-en. Ezekre ma este választ kapunk.

Botrányos támadójátékkal és egy szerencsés végkimenetellel nagy nehezen, de megvan a szezon második sikere is

Nagyon nagy mázli, hogy ez a meccs magyar idő szerint este hétkor kezdődött, mert ha ilyen teljesítmény miatt kellene éjszakázni, akkor nagyon meggondolná magát az ember, hogy folytassa-e a meccsek követését a szezon hátralévő részében.

Borzalmasan gyenge a Vikings támadójátéka és azon belül is a játékok hívása, ez a Lions elleni meccsen nagyon előjött. És bár a vezetőedző szerint nem érezni azt, hogy túl konzervatív lenne a támadójáték, mi szurkolók is azon vagyunk, hogy persze ez nem konzervatív, ez szar.

Elnézést a vulgáris kifejezésért pláne a kiskorú szurkolóktól, de egyszerűen nem nincs jobb szó, amivel a Lions elleni játékhívásokat és az ezzel járó támadójáték milyenségét ki lehetne fejezni. Négy alkalommal volt a meccsen olyan harmadik számú kísérletünk, amikor több, mint 9 yardot kellett volna megtenni. Mi történt? Igen, mind a négy alaklommal screen passz volt. Csak gratulálni tudok a hívásokhoz. Kár, hogy elfelejtették, hogy már nem a hetvenes évek vannak, hanem 2021.

A meccs megint nem hozott túl sok pontot, ami kiábrándító pláne úgy, hogy én csak a Vikings-tól 40-et vártam.

Az első negyedben csak két mezőnygólt láthattunk, meg igen gyengén muzsikáló támadójátékot mindkét oldalról.

A második negyedben nagy nehezen megszereztük az első TD-nket, hála Mattison 15 yardos elkapásának. Cousins tehát megint passzolt egy hatpontost, de sajnos messze  nem olyan az ő teljesítménye sem, mint az első három héten volt. Míg a  Bengals, a Cardinals és a Seahawks ellen összesen 8, addig most a legutóbbi két meccsen csak kettő kiosztott TD passza volt. És itt is nagyon kiüt Kubiak érthetetlen playhívási stratégiája.

A félidőre tehát, ha nem is hatalmas előnnyel, de kivonulhattunk.

Majd jött a második játékrész, ahol a harmadik negyedben semmi nem történt az égvilágon.

A záró etapot Greg Joseph kezdte meg egy 55 yardos mezőnygóllal, amire a Lions is válaszolt 40-ről.

Majd csak, hogy mi se maradjunk ki a vasárnapi mellérugdosásokból, Joseph a meccset akár lezáró mezőnygólt kísérletet szépen melléhelyezett 49 yardról. És ahogy ilyenkor lenni szokott jött az ellenfél és alig több, mint fél perccel a találkozó vége előtt megfordította a meccset egy TD és kétpontos kombival.

Ám még egy csavar volt a meccsen, ugyanis valami csoda folytán sikerült mezőnygól távolságba verekednünk magunkat és Joseph 54 yard-ról már berúgta, amivel megmentette a hátsónkat. És nem csak a miénket, hanem valószínű Zimmer-ét is, aki így még egy meccsig megtarthatja az állását biztosan. Minden a Panthers elleni találkozón fog múlni, mert utána itt a bye week, ahol lehet edzőcsere fog következni, amennyiben nem egalizált mérleggel fogunk pihenőre vonulni.

Mindezek ellenére, hogy most óriási mázlival nyertünk a változtatás elkerülhetetlen. És most mindegy, hogy most azonnal, egy hét múlva vagy a szezon végén, de Mike Zimmer munkáját meg kell köszönni. Nem tud fejlődni vele a csapat és ha tovább folyik ez a megrekedt projekt csak elherdálunk rengeteg tehetséget, akik többre érdemesek.

