A védelem egy negyeddel korábban lépett le, ez majdnem a meccsbe került

Megint csak épphogy, de megmenekült Mike Zimmer a kirúgástól, a Vikings ugyanis egy bőven nyerhető meccsen csak hosszabbításban tudott felülkerekedni az ellenfelén.

Már szinte minden érv elfogyott Mike Zimmer megtartása mellett, valószínű most is csak az menti meg őt, hogy a csapat nem szenvedett vereséget és a rossz kezdés után a bye week-ra 3-3-as mérleggel mehetünk.

Kicsit halványak voltunk az első félidőben és mivel a legutóbbi 4 meccsen a második félidőben a támadósor egyetlen TD szerzést sem tudott felmutatni, kicsit aggódhattunk.

Igazából meg volt a lendület, de a végső lépés mindig hiányzott. Két drive-ban is csak mezőnygólig jutottunk a TD helyett, így a hazaiak az első negyedben is már vezetést tudtak szerezni. Mindezt annak ellenére, hogy Darnold első passzkísérletét az eddig gyengén muzsikáló Breeland húzta le. Sajnos mint írtuk ebből a bravúros labdaszerzésből is csak három pontot tudtunk összekaparni, holott bőven meg lett volna a lehetőség a TD-re is.

A második negyedet TD-vel kezdtük. Az eddig mellőzött Chris Herndon 2 yardos elkapásával ismét vezetést szereztünk, amit a félidőre a Panthers csak kozmetikázni tudott.

Az előbb említett okok miatt viszont kicsit aggódhattunk, hiszen a meccs eddig látott része sem volt valami meggyőző, én személy szerint borzalmas folytatásra számítottam. A harmadik negyed fele igazából akciómentesen telt el, a végére azonban három TD-t is láthatott a közönség. Előbb a Panthers Robinson révén jutott előnyhöz, de a második félidőre magára találó Dalvin Cook is megszerezte a maga TD-jét. Cook egyébként a lassú kezdés ellenére nagyon is szép teljesítményt tudott összehozni. 140 futott yard és 1 TD, emellett volt két elkapása is. És ha már lekapás.

Az egy hete szinte teljesen mellőzött Thielen kimagaslót hozott. Cousins 11 passzát húzta be, amiből 126 yardot és egy nagyon fontos TD-t is szerzett. Jó volt látni, hogy a legbiztosabb kezű elkapó ismét nagyot megy. Ott volt még Jefferson is, akinek ugyan csak 80 yard jött össze, de az fontos volt. Ráadásul ezzel a teljesítménnyel JJ lett a ligában az egyetlen olyan játékos, aki a szezon eddigi összese meccsén legalább 65 elkapott yarddal rendelkezik.

A védelmünk nagyon rendben volt, három labdaszerzésükkel nagyban hozzájárultak a csapat sikeréhez. Volt viszont egy bökkenő, valami oknál fogva úgy döntöttek, hogy egy negyeddel előbb fejezik be a meccset. Persze ott voltak a pályán, de mintha nem is azok lettek volna, akik három negyeden keresztül végig meccsben tartották a csapatot. A találkozó vége előtt még 11 ponttal, fél perccel a vége előtt pedig már nem is vezettünk. Robby Anderson a Panthers elkapója egész meccsen peches volt, a felé menő 11 labdából csak hármat tudott megszerezni, de pont akkor tudta magát összeszedni, mikor nem kellett volna. Anderson a meccs végén elkapta Darnold passzát az endzone-ban és mivel a kétpontos kísérletük is sikerült készülhettünk a hosszabbításra. Természetesen volt még idő támadni és végül sikerült is rúgótávolságra elérni, 47 yardról Greg Joseph próbálkozhatott. Ezen a meccsen két rövidebb mezőnygólt berúgott, de 54-ről egyet csúnyán mellélőtt. És ahogy az lenni szokott, ez is mellément, így jöhetett a hosszabbítás.

