Szerző: Gergo Kmety

Folytatjuk egy olyan játékossal, aki két csapatban is kezdő tudott lenni és mindenhol szerették, de egy súlyos baleset következtében már nincs közöttünk.

Az, hogy az NFL-be került csak magának köszönheti, ráadásul mindenki meglepődött, mikor a Minnesota együttese a második körben kiválasztotta őt, hiszen csak egy harmadosztályú egyetem irányítója volt, ő Tarvaris JACKSON.

Annak ellenére, hogy a DIV 1-es egyetem, az Alabama State játékosa volt nem volt akadály, hogy igazán magasan keljen el a játékosbörzén. Persze ehhez tennie is kellett. Bár ezt akkor még nem tudta senki még ő sem, de a Vikings egész senior évét közvetlenül végigkövette, így történhetett meg, hogy a 2006-os NFL Draft-on nagy meglepetésre a másodi körben kiválasztottuk. 

Csapatunk akkori vezetőedzője, Brad Childress csiszolatlan gyémántként jellemezte Jackson-t, aki még sok örömet okozhat a csapatnak és a szurkolóknak.

Az újonc évének előszezonjában a pályára lépő 110 irányító közül a 15. legjobb teljesítményt nyújtotta, Mike Tirico, az ESPN munkatárs egyszerűen a jobb kezes Michael Vick-nek nevezte.

A nagy remények ellenére igazából sosem tudott úgy játszani mint remélték, inkább csak kiegészítő ember volt. Ettől a 2007-es idény eltért, mikor 12 meccsen volt kezdő, de akkor sem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani.

2008-ban már Rosenfels, míg 2009-től kezdve a kétszer visszavonuló és vissza is térő Brett Favre miatt nem lehetett kezdő.

2011-ben aztán újra megkapta a lehetőséget. Az akkoriban csak a Nyugati-Vikings-nak becézett Seattle Seahawks kezdő irányítója lett. Egy viszonylag eredményes szezon után aztán semmi jó nem következett számára, hiszen oda hozták mellé Matt Flynn-t, majd Russell Wilson-t is, aki egyből kezdő lett, így Jackson nem maradt. El is cserélték őt a Bills csapatához, ahol az egész idényben harmadik számú irányítóként számítottak, illetve nem számítottak rá.

2013-ban ismét a Seahawks felé vette az irányt, ahol végül három további évet húzott le és bár ő nem sokat tett hozzá, de Super Bowl-t is nyert.

A 2015-ös idényt követően szabadügynök lett, de az NFL-be már nem tért vissza.

A football-t nem kerülte el a profi pályafutása után sem, hiszen 2019-ben ő lett a Tennessee State irányító edzője.

Ám 2020 tavaszának egyik napján jött a szomorú hír, miszerint Tarvaris Jackson életét vesztette egy súlyos autóbalesetben. Alabama államban április 12-én este kilenc előtt pár perccel megpördült az autójával majd egy fának csapódott és felborult. A vizsgálatok kimutatták, hogy a 50 kph-s zónában majdnem 120 kph-val hajtott.

Tarvaris Jackson 36 évesen befejezte földi pályafutását, most már az égi football pályán osztja a passzokat.

Támadó oldalon folytatjuk, méghozzá egy olyan emberrel, aki többre volt hivatott mégis alig 5 évet töltött a ligában.

A támadófal nálunk örökös téma ezt próbálták 2015-ben kicsit megerősíteni a vezetők és ezért esett a választásuk T.J. CLEMMINGS-re.

A még mindig csak 30 éves ex-játékos nagyon hamar kikopott a ligából, mindössze 5 évet töltött a profik között, annak ellenére, hogy többet vártak volna tőle.

A Pittsburgh egyetemre járt, ahol eleinte a védelemben kapott szerepet, három idényen keresztül is defensive end poszton szerepelt. 2012-ben a Bowl meccsen lett először támadó falember, majd 2013-ban már az egész szezont ezen a poszton játszotta, minden meccsen kezdőként lépett pályára.

A Draft nem alakult neki túl jól, mert csak a 4. körben kelt el annak ellenére, hogy sokan top prospectként az első körbe várták a kiválasztását, ehhez képest nagyon sokat csúszott, igaz ehhez egy kisebb sérülés is hozzájárult.

Ennek ellenére a Vikings a 4. körben mellette tette le a voksát, ezzel szerezve egy jó játékost.