Fel kell rázódnunk, mert jön a Panthers, akik a kezdeti lendület után megtorpanni látszanak, de az ilyen csapatok a legveszélyesebbek. A végeredménnyel búcsúzunk, Lions 17, Vikings 19. Szebb jövőt!

fotó: vikings.com

Beharangozó 5. hét: LIONS-VIKINGS

Utolsó meccs következik a nagy otthoni sorozatból, ellenfelünk az eddig teljesen ötlettelen, idén az eddig mutatottak alapján 0-17-et megcélzó Detroit Lions lesz.

Toronymagasan esélyesként várjuk a mai találkozót, lényegében nincs olyan ember, aki itt vendég győzelmet vár ma, még a legkételkedőbbek sem. Annak ellenére sem, hogy múlthéten semmi életjelet nem mutatott a támadóegységünk.

Ezen a meccsen pontok tucatjaival kell megszórnunk a Lions-t, hogy ha csak minimálisan is, de életben tartsuk a most csak pislákoló playoff reményeinket.

A pontok tucatjait pontosan így értem, mert ha ma nem szórjuk meg a Lions-t legalább 40 ponttal, akkor szomorú leszek.

De nézzük a tényeket. A tények pedig szomorúak. Defense oldalon visszakapunk egy nagy erősítést, Anthony Barr 21 meccs kihagyás után végre ismét ott lesz a csapatban. Így a linebacker sor még jobban megerősödik, futásoknál lesz szükség a szűrésre, mert az idén a Vikings védelmének egyik hatalmas gyengepontja. Nem lesz ott viszont Michael Pierce, aki könyöksérülése miatt megint nem játszik. Pierce eddig nagy blama a Vikings részéről. Nem lesz ott Dantzler sem, akinek pozitív eredményt mutatott a koronavírus tesztje, így COVID listára került.

Ha átnézünk a labda másik oldalára, az újonc Smith-Marsette lábujj sérülés miatt biztos nem játszik, de ami érzékenyebben érinthet, hogy Dalvin Cook csak kérdéses besorolást kapott és ha megint úgy fogja vállalni a játékot, mint egy hete, hogy sérült, akkor most sem számíthatunk tőle kiugró teljesítményre, sőt múlthéten szerintem csak hátráltatta a támadókat, bár a teljesítményt látva ez nem volt nagyon bonyolult.

Amiben bízhatunk, hogy a Lions védelme borzasztó teljesítményt nyújt idén és ezt tartósan hozzák. Itt lehet keresnivalónk nekünk, hogy feledtessük a múltheti, még vérszegénynek sem mondható pontmennyiséget.

Bár Jefferson egy hete is jó volt, az egyetlen TD elkapásunk is az övé volt, Thielen és Conklin, akik bár sokat voltak célpontok, elenyésző labdát kaptak csak el. Szerintem ma, mind a hárman, sőt idevenném Osborn-t is, fognak egy-egy hatpontost csinálni.

A meccsen tehát magunkat várjuk győztesnek, csak a fiúkon múlik, hogy megtoldják-e Zimmer edzősködésének idejét a Vikings-nál. Ez a mai meccs, remek lehetőség a restartra. Hétkor kezdünk.

A Cleveland védelme felőrölte az ötlettelen minnesota-i támadásokat, elfogadhatatlan vereség hazai pályán

Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon csalódottak vagyunk a Vikings legutóbb látott teljesítményét követően, mert nem igaz, hogy csak ennyi van a csapatban, vagy mégis?

Győzelemre készültünk, én megmondom az őszintét, szoros meccset, de hazai sikert vártam legutóbb vasárnap, de milliónyi szurkolótársammal együtt leszegett fejjel, csalódottan kellett ülnöm a meccs végén.

Ott még nem tartunk, mint az Újpest FC, akinek a hétvégi blamája után a szurkolók a “Vedd le a mezt!” skandálták. Itt még nem, de sokkal többet vártunk.