Itt mi kezdtük a támadást és igazából esélyt sem adtunk a Panthers-nek, hogy vissza tudjon támadni, mert Cousins a mindent eldöntő passzával KJ Osborn-t célozta meg, aki bravúros elkapása után önfeledten örülhetett a társaival együtt, mert végül, ha nagy neheze is, de megnyertük a meccset.

Minnesota 34, Carolina 28. Igazából meg van a siker és az egalizált mérleg is, de szerintem ez sem menti meg a szezon végén Zimmer-t. A szezon közbeni edzőváltás szerintem lekerül a terítékről, de itt a szezon végén, függetlenül az eredménytől változtatni kell.

1961 óta összesen 11 alkalommal állt a Vikings hat lejátszott mérkőzés után 3-3-as mérleggel. Ebből 5 alkalommal sikerült elérni a rájátszást, legutóbb 2008-ban.

Nem mondom, hogy idén meglesz a playoff, de látva egynéhány csapatot a ligában, komoly fejlődéssel a Wild Card hely már nem csak egy ködbe veszett esélyt jelent.

Most pihenünk. Mármint a csapat, mi nem, mert jövünk egy rövid mi volt eddig és majd később egy mi várható ezután cikkel és persze az új sorozatunk a Random Vikings második része is megjelenik.

És miután ezt leírtam jött a hír, hogy sajnos IR listára kerül Patrick Peterson, mert combizom sérülést szenvedett. Ez legalább egyhónapos pihenő lesz, azaz minimum három meccsen nem számíthatunk a veterán CB-re. Zimmer szerint bíznak a felépülésében, nem hinné hogy olyan súlyos lenne, ami miatt véget érne a szezonja.

fotó: vikings.com

Beharangozó 6. hét: VIKINGS – PANTHERS

Az egy héttel ezelőtti, Lions ellen kiszenvedett győzelem után, most itt a lehetőség a csapat számára, hogy a pihenőhétre úgy menjen el, hogy egalizálja a mérlegét.

A Bengals és a Cardinals elleni vereséget követően jött egy Seahawks elleni meglepően magabiztos siker, majd a Browns elleni valami után nyögvenyelősen legyőztük a Lions-t, így ma esélyünk van arra, hogy 3-3-ra mentsük a mérleget a borzasztó kezdés ellenére is.

Ehhez viszont a Carolina Panthers csapatán vezet az út, akikkel ma idegenben kell megmérkőznünk.

Már most jó hír a Vikings szurkolóknak, hogy mindenki tudja vállalni a játékot nálunk, ideértbe Jefferson-t, Thielen-t, Barr-t, Cook-ot és meglepő módon Pierce-t is. Ugyanez hazai oldalról már nem mondható el, hiszen Christian McCaffrey továbbra sem bevethető, így a Panthers kiváló futója ma csak az oldalvonalról fogja a meccset megtekinteni.

Két helyen nyerhetjük meg ezt a mai meccset, de akkor mindkét egységnek jónak kell lenni. Elsősorban a védelemre támaszkodhatunk, akik az utóbbi két meccsen bebizonyították, hogy végig partiban tartják a támadókat, annak ellenére, hogy ők gyakran úgy tűnik semmit nem is csinálnak. Griffen és Hunter ma is tarolhat a Panthers offense ellen, ketten nagyot mennek idén. Griffen az elmúlt négyből három meccsen, míg Hunter az összes meccsén legalább egyszer sackelt az ellenfél irányítóját. Erre ma is megvan az esély, Darnold sokat mozog ki a zsebből, könnyebb célpont lehet, mint mondjuk egy hete Goff. És ha már célpont, Darnold az elmúlt két meccsen ötször is eladta a labdát, ebből háromszor múlthéten. Igaz idén nem emelkedünk ki interception téren, már ami a szerzést illeti, de most itt a lehetőség a mutatók alapos javítására.

A másik egység, ami a meccset nyerheti nekünk értelemszerűen a támadóegység, amiből az elmúlt két héten nagyon keveset láttunk. Jobban ki kellene használni, hogy ilyen emberek állnak ott, mint Thielen, Jefferson, Osborn, Conklin. Oké Jefferson a Lions ellen 120+ yard felett kapott el, na de Thielen, aki magabiztos minden téren csak háromszor került célkeresztbe és akkor is csak a meccs végén. Ilyen méretű luxust nem engedhetünk meg magunknak.