Azt nem lehet mondani, hogy a lehetőséget nem kapta meg, hiszen újonc évében a negyedik körig való csúszás ellenére minden meccsen kezdőként kapott szerepet a jobb oldali tackle poszton. Igaz, ehhez Loadholt kiesése is kellett. Clemmings ezzel franchise rekordot állított fel, ugyanis újonc létére kezdőként szerepelt az összes alapszakasz meccsen.

Egy évvel később ismét a kezdőben találta magát, de már a center másik oldalán, a szintén sérülés miatt kidőlő Matt Kalil helyett kellett beugrania.

Azt nem feltétlen lehet mondani, hogy annyira rossz volt, hiszen 2015-ben ő is tagja volt annak a falnak, ami Peterson-t hozzásegítette több, mint 1800 futott yard megszerzéséhez.

A sok kezdőként kapott lehetőség ellenére 2017 szeptemberében, még az új idény előtt lemondtunk róla.

A Redskins kapva kapott az alkalom és szerződtette őt. Itt összesen csak 6 meccset játszott és ebből csak kettőt kezdőként, mert megsérült és ’17 novemberében sérültlistára került.

Innentől kezdve megindult a lejtőn és három év alatt három együttesnél is megfordult, de mindenhol olyan sérüléseket szerzett még az edzőtáborokban és az előszezonban, ami miatt folyton sérültlistára kellett tenni, így a Redskins, a Raiders és a Bears csapatától is ugyanúgy távozott.

Pályára utoljára 2018-ban az Oakland Raiders színeiben lépett, után már nem tudott odaférni a pálya közelébe.

Rövid karrier volt, ami ígéretesen indult, de sajnos nagyon rövid időt élt meg.

Bár rövid ideig, mindössze 5 évig tartott az NFL-es karrierje, szerintem nem volt egy rossz játékos, többet érdemelt volna, pláne úgy, ahogy bemutatkozott.

Ismét a védelemből jelentkezünk egy játékossal, aki még mai is csak 32 éves, tehát simán a ligában kéne még lennie, de már 5 éve, hogy visszavonult, ő Audie COLE.

Amikor a középiskolában megismerkedett a football-al még több poszton próbálta ki magát. A védelemben safety és linebacker poszton játszott, de a középiskolában leginkább még irányító poszton szerepelt. És nem is rosszul, hiszen három éven keresztül masszív kezdő volt ezen a poszton és majd 4000 passzolt yard mellett 23 TD passzt is kiosztott.

Majd jött az egyetem és a számításait végül a védelemben találta meg a North Carolina State-n. 2007-ben redshirt miatt kimaradt, de egy évvel később az újonc évében már sok lehetőséget kapott, bár ekkor még inkább a speciális egységben.

Majd jöttek egymás után az évek és mindig egyre jobb és jobb számokat mutatott fel, így 2012-ben jó eséllyel pályázott arra, hogy elkel a Draft-on.

Ez meg is történ, igaz csak a hetedik körben került kiválasztásra, de a Vikings bizalmat szavazott neki.

Talán nem volt még olyan késői körös játékos, aki ekkorát tudott volna menni az első előszezonjában. Újoncként, pláne késői választásként nem minden meccsen kapott lehetőséget, de pont a születésnapomkor a Buffalo ellen olyat tett, amire nem sűrűn van példa még az elit játékosok esetében sem. A Bills ellen két egymás után playben lehúzta az irányító passzát és mindkét alkalommal TD-t szerzett belőle. A közönség szívébe azonnal belopta magát, a teljes stadion az ő nevét skandálta hosszú percekig.

Ennek ellenére szerint túl kevés lehetőséget kapott arra, hogy kibontakozzon. Bár a 2013-as idényben a védelemben viszonylag sokat szerepelt, öt meccsen kezdőiként is pályára léphetett, de leginkább a special team-ben való szereplés volt jellemző egész karrierje során.

Mikor lejárt az újonc szerződésre még maradásra bírtuk plusz egy évre, de a 2016-os idénye volt az utolsó, amikor a pályán volt.

2017-ben még a Jaguars és a Saints csapatainál is megpróbált visszatérni, de ez már nem jött össze neki, így egy rövid profi karrier után szögre akasztotta a stoplist.

Következzen most olyan játékos, akit sokan szerettek a Vikings szurkoló közül és ahhoz képest ki mögött kellett helytállnia nem is volt olyan rossz.

Futó poszton mindig jók voltunk, így volt ez a 2010-es években is, amikor nálunk játszott a samoai származású Matt ASIATA.