Volt egy nyitó driveunk, amit alaposan elnyújtottunk, és a végén Jefferson révén meg is szereztük a vezetést. Ott folytattuk, ahol a Seahawks ellen egy hete abbahagytuk. Majd jött a Browns és ők sem aprózták el az óra pörgetését, az első támadássorozatuk a második negyedre is átnyúlt.

Meglehetősen hosszan mutatkoztak be a támadók és így a védelmek is. Itt meg kell említeni, hogy a Browns a kétpontos kísérletre ment rá Chubb TD-je után, így átvették a vezetést, amit a meccs végéig már meg is őriztek.

Mindkét offense bőven hagyott kívánnivalót maga után, leginkább punt párharcot láthattunk. A vendégek McLaughlin révén két mezőnygólt is felírhattak a nevük mellé, amire egészen hihetetlen, de egyszerűen nem tudtunk mit reagálni.

A futójáték borzasztó gyenge volt, Cook bár visszatért, mondjuk a sérülése miatt nem tudott kiemelkedően teljesíteni, sőt a meccs vége felé meg is sérült, bár később visszaállt. Mattison sem tudott sokat hozzátenni a játékhoz.

Cousins szériája megtört, mert bár a Jefferson-nak kiosztott első negyedbeli TD passza volt a 100., amit Vikings színekben szerzett a továbbiak sajnos nem követték. Jött viszont az első eladott labda, amivel már ő sem hibátlan, ráadásul elég tiszta interception volt, tehát nem csak ilyen véletlen odapattanó. A meccsen jópár lehetett még volna ebből, de szerencsére ezek elmaradtak. Nem maradt el viszont a vereség a Brown pontosan kettő mezőnygóllal volt jobb nálunk, de összességében két botrányosan támadó meccsét láthatta a nagyérdemű. 

Sokan már most Zimmer fejét követelik, de egyelőre nincs változás. Persze, a soron következő meccsen, a Lions ellen is így leszerepel a csapat könnyen lehet, hogy lesújt a pallos. De igazából, ha engem kérdeztek a vezetőség a bye week-en fog lépni. De addig még hátravan az eddig csak vereséget szenvedő csoportellenfél Lions és idegenben, a Darnold-al jó szereplő Panthers.

A végeredmény tehát Cleveland 14, Minnesota 7, nem is kell többet mondani. Találkozunk a Lions ellen.

fotó: vikings.com

Beharangozó 4. hét: BROWNS-VIKINGS

Régi ismerős látogat el most hozzánk, ugyanis a volt támadó és special team koordinátorunk Kevin Stefanski és Mike Priefer vezette Cleveland Browns lesz a vendégünk az idei szezon negyedik játékhetében.

Legutóbbi találkozásunkkor a Vikings magabiztosan hozta le a meccset, akkor 33:16 arányban tudtunk nyerni. Sőt ezt a győzelmet páran személyesen is átélhették, mert az a találkozó London-ban volt.

A mai viszont Minnesota-ban lesz a mi várunkban, amit jó lenne megvédeni. Két nagyon hasonlóan játszó csapat fog találkozni éppen ezért szoros meccs várható. Múlthéten láthattuk, hogy ha bevonjuk a tight end-et a játékba akkor nagyon dinamikus lehet az offense. Conklin 7 elkapással vitte előre a támadókat, de Thielen 6 és Jefferson 11 elkapása is nagyban segített minket. Nem utolsó sorban, mindhárman szerzetek egy-egy hatpontost. Ebből is látszik, hogy tényleg van értelme nálunk a TE játéknak, ami az utóbbi időben gyakran a majd ő blokkol és jól van úgy sémára állt rá. Itt még meg kell említeni, hogy a Thielen-Jefferson páros a 2020-as idény kezdete óta a legeredményesebb elkapó páros a ligában, ők szerezték a legtöbb TD-t.