Na meg persze az edzők sem, akik alatt alaposan inog a kispad, gondolok itt Zimmer vezetőedzőre és a rengeteg alkalommal érthetetlen játékot hívó Klint Kubiak támadó koordinátorra.

Ezt a Lions és Browns elleni is látott szerencsétlenkedést és “nem túl konzervatív” playhívást be kell fejezni, mert a saját állásukkal játszanak.

Két meccs előtti bejelentés is történt. Az egyik, hogy új kezdő bal oldali tackle-je lesz a csapatunknak, Rashod Hill-t, a már teljesen egészséges Christian Darrisaw váltja, aki kezdő lesz és a snappek döntő többségében ő lesz a pályán. Darrisaw sérülése miatt csak a legutóbbi héten tudott bemutatkozni, a Lions ellen 26 snap erejéig volt a pályán, de mivel ő a csapat jövője, most már kezdőként számolnak vele.

A másik bejelentés, hogy a héten szerződtetett Luke Stocker máris aktiválásra került a tartalékok közül, így akár ő is játszhat ma. Erre mármint az aktiválására és egyáltalán a szerződtetésére azért volt szükség, mert az amúgy is vékony TE poszt Ellefson kiesésével tovább gyengült. Stocker, amennyiben pályára lép inkább blokkolni fog, már csak azért is, mert ez jobban megy neki, mint az elkapás.

Ma este héttől meglátjuk, hogy mire megyünk a bye week előtt. Fennáll-e a veszélye majd az edzőváltás lehetőségének a bye week-en. Ezekre ma este választ kapunk.

Random Vikings #1 – Devin AROMASHODU

Indítunk egy új sorozatot, ami remélem tetszeni fog nektek is. Ebben a bejegyzés sorozatban egykori és jelenlegi Minnesota Vikings játékosokat fogunk megismerni teljesen véletlen sorrendben.

A Vikings története során több, mint 1000 játékos fordult meg a csapatnak és ezek csak azok, akik legalább egy meccs erejéig pályára is léptek. Most belőlük szemezgetünk a tervek szerint minden héten szombaton kerül fel egy rövid bemutató, amiben a korábbi/későbbi illetve természetesen a Vikings-ban töltött időszakáról emlékezünk meg. A bemutatott játékosok kiválasztása teljesen random módon zajlik, nincs semmi koncepció.

Első játékosunk, akit “kisorsoltunk” az az egykori elkapónk, a floridai születésű Devin AROMASHODU.

Devin Aromashodu, teljes nevén Gbolahan Devin Aromashodu a 2006-os évben érkezett meg az NFL-be. Az Auburn egyetemen játszó játékos a Miami Dolphins csapatának érdeklődését keltette fel, akik a hetedik körben ki is választották a játékost.

Sajnos nem sikerült jól neki az edzőtábor, mert végül nem került be a végső keretbe. Miután a Miami nem szerette volna őt átkerült a Colts-hoz, majd később a Texans-hoz. Itt csak a tartalékcsapatig jutott, de 2007-ben megkapta a lehetőséget ismét a Colts-tól, akiknél hat alapszakasz mérkőzésen játéklehetőséghez is jutott.

Első sikere igazán a csoportrivális Chicago Bears-nél volt, itt szerezte első profi TD elkapását is, amit még három követett abban az évben.

2011-ben került a Minnesota Vikings együtteséhez, ahol két évig teljesített szolgálatot. Ekkor egy éves szerződést kötöttünk vele és 16 meccsen kapott lehetőséget. Mondjuk úgy, hogy nem a legbiztosabb kezű elkapónk volt, a felé dobott labdák mindössze 34,9%-át kapta el az itt töltött két éve alatt. Ennek ellenére a Minnesota-i érája volt a legeredményesebb elkapásokat és elkapott yardokat tekintve is.