Asiata karrierjének egyik kezdete sem volt sima, ugyanis egyetemi éveit a Utah állambeli Snow College-ben kezdte meg ami Közösségi Főiskola. Itt elég sikeres volt, így ösztöndíjat kapott a Utah és a UNLV-től is, ő az elsőt választotta.

És mint írtam a kezdet mindig nehéz volt neki. A Utah – Oregon State meccsen, ami az első meccse volt utah-i színekben, egy szerencsétlen mozdulat közben eltörte a lábát, így az egész 2007-es szezont ki kellett hagynia.

Egy év kényszerpihenő után már bizonyítani is tudott és a csapat legjobb futóteljesítményét hozta össze. Így folytatta a következő években is, így jó szívvel emlékeznek rá az egyetemi éveit illetően. És bár futó poszton játszott az elkapásokból is rendesen kivette a részét, ezt később NFL-es karrierje során is láthattuk.

2011-ben újonc szabadügynökként a Vikings szerződtette őt, de a végső keretszűkítésnél tőle is megváltak. Egyik NFL csapat sem tartott rá igényt, így megpróbálkozott az UFL-ben szereplő Omaha Nighthawks-nál. Miután ez sem jött be neki hazatért Utah-ba és a targoncavezetői jogosítvány megszerzése után egy raktárban kezdett el dolgozni targoncavezetőként.

2012-ben új esélyt kapott a Vikings-nál és most már sikerült megragadnia az aktív keretben és harmadik számú futóként számítottak rá.

Első évében nem sok esély jutott neki a támadásoknál, leginkább a special team-ben szerepelt.

Aztán évről-évre egyre jobban előtérbe került és kapott is lehetőséget bőven. 2013-ban az akkor kezdő futó és cseréje sérülése miatt Asiata kapott lehetőséget a decemberi Eagles elleni meccsen, ahol 3 TD-t szerzett futásból. Ez a Vikings történetében a legtöbb futott TD egy meccsen Daunte Culpepper első meccse óta.

2014-ben Peterson eltiltása miatt főszerepet kapott, így McKinnon-al együtt ők vitték a futójátékokat a Vikings-nál. 9 meccsen volt kezdő, ami karriercsúcs az ő esetében. Ebben az évben szerezte a legtöbb TD-jét karrierje során, szám szerint 9-et. Emlékezhetünk, hogy ebből a kilencből szinte egytől-egyig mind 1-2 yardos futásokból jött össze. Még emlékszem panaszkodtunk is, hogy McKinnon végig küzdötte a drive-ot, Asiata meg a végén beállva megszerezte a TD-ket. De ugye ez egy csapatjáték.

2015-ben Peterson visszatért, így Asiata szerepe a csapatban is alaposan megváltozott, ismét csak harmadikszámú futó volt, leginkább a speciális egységnél kapott lehetőséget.

Egy évre rá AP sérülése miatt megint reflektorfénybe került, Asiata abban az évben minden meccsen játszott, hatszor kezdőként kapott esélyt. Hat TD-t jegyzett futásból.

És bár futó volt az egyetemi évei után a profik között sem csak a földön cipelte a labdát. Nálunk valamiért a kelleténél néha több a futók felé menő passzok aránya, ez most Dalvin Cook idejében is észrevehető. Asiata szerepe is fontos volt a 2014 és 2016 között, mert ezalatt a 3 év alatt 94 elkapása volt, több mint némelyik elkapónak.

5 év minnesotai pályafutás után viszont új kihívások után nézett, többek között azért, mert nem kínáltunk neki új szerződést. Ekkor a Lions együttesénél próbált meg újra felpörögni, de az felkészülési időszak után megköszönték neki a munkáját.

Levezetés gyanánt az AAF-ben szereplő Salt Lake Stallions-hoz írt alá, ahol pár meccs után megsérült és már nem is térhetett vissza, mert a liga időközben megszűnt.

Jöjjön egy igazi vándor, aki karrierje alatt hat csapatnál is megfordult, de valahogy sehol sem sikerült alapemberré válnia.

Nálunk mindössze egy évet töltött és leginkább a kezdő játékosunk sérülés miatt kapott szerepet, de így is fel tudott nálunk mutatni egy nem annyira vészes statisztikát, FRANK WALKER.

Gyerekkorát és fiatal felnőtt éveit szülővárosa, az alabamai Tuskegee kísérte végig, ugyanis általános és középiskolába is ide járt, de egyetemi éveit is a helyi egyeteme, a Tuskegee University-n töltötte.