És ebben kell bíznunk, mármint a passzjátékban, mert bár Mattison tökéletesen játszott a Seahawks ellen, ráadásul Cook is visszatér ma, a Browns védelme nagyon leszedte a pályáról a Bears futójátékát egy hete. Igaz, a mi futójátékunk kicsit magasabb szintet képvisel csoportellenfelünknél, de akkor sem lesz egyszerű. Kiegyensúlyozott playhívás kell, de szerintem a passzoknak kellene dominálni ma hazai oldalon.

Ehhez viszont jó támadófalra lenne szükség, mert ellenkező esetben a Cleveland védelme szétszed. Ezt láthattuk az elmúlt játéknapon is, mikor az ohio-i defense kilenc alkalommal vágta földhöz a Chicago irányítóját, ebből Garrett egymaga. 4,5-t vállalt magára. Ezzel meg is ásták a sírják Fields játékának, aki 3,4-es yardátlaggal csak 68 yardot volt képes passzolni, nem is mentek sokra vele. Cousins azért már szint. Eddig eladott labda nélkül 300+ yardos meccsenkénti passzolt átlaggal és 8 TD-vel az egyik legeredményesebb irányító a ligában. Képzeljétek el, ha még rendes fal is lenne előtte.

Átnézve a labda másik oldalára amitől nekünk igazán tartanunk kell, az nem feltétlen Mayfield tündöklése, hanem a futójáték. A Chubb-Hunt páros ligamásodik a futott yardot tekintve, a Chicago-t is bőven 200 yard felett futották le. És itt lehet az, ahol nagyon meg tudnak futni, illetve hát fogni, mert emlékezzünk csak egy hete a Seahawks is nagyon könnyedén termelte a yardokat a földön. Ráadásul a ligának nem az élmezőnyébe tartozik a védelmünk, sokkal inkább a másik végébe. Ez a sok bekapott pontnak és a rengeteg yardnak is köszönhető. De mit is várunk el egy védőkoordinátorból lett vezetőedzőtől.

A sok szájtépésnek is vége egyszer, ennek most mindenképp. Lássuk, hogy mire megyünk a szezon negyedik játékhetén. A meccs magyar idő szerint 19 órakor kezdődik, bízzunk abban, hogy ezen a meccsen is pozitív irányba befolyásoljuk a playoff részvételi esélyeinket. SKOL!

Csupán egyetlen év a különbség egy NFL-es és egy egyetemi csapat támadófalának átlagéletkora között

Furcsa ezt kimondani, de a helyzet most tényleg ez, hiszen a itt Minnesota-ban a Vikings és a Gophers csapatának támadófala között átlagban csupán egyetlen év a különbség.

Idén nagyon fiatal támadófallal áll(hatna) ki a Minnesota Vikings csapata az NFL szezonra, melynek átlagéletkora csak pár nappal van 24 felett. Az egyetemi bajnokságban szereplő Minnesota Golden Gophers támadófala pedig átlagosan csak egy évvel fiatalabb. Most akkor ők öregek lennének?

Szó sincs róla, csupán a Vikings együttesénél újjal próbálkoznak és reméljük ez a próbálkozás be fog válni. Ha minden rendben lett volna az indulásnál, akkor ez meg is állta volna a helyét. Normál esetben a Vikings az O’Neill, Davis, Bradbury, Cleveland, Darrisaw ötöst küldte volna fel, de sérülések és teljesítménybeli adottságok miatt végül eddig ez nem jött össze. Nekik az átlagéletkoruk alig haladja meg a 24 évet. Most lehetne itt az idő, hogy ez az ötös összekovácsolódjon, és egy nagyon ütős támadófalunk lehetne.

És akkor itt van a Minnesota Golden Gophers, akiknél a Schlueter, Andres, Schmitz, Olson, Faalele ötös átlagéletkora majdnem 23 év. Furcsa, de tényleg így van. Az, hogy ez így alakulhatott közrejátszik a koronavírus is, ami miatt tavaly teljesen felfordult az egyetemi liga.