Egyetlen hatpontosát a Vikings-ban 2011-ben a Kansas City Chiefs elleni idegenbeli meccsen szerzete. McNabb passzolt neki egy hosszút, és vetődve az endzoneban egy 34 yardos TD-t szerzett.

Aromashodu 2013-ban végül visszatért a Bears együtteséhez, ahol már csak az előszezonban kapott szerepet, az aktív keretbe végül nem került be.

Mostantól minden szombaton tervezünk egy ilyen rövid bemutatót írni egy-egy Vikings játékosról, remélem tetszeni fog nektek.

Miért lökdösődött Kirk Cousins és Mike Zimmer a Lions meccs megnyerése után?

Noha az ember azt gondolná, hogy a győztes mezőnygól megünneplése emelné fel mindkettejük hangulatát, de vajon mi az igazság valójában és mi is hangzik el?

Pontosan lehet hallani, hogy a játékostól a már-már védjegyévé vált „You like that?” kijelentés hangzik el háromszor is. Ezt maga a vezetőedző is megerősítette a meccs utáni sajtótájékoztatón.

Ez eddig rendben is van, hiszen nyertünk, nagy az extázis és az öröm, de akkor mi volt az a nagy lökdösődés, ami inkább volt kínos és furcsa, mint örömteli.

Ezt valószínű soha nem tudjuk meg, de tényleg furcsa volt.

Azt ugye tudjuk, hogy az irányító és a vezetőedző között nem mindig nagy az egyetértés az utóbbi időben. Emlékezhetünk az első meccs félidejében lényegében Zimmer Cousins nyakába varrta a lassú kezdést. De már az idei év felkészülési szakaszában is felelőtlennek nevezte a vezetőedző az irányító, aki nem oltatta be magát a Covid ellen, szinte ezzel veszélybe sodorja a csapattársait. Aztán most itt vannak ezek a teljesen érthetetlen playhívások, ami miatt Kubiak alatt forrósodhat a kispad, de persze Zimmer helyzete sem rózsás. Hogy Márió a harmonikás szavaival éljünk, repülünk a mától a holnapig. Talán így lehetne nagyon szépem megfogalmazni Zmmer helyzetét is, aki nem tudja, hogy melyik az utolsó napja a csapatnál.

Egy biztos, hogy ezügyben nem fog túl sok írás megjelenni, mert igazából csak maguk az érintettek tudnának pontos magyarázattal előállni, de ők szerintem többet nem fognak mondani.

Zimmer helyzetéről meg még annyit, hogy most megyünk a Carolina-hoz, amely meccsen eldől, hogy már a bye week alatt vagy csak az év végén válunk meg az edzőtől. Szerintem így lesz, na és szerintetek?

fotó: espn.com

Botrányos támadójátékkal és egy szerencsés végkimenetellel nagy nehezen, de megvan a szezon második sikere is

Nagyon nagy mázli, hogy ez a meccs magyar idő szerint este hétkor kezdődött, mert ha ilyen teljesítmény miatt kellene éjszakázni, akkor nagyon meggondolná magát az ember, hogy folytassa-e a meccsek követését a szezon hátralévő részében.

Borzalmasan gyenge a Vikings támadójátéka és azon belül is a játékok hívása, ez a Lions elleni meccsen nagyon előjött. És bár a vezetőedző szerint nem érezni azt, hogy túl konzervatív lenne a támadójáték, mi szurkolók is azon vagyunk, hogy persze ez nem konzervatív, ez szar.

Elnézést a vulgáris kifejezésért pláne a kiskorú szurkolóktól, de egyszerűen nem nincs jobb szó, amivel a Lions elleni játékhívásokat és az ezzel járó támadójáték milyenségét ki lehetne fejezni. Négy alkalommal volt a meccsen olyan harmadik számú kísérletünk, amikor több, mint 9 yardot kellett volna megtenni. Mi történt? Igen, mind a négy alaklommal screen passz volt. Csak gratulálni tudok a hívásokhoz. Kár, hogy elfelejtették, hogy már nem a hetvenes évek vannak, hanem 2021.