A profik között a védelemben szerepelt, CB poszton, de korántsem volt ez mindig így. Mint számtalan más védő, ő is először a támadók oldalán kezdte. Középiskolában leginkább futóként szerepelt, végzősként hat meccs alatt majd 1000 yardot és 12 TD-t szerzett, ami nem rossz.

Miután az egyetemre került már a védelemben mutathatta meg mit tud, bár első évében inkább csak a speciális egységben kapott lehetőséget.

Erős éveket zárt, ezért is történt meg, hogy a Draft-on végül kiválasztották, így került a Nagy Almába, méghozzá a kék felébe.

A New York Giants együttesében már újoncként bemutatkozhatott és micsoda véletlen, éppen a Minnesota Vikings ellen kapta meg a bizalmat először, és óriási meglepetésre le is győzték az addig veretlenül, 6-0-ás mérleggel álló Vikings-t. Csak úgy mellékesen, ebben az évben itt indult meg a lejtőn a Vikings és egy bravúros 6-0-ás kezdés után végül csak 9-7-el zárták a csoportot, nem is járt érte Playoff.

Összesen négy évet töltött el a Giants kötelékében, ahol talán az újonc éve volta legjobb, itt kezdett a legtöbbet. A másik három évében túlnyomó többségben csak csereként vagy a special team tagjaként lépett pályára, nem is tudott jó számokat hozni.

2007-ben szabadügynök lett és a Packers csapott le rá, ahol szintén nem volt alapember – ez amúgy végigkísérte a karrierjét – mindössze egy évet töltött el itt.

Ugyanígy volt a Baltimore Ravens-nél is, ahol már legalább pár meccsen kezdő volt, de nem tudott megragadni.

2010-ben végül szerződtette őt a Minnesota Vikings, tudva levő volt, hogy nem alapembernek. Két meccsen léphetett pályára kezdőként, de ez főleg Cedric Griffin sérülése miatt jöhetett létre. Ám végül ez az együttműködés sem tartott sokáig, 2011-ben ismét csapatot váltott.

Még mondjuk mindig hosszabb volt, mint a Titans-es korszaka, ami még egy hónapig sem tartott, ahova egy nem vért sérült játékos helyettesítésére érkezett, de 30 nap után megváltak tőle.

De nem maradt munka nélkül, mert alig 10 nap múlva 1 éves szerződést kötött a Dallas Cowboys-al, ahol 14 meccsen szerepelt csereként, de a szezon végén nem újították meg a szerződését.

9 NFL-ben eltöltött év után, ahol összesen hat csapatban próbálta ki magát, Frank Walker profi pályafutása véget ért.

Visszatérünk megkezdett sorozatunkhoz, ahol véletlenszerűen mutatunk be egykori Vikings játékosokat, akik kisebb vagy épp óriási szerepet töltöttek be a csapat életében.

Most ismét a védelmet célozzuk meg és egy olyan játékos érkezik, aki 11 éven keresztül volt megkerülhetetlen a védelem első vonalában, jöjjön a Williams Wall egyik tagja, KEVIN WILLIAMS.

Az Oklahoma State-ről választottuk ki a defensive tackle poszton játszó Kevin Williams-et, aki nagyon jó pick volt.

Újonc évében máris berobbant, ugyanis 10,5 sack-el a csapat legeredményesebbje volt, valamint a Vikings történetében a második legtöbb sacket szerezte az újonc évében, őt csak Keith Millard előzte meg mindössze fél sack-el még 1985-ben.

Nálunk összesen 166 alapszakasz meccsen léphetett pályára, mindig a legjobb teljesítményt nyújtotta. 

Karrierje során többször lett a hét játékosa, hatszor megjárta a Pro Bowl is és 5 alkalommal a liga legjobbjait tömörítő All-Pro első csapatba is beválogatták.

Williams nagyszerűen mutatta, hogy milyen egy igazi kemény védő, akire mindig lehet számítani. Számtalan csodálatos szerelés, jó oár interception, szerzett labdák tucatjai és karrierje során két alkalommal is pontokat tudott szerezni.

Karrieje során több, mint 500 tackle-t láthattunk tőle, nem is csoda, hogy Hall of Fame aspiráns. Utóbbit ugyan még nem érte el, de ami késik nem múlik.