Furcsa kicsit, hogy a Gophers támadófalából négy ember is idősebb, mint a Vikings újonca, Darrisaw. Aki ugyan sérülés miatt még nem mutatkozhatott be, de a héten már edzésbe állt, így nagy az esély rá, hogy debütál a soron következő, Cleveland elleni meccsen.

A Vikings három, míg a Gophers négy meccsen van túl az idei szezonban. Eddig mindkét együttes a vártnál kicsit rosszabbul teljesít. A Vikings ugye meglepetésre első két meccsén alulmaradt, de a Seahawks ellen szép győzelmet aratott.

A Gophers az idénynyitón az Ohio State ellen ugyan kikapott, de termelte a pontokat. A másik két meccsén magabiztosan nyert, de a legutóbbi Bowling Green ellen csúnya véget ért a találkozó. 30 pontos favoritként 14:10 arányban alul maradt a Gophers. 2019 óta nem volt ekkora upset az egyetemi bajnokságban, hogy egy ekkora favorit csapat alulmaradjon az ellenfele ellen.

Folytatás jön mind a két csapatnak. A Minnesota Vikings vasárnap este a Cleveland Browns, míg a Minnesota Golden Gophers szombat este a Purdue Boilermakers ellen lép pályára a hétvégén.

Ezt a posztot még a szezon előtt kezdtem el írni, de abbamaradt. Akkor még nem volt tudható, hogy Darrisaw nem épül fel és az egyéb változtatásokat sem. De ennek ellenére maga tény, hogy ilyenre van lehetőség, hogy egy egyetemi és egy profi csapat támadófala ennyire közel legyen korban egymáshoz érdekes.

fotó: AP

Nem várt siker hazai pályán, a Vikings simázott a Seahawks ellen

Oké a simázott kicsit költői túlzás, de igazából csak a félidőig volt kérdés, hogy ezt a mérkőzést melyik csapat fogja megnyerni, a Vikings odatette magát és azt a meccset nyerte meg az első három közül, amelyiket legkevésbé vártuk. 

Hazai pályán nem nagyon adtunk esélyt a Seahawks-nak, hogy érvényesüljön, annak ellenére, hogy a vendégek a meccs elején viszonylag könnyedén kerültek egy TD-nyi előnybe.

A védelem nagyon nem volt a helyzet magaslatán, Breeland csak kísérő szerepet játszott Metcalf mellett, jöttek is felé a passzok, az elkapó meg köszönte szépen azokat, szerzett is egy TD-t.

Nem volt csüggedés, mert a most is remek meccset managelő Cousins megpasszolta Conklin-t, aki máris egyenlítetett. És bizony egyenlítettünk is, most Greg Joseph nem hibázott, magabiztos volt mind a három extrapontja, mind a három mezőnygólja.

Szóval Cousins. Rá nagyon nem lehet idén panasz, bármennyire is próbált ráhárítani Zimmer az első meccsen. Idén eddig 8 kiosztott TD passza volt, nem volt eladott labdája. Bőven 73% felett passzol és ha így halad, akkor a projekciója az év végére 43 TD passz lehet eladott labda nélkül. Ez persze elképesztő lenne és minden kételkedőnek (köztük nekem) is odamutatna, hogy minek kételkedtünk, de lesznek majd nehéz ellenfelek is, akik ellen nem biztos, hogy így fog menni, de amíg kitart a lendület, vezeti a csapatot. 

A második negyed elején talán kicsit aggódni is kezdhettünk, hogy már megint hozzuk a régi formánkat, a Seattle tíz pontos előnyre tett szert, de félidő előtt szerencsére megvillant a mi offense-ünk is és Jefferson, valamint Thielen TD elkapásával már az öltözőbe vonulásra magunkhoz ragadtuk az előnyt.