A meccs megint nem hozott túl sok pontot, ami kiábrándító pláne úgy, hogy én csak a Vikings-tól 40-et vártam.

Az első negyedben csak két mezőnygólt láthattunk, meg igen gyengén muzsikáló támadójátékot mindkét oldalról.

A második negyedben nagy nehezen megszereztük az első TD-nket, hála Mattison 15 yardos elkapásának. Cousins tehát megint passzolt egy hatpontost, de sajnos messze  nem olyan az ő teljesítménye sem, mint az első három héten volt. Míg a  Bengals, a Cardinals és a Seahawks ellen összesen 8, addig most a legutóbbi két meccsen csak kettő kiosztott TD passza volt. És itt is nagyon kiüt Kubiak érthetetlen playhívási stratégiája.

A félidőre tehát, ha nem is hatalmas előnnyel, de kivonulhattunk.

Majd jött a második játékrész, ahol a harmadik negyedben semmi nem történt az égvilágon.

A záró etapot Greg Joseph kezdte meg egy 55 yardos mezőnygóllal, amire a Lions is válaszolt 40-ről.

Majd csak, hogy mi se maradjunk ki a vasárnapi mellérugdosásokból, Joseph a meccset akár lezáró mezőnygólt kísérletet szépen melléhelyezett 49 yardról. És ahogy ilyenkor lenni szokott jött az ellenfél és alig több, mint fél perccel a találkozó vége előtt megfordította a meccset egy TD és kétpontos kombival.

Ám még egy csavar volt a meccsen, ugyanis valami csoda folytán sikerült mezőnygól távolságba verekednünk magunkat és Joseph 54 yard-ról már berúgta, amivel megmentette a hátsónkat. És nem csak a miénket, hanem valószínű Zimmer-ét is, aki így még egy meccsig megtarthatja az állását biztosan. Minden a Panthers elleni találkozón fog múlni, mert utána itt a bye week, ahol lehet edzőcsere fog következni, amennyiben nem egalizált mérleggel fogunk pihenőre vonulni.

Mindezek ellenére, hogy most óriási mázlival nyertünk a változtatás elkerülhetetlen. És most mindegy, hogy most azonnal, egy hét múlva vagy a szezon végén, de Mike Zimmer munkáját meg kell köszönni. Nem tud fejlődni vele a csapat és ha tovább folyik ez a megrekedt projekt csak elherdálunk rengeteg tehetséget, akik többre érdemesek.

Fel kell rázódnunk, mert jön a Panthers, akik a kezdeti lendület után megtorpanni látszanak, de az ilyen csapatok a legveszélyesebbek. A végeredménnyel búcsúzunk, Lions 17, Vikings 19. Szebb jövőt!

fotó: vikings.com

Jubilált Cousins, megdobta a 100. TD passzát a Minnesota csapatában

Bár minden mozzanatát fájdalmas volt nézni az egy hete lezajlott Browns-Vikings meccsnek, Cousins számára, ha nem is az eredmény miatt, de emlékezetes marad az a találkozó és annak egyetlen Minnesota pontszerzése.

Cousins hat Washington-ban eltöltött idény után, 2018-ban csatlakozott a Minnesota Vikings csapatához. Kicsit irreális számokat tartalmazott a szerződése és tartalmaz még most is, de ha ez az ára egy normális irányítónak, akkor ez. Nyilván ha minőség kell, akkor annak ára van, almás termékeket sem azért adják (most már) drágán, mert hatalmasat akarnak keresni vele, hanem mert a minőségnek ára van.

És Cousins nem egy rossz irányító, nem elit, de ott van a jó irányítók között. Nyilván a teljesítménye nem csak rajta múlik, nem ez így nem igaz, hülyeséget írtam. A saját teljesítménye rajta múlik, az eredményessége viszont nagyban függ a csapattársaktól is.

Mikor megérkezett nagy álmokat dédelgettünk, mert végre betöltötték az irányítóposztot egy stabil emberrel, aki nagyon hiányzott.