Mindenesetre a csapatunknál mindenféle elismerésben megvolt a része. Benne van a valaha volt 50 legjobb Vikings játékos között, de tagja a Mall of America Field csapatnak is és a Minnesota Vikings Becsület Gyűrű büszke tulajdonosa is.

Karrierje ugyan nálunk indult, de 11 év után elváltak a játékos és a csapat útjai. 2014-ben új kalandokat próbálhatott ki Kevin, aki az egykori Vikings játékosok kedvenc új célállomásához a Seattle Seahawks-hoz került. Itt nagyon közel volt a csúcshoz, azaz a Super Bowl győzelemhez, de akkor a ligát uraló New England Patriots ellen ő sem tudott annyit tenni, hogy a csapat megnyerje a Lombardi Trófeát.

2015-ben ismét új szerelésben lépett pályára, ekkor már a Saints mezében feszített. Itt is egy évet töltött el, amikoris 2016-ban bejelentette, hogy visszavonul a profi pályafutástól. 

De, hogy ez stílusosan történjen meg természetesen a Vikings együtteséből szerette volna ezt megtenni, így 2016. július 27-én egy egynapos szerződést kötött a csapattal, ahonnan végül visszavonult.

Ezután élte az életét, mint egy visszavonult profi sportoló, de football-tól sosem távolodott el. Olyannyira nem, hogy 2021-ben visszatért Fordyce-be, ahol középiskolába járt és ott ő lett a helyi iskola a Little Rock Central High School védő koordinátora.

Jöjjön most egy olyan játékos, akitől sokan többet vártak, de voltak akik megkérdőjelezték az idehozatalát, mondván nem olyan nagy szám.

A támadóoldalt próbáltuk megerősíteni 2012-ben amennyire csak lehetett, épp ezért született a döntés, hogy még hozunk egy stabil TE-t, aki a csapat segítségére lesz, ekkor érkezett John Carlson.

A most is még csak 37 éves John Calrson 2008-ban került a profik közé, amikor a Seattle Seahawks a második körben kiválasztotta őt. Nem csoda ez az előkelő hely a Draft-on, már csak azért sem ha megnézzük honnan érkezett.

Carlson a Notre Dame-re járt egyetemre, ami bőven kinevelt már az NFL-ben is kimagasló TE-t. Többek között Kyle Rudolph is innen került hozzánk, de például a most nálunk játszó Irv Smith Jr apja is a Fighting Irish tagja volt, de ott van még a kétszeres Super Bowl győztes Mark Bavaro, vagy a most a ligában játszó Tyler Eifert vagy éppen Cole Kmety (haha).

Na de visszatérve Carlson-ra, aki a nyugati-parton kezdte meg profi pályafutását egész szép újonc idényt mondhatott magáénak. Kilenc meccsen máris kezdőként számoltak vele majdnem 630 yardot és 5 TD-t ért el az első idényében.

Mindezt megfejelve egy évvel később, már teljes jogú alapember lett, minden meccsen kezdő volt és 7 TD elkapással segítette a Seahawks-ot.

A 2010-es alapszakasz nem sikerült valami fényesre neki, de a rájátszás eleje már annál inkább, két TD-t is szerzett a Saints elleni Wild Card meccsen, de az utána következő meccs az nem az ő meccse volt. A Bears elleni főcsoport elődöntőn egy elkapás után olyan szerencsétlenül ért földet, hogy súlyos sérülést szenvedett, hogy sokáig ápolták a földön, majd kocsira tették és úgy vitték le a pályáról.

Ennek köszönhetően is a teljes 2011-es idényt kihagyta, majd elhagyta a Seattle csapatát.

2012-ben 5 évre szóló, 25 millió dolláros szerződést kötöttünk a hazatérő játékossal. Hazatérő, ugyanis Carlson Minnesota államban St. Cloud-ban született.

Sokat vártak a játékostól, sőt Kyle Rudolph-al párban sokan jobb TE duónak látták, mint az akkori csúcsot jelentő Gronkowski-Hernandez párost.

Maradandót nem tudott alkotni, mindössze 8 elkapás jutott neki az első évében, ráadásul 2013 úgy indult, hogy alaposan leredukálták a szerződését.

A második Vikings-os évében már jobb volt, több labdát kapott el és bár nem sok, de egy TD-t is szerzett. Maradása nem volt, 2014-ben új csapatot keresett magának, ezt a Cardinals személyében találta meg, ahol két éves szerződést kötött, ám itt sem töltötte ki a szerződését teljesen, 2015 májusában bejelentette, hogy visszavonul a profi football-tól.