Érdekesség is volt a meccsen, méghozzá Justin Jefferson, aki elérte profi karrierje 100. elkapását is. Ez önmagában nem nagy dolog sok elkapó átesik ezen, viszont ő lett a legrövidebb idő alatt ezt elért játékos. Jefferson-nak, mindössze 19 meccsre volt szüksége ehhez a bravúrhoz. Eddig ezt a rekordot Steffon Diggs (2015-16) és Jermaine Wiggins (2004-05) vezette, mindketten a 20. meccsen érték el a 100. elkapásukat.

A második félidő igazából a védelmekről szólt, akik nagyon szépen végezték a dolgukat, de szerencsére a mieink voltak a jobb munkások. A Seahawks ugyanis engedett három mezőnygólt, míg a mienk nulla ponton tartották a Wilson vezette támadóegységet, így némi meglepetésre a Vikings legyőzte a Seahawks együttesét és ezzel megszerezte a katasztrofálisan induló szezon első győzelmét.

A vége tehát Seahawks 17, Vikings 30. Innen várjuk a folytatást, ami majd a három meccses hazai sorozatból a második lesz, ellenfelünk a Kevin Stefanski irányította Cleveland Browns lesz, akik a hétvégén lépni sem engedték csoportellenfelünket, a Bears-t.

fotó: vikings.com

Beharangozó 3. hét: SEAHAWKS – VIKINGS

Újra vasárnap, így újra Vikings meccs, ami reméljük jobb véget fog érni, mint az első két héten, de ehhez ma nagyon összeszedett és kiemelkedő teljesítményekre lesz szükség.

Most vagy soha pillanathoz érkezett a Vikings, ami viszont elég szomorú, hogy már a harmadik héten itt tartunk. Ma ugyanis csapatunknak mindent meg kell tenni a győzelemért, sőt győzni kell, mert ellenkező esetben már most le kell mondani a rájátszásról szőtt álmainkról. Persze matematikailag még egy újabb vereség esetén is van lehetőség, de ez a lehető legminimálisabbra fog csökkenni.

Nem lesz egyszerű a feladat, Russell Wilson ellenünk még soha nem vesztett el találkozót, eddig öt meccséből minden alkalommal győztesként vonulhatott le a pályáról. Nem lesz egyszerű feladat már csak azért sem, mert jelentések szerint, Dalvin Cook kihagyja a mai találkozót bokasérülés miatt. Cook már a héten sem vett részt az edzéseken, de reméltük csak elővigyázatosságból. Most viszont egyre jobban úgy tűnik, ő ma kimarad. Ezt mutatja az is, hogy felhoztuk a gyakorlócsapatból Ameer Abdullah-t is.

A CB sorunk nem túl acélos, Peterson még csak-csak, de Breeland elég felejthető teljesítménnyel rukkolt elő eddig. Most viszont egy elég eredményes elkapó párossal, a Lockett-Metcalf duóval kell farkasszemet nézniük, Wilson ma nagyot mehet az amúgy sem gyenge passzjátékával.

És az a helyzet, hogy nem igazán tudunk most olyan egységet vagy területet mondani a csapaton belül, ahol a Seahawks-on fogást tudnánk találni. A támadófalunk nem túl acélos Cousins gyakran menekülésre kell, hogy fogja.

Akkor lehet esélyünk, ha sok pontot tudunk szerezni és valami csoda folytán, nem úgy, mint egy hete.

Meglátjuk mi lesz, bízzunk abban a srácok fejben és persze a pályán is összeszedik magukat és átérzik a súlyát annak, amit a mai meccs jelenteni fog. És tetszik vagy nem tetszik most már az edzőjükért is játszanak valamilyen szinten, mert Zimmer alatt inog a kispad. Nem azt mondom, hogy ettől majd megint nagyon stabil lesz, de valamelyest elvonulnak a viharfelhők. A meccs magyar idő szerint este 22:25-kor kezdődik. SKOL!

Balszerencse a meccs végén, de nem fogható csak erre a Vikings újabb veresége

Nem vártuk hogy a második fordulóban nyerünk, de tisztes helytállást azt megköveteltünk.