Mára ott tartunk, hogy eddig háromból csak egy idényben sikerült rájátszásba vezetnie a csapatát, és ott is csak a Wild Card kört éltük túl.

Cousins-nak kiváló célpontjait voltak és vannak is jelenleg. Már múltidőben kell beszélni Kyle Rudolph-ról, aki stabil elkapásokat hozott ittléte alatt és ott volt Stefon Diggs is, aki már a Bills mezében alázza a védőket. De nem kell szomorkodnunk, szerencsére van itt nekünk egy Adam Thielen-ünk, aki mondhatjuk a semmiből jött és nőtt igazi profivá, de itt van Justin Jefferson, aki tarolt minden újonc rekordot tavaly és idén is kimagaslóan teljesít, jelenleg is már 100+ yard elkapása van a Lions elleni meccs szünetében.

Cousins tehát nem szenved célpont hiányban és ez a TD-k számában is meglátszik, hiszen a tavalyi 35 sikeres hatpontos passzát követően nagyon közel került, hogy jubiláljon csapatunkban.

Ez a múltheti Browns meccsen el is jött, hiszen a találkozó első negyedében, egy nagyon hosszú drive után Justin Jefferson behúzta Kirk passzát, amivel Cousins lett a Vikings negyedik olyan irányítója, aki itteni karrierje során legalább 100 TD passzt ki tudott osztani.

Fran Tarkenton, Tommy Kramer és legutóbb Daunte Culpepper volt képes elérni ezt a teljesítményt. És még azért arra várni kell, hogy Tarkenton-t letaszítsa az élről, hiszen ahhoz még további 140 TD passzt kéne kiosztani (bárcsak összejönne), de Culpepper 135 TD passzos eredményét, kis szerencsével már idén megdöntheti és felléphet a képzeletbeli dobogó harmadik fokára.

A Lions ellen dobott újabb TD passzával egyébként már összesen 101-nél jár, tehát nincs rossz úton.

Én azt mondom, hogy még legalább ennyit, ahogy azt születésnapi jókívánságoknál mondani szokás.

Beharangozó 5. hét: LIONS-VIKINGS

Utolsó meccs következik a nagy otthoni sorozatból, ellenfelünk az eddig teljesen ötlettelen, idén az eddig mutatottak alapján 0-17-et megcélzó Detroit Lions lesz.

Toronymagasan esélyesként várjuk a mai találkozót, lényegében nincs olyan ember, aki itt vendég győzelmet vár ma, még a legkételkedőbbek sem. Annak ellenére sem, hogy múlthéten semmi életjelet nem mutatott a támadóegységünk.

Ezen a meccsen pontok tucatjaival kell megszórnunk a Lions-t, hogy ha csak minimálisan is, de életben tartsuk a most csak pislákoló playoff reményeinket.

A pontok tucatjait pontosan így értem, mert ha ma nem szórjuk meg a Lions-t legalább 40 ponttal, akkor szomorú leszek.

De nézzük a tényeket. A tények pedig szomorúak. Defense oldalon visszakapunk egy nagy erősítést, Anthony Barr 21 meccs kihagyás után végre ismét ott lesz a csapatban. Így a linebacker sor még jobban megerősödik, futásoknál lesz szükség a szűrésre, mert az idén a Vikings védelmének egyik hatalmas gyengepontja. Nem lesz ott viszont Michael Pierce, aki könyöksérülése miatt megint nem játszik. Pierce eddig nagy blama a Vikings részéről. Nem lesz ott Dantzler sem, akinek pozitív eredményt mutatott a koronavírus tesztje, így COVID listára került.

Ha átnézünk a labda másik oldalára, az újonc Smith-Marsette lábujj sérülés miatt biztos nem játszik, de ami érzékenyebben érinthet, hogy Dalvin Cook csak kérdéses besorolást kapott és ha megint úgy fogja vállalni a játékot, mint egy hete, hogy sérült, akkor most sem számíthatunk tőle kiugró teljesítményre, sőt múlthéten szerintem csak hátráltatta a támadókat, bár a teljesítményt látva ez nem volt nagyon bonyolult.