A srácok, leginkább az offense odatette magát, ennek köszönhetően a végéig kiélezett volt a meccs és minden esélyünk megvolt a sikerre.

Zimmer-nek egy szava sem lehetett Cousins-ra a félidőben, hogy esetleg lassan kezdett volna, ugyanis nem egész 40 másodperc alatt máris TD-t ünnepelhettünk. Cousins KJ Osborn-t kínálta meg egy 64 yardos passzal, aki egy remek elkapás és versenyfutás után végül TD-t szerzett.

Nagy volt az adok-kapok a meccsen, az első félidőben hat alaklommal is gólvonal mögé értek a labdával a csapatok. Szoros volt a meccs végig, pedig volt lehetőségünk ellépni a félidőre, viszont ezt nem tettük meg, sőt hazaiak egy ponttal felénk is kerekedtek a félidőre, mert bár ugyanúgy szerezték a pontokat, mint mi, viszont Joseph kihagyott egy extra pontot.

Ekkor még nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, de mint kiderült bőven mérkőzésbefolyásoló volt.

Láthattunk egy franchise rekordot is, igaz nem a Vikings-tól. Matt Prater, aki amúgy is szépen rúg távolról, megrúgta a Cardinals történetének leghosszabb mezőnygólját, egész pontosan 62 yard-ról talált be.

Az amúgy nagyon gyengén muzsikáló védelemben, már ami a bekapott pontok ismeretében megállapítható, azért voltak szép teljesítmények. Danielle Hunter háromszor sackelte Murray-t, de ott van például Nick Vigil, aki nagyon jól játszott. Volt egy hihetetlen reflexxel elkapott fumble-ja is, de érvénytelenítették, mert csak egy lábbal tudott az oldalvonalon belül maradni. Ezután viszont Murray passzát szerezte meg és 38 yardos interception TD-t szerzett. Bár nem az első szerzett labdája volt karrierje során, a labdaszerzést TD-re váltani viszont most először tudta.

A meccs végén volt esélyünk a meccs megnyerésére. Greg Joseph ált oda a labdához és bár kihagyott egy extra pontot, bíztunk benne, mert egy hete 53-ról is magabiztosan értékesítette a kísérletet és ezen a meccsen is berúgta már 52 yardról ráadásul kétszer is. A táv 37 yard volt, de sajnos a labda célt tévesztett és a kapufát kívülről került. Ez a Cardinals győzelmét jelentette és azt is, hogy a Vikings megint kikap, sőt 0-2-es mérleggel kezdi a szezont. 

Viszont csak halkan megkérdezzük, hogy miért nem csináltunk semmit, mikor Osborn elkapta a labdát az ellenfél 19 yardos vonalánál és volt még hátra 41 másodperc? Miért kellett lepörgetni azt az órát, mikor ott volt még egy időkérésünk is? Futhattunk még volna, hogy még közelebb kerüljünk a gólvonalhoz, de mivel ott volt a pályán Thielen, Jefferson, Osborn és Cook is simán rámehettünk volna a TD szerzésre is. Ehelyett lepörgettük az órát 41 másodpercről 2 másodpercre, majd rúgtunk egy mezőnygól kísérletet. Ez persze kimaradt, most mindent ráfogunk a kickerre, hogy de hát ő hagyta ki. Ez most sajnos így lesz, így kerül be a történelemkönyvekbe, pedig ez ugyanúgy edzői hiba is. Sőt.

A végeredmény tehát Vikings 33, Cardinals 34, csapatunk 0-2-es mérleggel áll az NFC North utolsó helyén, jó távol a rájátszástól.

Két idegenbeli meccs után most hazatérünk és otthon folytatjuk a szezont. Ellenfelünk a Seahawks lesz, akik az első heti magabiztos győzelem után a Titans ellen hosszabbításban kikaptak. Nem vár ránk könnyű meccs.