Amiben bízhatunk, hogy a Lions védelme borzasztó teljesítményt nyújt idén és ezt tartósan hozzák. Itt lehet keresnivalónk nekünk, hogy feledtessük a múltheti, még vérszegénynek sem mondható pontmennyiséget.

Bár Jefferson egy hete is jó volt, az egyetlen TD elkapásunk is az övé volt, Thielen és Conklin, akik bár sokat voltak célpontok, elenyésző labdát kaptak csak el. Szerintem ma, mind a hárman, sőt idevenném Osborn-t is, fognak egy-egy hatpontost csinálni.

A meccsen tehát magunkat várjuk győztesnek, csak a fiúkon múlik, hogy megtoldják-e Zimmer edzősködésének idejét a Vikings-nál. Ez a mai meccs, remek lehetőség a restartra. Hétkor kezdünk.

A Cleveland védelme felőrölte az ötlettelen minnesota-i támadásokat, elfogadhatatlan vereség hazai pályán

Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon csalódottak vagyunk a Vikings legutóbb látott teljesítményét követően, mert nem igaz, hogy csak ennyi van a csapatban, vagy mégis?

Győzelemre készültünk, én megmondom az őszintét, szoros meccset, de hazai sikert vártam legutóbb vasárnap, de milliónyi szurkolótársammal együtt leszegett fejjel, csalódottan kellett ülnöm a meccs végén.

Ott még nem tartunk, mint az Újpest FC, akinek a hétvégi blamája után a szurkolók a “Vedd le a mezt!” skandálták. Itt még nem, de sokkal többet vártunk.

Volt egy nyitó driveunk, amit alaposan elnyújtottunk, és a végén Jefferson révén meg is szereztük a vezetést. Ott folytattuk, ahol a Seahawks ellen egy hete abbahagytuk. Majd jött a Browns és ők sem aprózták el az óra pörgetését, az első támadássorozatuk a második negyedre is átnyúlt.

Meglehetősen hosszan mutatkoztak be a támadók és így a védelmek is. Itt meg kell említeni, hogy a Browns a kétpontos kísérletre ment rá Chubb TD-je után, így átvették a vezetést, amit a meccs végéig már meg is őriztek.

Mindkét offense bőven hagyott kívánnivalót maga után, leginkább punt párharcot láthattunk. A vendégek McLaughlin révén két mezőnygólt is felírhattak a nevük mellé, amire egészen hihetetlen, de egyszerűen nem tudtunk mit reagálni.

A futójáték borzasztó gyenge volt, Cook bár visszatért, mondjuk a sérülése miatt nem tudott kiemelkedően teljesíteni, sőt a meccs vége felé meg is sérült, bár később visszaállt. Mattison sem tudott sokat hozzátenni a játékhoz.

Cousins szériája megtört, mert bár a Jefferson-nak kiosztott első negyedbeli TD passza volt a 100., amit Vikings színekben szerzett a továbbiak sajnos nem követték. Jött viszont az első eladott labda, amivel már ő sem hibátlan, ráadásul elég tiszta interception volt, tehát nem csak ilyen véletlen odapattanó. A meccsen jópár lehetett még volna ebből, de szerencsére ezek elmaradtak. Nem maradt el viszont a vereség a Brown pontosan kettő mezőnygóllal volt jobb nálunk, de összességében két botrányosan támadó meccsét láthatta a nagyérdemű. 

Sokan már most Zimmer fejét követelik, de egyelőre nincs változás. Persze, a soron következő meccsen, a Lions ellen is így leszerepel a csapat könnyen lehet, hogy lesújt a pallos. De igazából, ha engem kérdeztek a vezetőség a bye week-en fog lépni. De addig még hátravan az eddig csak vereséget szenvedő csoportellenfél Lions és idegenben, a Darnold-al jó szereplő Panthers.

A végeredmény tehát Cleveland 14, Minnesota 7, nem is kell többet mondani. Találkozunk a Lions ellen.

fotó: vikings.com